Sárgafülű ékszerteknős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sárgafülű ékszerteknős
Gelbw-schmuckschildkroete-03.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Alországág: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Újszájúak (Deuterostomia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Teknősök (Testudines)
Alrend: Nyakrejtő teknősök (Cryptodira)
Család: Mocsáriteknős-félék (Emydidae)
Nem: Trachemys
Faj: Trachemys scripta
Alfaj: Trachemys scripta scripta
Tudományos név
''Trachemys scripta troosti''
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sárgafülű ékszerteknős témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgafülű ékszerteknős témájú kategóriát.

A sárgafülű ékszerteknős (Trachemys scripta scripta) a hüllők (Reptilia) osztályába a teknősök (Testudines) rendjébe és a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó közönséges ékszerteknős (Trachemys scripta) alfaja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg az Amerikai Egyesült Államok Virginia délkeleti részétől Florida északi részéig őshonos. A lassú folyású, nyugodt vizeket, tavakat; mocsaras, nádas, vízinövényes részeken érzik jól magukat. Amióta nem lehet vörösfülű ékszerteknőst behozni Magyarországra, az egyik legelterjedtebb víziteknős lett nálunk. Ennél a fajnál is a szabadon engedett példányaiból életképes, az őshonos mocsári teknőst apránként kiszorító populáció alakulhat ki. A vörösfülű ékszerteknőshöz hasonlóan szívós, nagyon jól alkalmazkodó állat.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a feje két oldalán látható vastag sárga sáv („fül”) miatt kapta. Hátpáncéljuk olajzöld, mely idősebb korban elsötétedik, elbarnul, különösen a hímeknél.[1][2] A haspáncél idősebb és fiatalabb korban egyaránt világossárga több-kevesebb fekete folttal tarkítva. A két nem közötti különbség a méretben, valamint a karmok és a farok hosszában mutatkozik. A hímek átlagos testmérete 15 cm, a nőstényeké 25 cm, de előfordulnak 30 cm-es példányok is.[3] A hímek kloakája egészen a faroknál nyílik, és mellső lábukon hosszú karmokat viselnek. Az idősebb hímek gyakran elfeketednek. A lábak, a nyak és a fej szürkészöldek, világos csíkozattal. A sárga sávok gyakran az idősebb egyedeknél is élénk színűek maradnak, de előfordul, hogy kifakulnak, narancsszínűek lesznek. Összetéveszthető a hieroglifás ékszerteknőssel, akinek szintén sárga csíkos a nyaka, és a hasa szintén sárga, de hiányoznak róla az olajzöld pontok.

Szeret napozni a faágakon
és a víz alatt úszkálni.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nappalt táplálékkereséssel töltik, és a napon sütkérezve érik el a normál testhőmérsékletet. Ha a hőmérséklet 15 °C alá esik, akkor téli álomra rendezkednek be.

Mindenevő, tehát növényi és állati eredetű táplálékot is fogyaszt. A fiatal teknősök főként halakon, és ízeltlábúakon élnek, de ahogy egyre idősebbekké válnak, úgy nő étrendjükben a növényi táplálék aránya. Tíz éves korukban a növényi és az állati táplálék egyenlő mértékben szerepel, de az idős példányok akár 95%-ban is növényeket fogyasztanak. [2] Fogságban a vörösfülű ékszerteknőshöz hasonlóan etethető.

Nappali állat, leginkább reggel táplálkozik. A nap többi részét úszkálva, lebegve, és sütkérezve tölti. Este a tó fenekén, vagy a parti növényzetben megbújva alszik. Legnagyobb számban akkor gyűlnek össze, amikor elszaporodnak az algák, vagy a hínárok beborítják a felszínt. A dús növényzet segíti a rejtőzködést, és az apró gerincesek és gerinctelenek is sűrűbben fordulnak elő itt, mint a nyílt vízfelszínen.[4]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

8–10 éves korukban válnak ivaréretté. Tavasszal és ősszel is felkeresik egymást. Keresztezhető más T. scripta alfajokkal, például a vörösfülű ékszerteknőssel. A floridában nem őshonos vörösfülű ékszerteknősök szabadon eresztése miatt az állam betiltotta a vad külsejű, vagy hibrid vörösfölű ékszerteknősök eladását.[5]

Szaporodás előtt gyakori a hímek közötti rivalizálás. Párzás előtt a hím és a nőstény „násztáncot˝ jár. Szemben úsznak egymással miközben végtagjaikat rezegtetik. A párzás a vízben zajlik. Az eredményes párzáés után a nőstény évekig termékeny marad. A nőstények évente 5–6 alkalommal is rakhatnak tojást; a tojások héja pergamenszerű. Egy nőstény egyszerre 2–19 tojást tojik, a vízfelszín fölött a maga által vájt parányi gödörbe, vagy száraz hordalék alá. A tojásokat elássa, és a felszínt elegyengeti, hogy ne különbözzön a környezetétől. Ha az átlagos hőmérséklet 25 °C, akkor 112 napra van szükség a tojások kikeléséhez, 30 °C-os átlaghőmérsékleten ez az idő 69 napra rövidül.

Fogságban a sárgafülű ékszerteknős akár 40 évig is elélhet, ha jól van tartva.

Tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tartásával kapcsolatban két dologgal előre számolni kell: a helyigényével és a várható élettartamával. Halat nem tarthatunk együtt vele, mivel halat eszik. Más teknősökkel együtt tartva megsérülhet a területért folytatott harcokban.

Etetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárgafülű ékszerteknősök fiatalon még nem fogyasztanak növényi eredetű ételeket. Ez lassan alakul ki. 10 éves koruk után már nagyjából megegyezik a növényi, és állati táplálék igénye. Az idő múlásával egyre több növényi táplálékot fogyasztanak. Fogságban tartott egyedeknél elsősorban az élő, vagy fagyasztott hal legyen a fő táplálék. Ezen kívül adhatunk nekik zöldséget, gyümölcsöt, rovarokat, csirkemájat, marhaszív-darabokat és különböző csúszómászókat (pl. csiga, földigiliszta). A vízinövények a vízben maradhatnak, de az ember által is fogyasztott növényeket minden nap cserélni kell, különben a víz bebüdösödik. Ha megkapják a szükséges mennyiségű élő, vagy fagyasztott halat, akkor a különböző tápokat, vitaminokat csak "nasinak" adjuk. Általában ösztönösen nem szeretik a különböző tápokat, vitamin-granulátumokat, ezért, ha szükséges adni nekik, mindig a fő étkezés előtt adjuk, amikor még "éhen akarnak halni", mert olyankor szinte mindent megesznek. A maradék tápot minden nap ki kell venni a vízből. Elsősorban a hal a fő élelmük, különösen fiatal korban, ezért ha ettől eltérő étrendet alkalmazunk (ami nem ajánlott), nagyon kell figyelni a változatosságra, mert az egyoldalú etetéstől könnyen megbetegednek, és ez sok esetben már csak későn vehető észre.

Férőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartása megegyezik a vörösfülű ékszerteknős tartásával, szinte semmiben nem tér el tőle. Az ideális akvaterrárium mérete:

• Hosszúság: kifejlett teknős páncélhosszának ötszöröse.

• Szélesség: kifejlett teknős páncélhosszának háromszorosa.

A napozórész kialakításánál két fontos szempontot kell figyelembe venni. Az egyik, hogy ha egyedül van, akkor a napozórész mérete legalább a teknős méretével megegyezzen. Több teknős tartása esetén a napozórésznek akkorának kell lenni, hogy a teknősök 2/3-ad része elférjen. Nagyon könnyű elégedetten és egészségesen tartani a teknősöket. Csak néhány igényük van: kell elég hely az úszáshoz, tiszta víz, egy száraz rész a sütkérezéshez, megfelelő víz és hőmérsékletű levegő, megfelelő világítás és az egészséges étrend. A sütkérezéshez kialakított rész melegebb legyen (32–35°C), mint a többi rész. A fényerősség legalább 7000 lux legyen, és biztosítani kell az UV-B sugárzást is a kalcium megfelelő anyagcseréjéhez. Előnyben kell részesíteni a közvetlen szűretlen napfényt. Az évszakok váltakozását is utánozni kell, nyáron meleget, télen hűvösebb időt és rövidebb nappalt kell biztosítani. A fiatal és a kifejlett teknősöket ugyanúgy kell kezeltetni. A szeszélyes közép-európai tél miatt a szabadtéri teleltetés ellenjavallt. A nőstényeknek akkor is biztosítani kell tojásrakási lehetőséget, ha nincsenek tenyésztésbe vonva, különben nem tudja lerakni a tojásait, megbetegszik és akár el is pusztulhat. Egy, két vagy akár négy teknősbébit is tarthatunk egy megfelelő nagyságú 44-66 literes akváriumban. De ne feledjük, hogy hamar megnőnek és még nagyobb helyre lesz szükségük. Egy vagy két felnőtt teknősnek akár egy 330 literes tartály is szükséges lehet.

A tartályban a víznek olyan mélynek kell lennie, hogy a teknős meg tudjon fordulni benne és fejjel lefele landoljon. Ez azt jelenti, hogy a víz legalább olyan mély kell legyen, mint a teknős páncéljának hossza. De minél mélyebb annál jobb, lehet akár 40-45 centiméteres is. A víz hőmérséklete 22-30 C fok között kell legyen.[2] Biztosítsunk egy kiugró részt, ahová a teknős kimászhat napozni és ahol a tartály fűtött. Ennek a résznek simának és elég nagynak kell lennie, hogy a teknős könnyedén egyensúlyozhasson és egy kicsit megmozdulhasson, hogy teljesen megszáradjon.

Napközben a kiugró tetején a hőmérséklet 35-39°C között kell legyen. A legjobb hőforrás egy UV-B lámpa, amit bármely háziállat kiskereskedésben megvásárolhatunk. Tegyük a lámpát a tartályra a kiugró rész fölé és hagyjuk ott napközben, éjszakára pedig kapcsoljuk ki.

Tojásait a hátsó lábaival temeti be a "fészekbe".

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Yellow-bellied Slider Turtle. Savannah River Ecology Laboratory, University of Georgia. (Hozzáférés: 2014. február 13.)
  2. ^ a b c Choosing a Yellow-Bellied Slider. Pet Place. (Hozzáférés: 2008. október 22.)
  3. Care Sheet — Yellow-bellied Slider. Austin's Turtle Page. (Hozzáférés: 2008. október 23.)
  4. Morreale, Stephen J.; Gibbons, J. Whitfield: Habitat Suitability Index: Slider Turtle (PDF). United States Fish and Wildlife Service, 1986
  5. Ochoa, Julio. „Red-eared slider turtles now on state’s no-no list for pets”, Naples Daily News, 2007. június 30. (Hozzáférés ideje: 2008. október 23.) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gelbbauch-Schmuckschildkröte című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Yellow-bellied slider című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]