Vörösfülű ékszerteknős
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Trachemys scripta elegans (Wied-Neuwied, 1839) |
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Eredeti elterjedési területe |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Vörösfülű ékszerteknős témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfülű ékszerteknős témájú médiaállományokat. |
A vörösfülű ékszerteknős (Trachemys scripta elegans) a hüllők (Reptilia) osztályába a teknősök (Testudines) rendjébe és a mocsáriteknős-félék (Emydidae) családjába tartozó közönséges ékszerteknős (Trachemys scripta) alfaja, az akvaterráriumok kedvelt díszállata.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése [szerkesztés]
Eredetileg az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén honos, de előfordul Dél-Amerikában is. A szabadon engedett és a mocsári teknőst (Emys orbicularis) apránként kiszorító példányok miatt importját az Európai Unió betiltotta.
Megjelenése, felépítése [szerkesztés]
Nevét a feje két oldalán látható, széles vörös sávról kapta.
Olajzöld hátpáncélja idősebb korában elsötétedik, elbarnul. A haspáncél idősebb korában is világossárga marad több-kevesebb fekete folttal. Lábai, nyaka és feje szürkészöld, világos csíkozattal (a vörös sávok gyakran az idősebb egyedeken is élénk színűek maradnak, de előfordul, hogy narancsszínűvé kifakulnak). Egyes példányokon a sávok elmosódva még a hátpáncélon is folytatódnak — ezek a legszebbek. A két nem eltérő méretük, valamint a karmok és a farok hossza alapján különböztethető meg: a hímek karmai jóval nagyobbak, és a farkuk is hosszabb.
Életmódja, élőhelye [szerkesztés]
Elsősorban a nyugodt vizeket kedveli; patakokban, kisebb folyókban, mocsarakban, tavakban él. Természetes élőhelyén fogyatkozik: bár farmokon is tenyésztik, túl sok szabadon élő állatot fognak be exportra. Akár 75 éves koráig is elélhet.
Egyaránt fogyaszt növényi és állati eredetű táplálékot (rovarokat, férgeket, halivadékot, békákat és ebihalakat): minden egyednek megvan a maga ízlése. Ahogy nőnek, úgy nő étrendjükben a növényi táplálék részaránya.
Hűvösebb éghajlaton, mint például Magyarországon téli álmot alszik.
Szaporodása [szerkesztés]
A hím 2–5 éves korában válik ivaréretté; ilyenkor 9–12 cm hosszú. A nőstény később, 4–7 évesen; ilyenkor 15–19 cm-es. Szaporodás előtt a hímek gyakran rivalizálnak. Párzás előtt a hím és a nőstény „násztáncot” jár; ilyenkor szembeúsznak egymással. A nőstény évente 5–6 alkalommal rakhat tojást — egy-egy alkalommal 2–19 darabot. Ha az átlagos hőmérséklet 25°C, akkor a tojások 112 nap alatt kelnek ki, 30°C átlaghőmérsékleten ez az idő 69 napra rövidül.
A tojásból éppen csak kikelt egyedek páncélja zöld, vékony vonalú, girbegurba, sárga-fekete mintázattal. Sárga alapú haspáncéljuk mintázata ilyenkor az ékszerberakásra emlékeztet.
|
|
Tartása [szerkesztés]
Adhatunk neki zöldséget, gyümölcsöt, rovarokat, kisebb halakat, szárított halat, csirkemájat, marhaszív-darabokat és különböző csúszómászókat. Fejlődését különböző tápokkal és vitaminokkal elősegíthetjük, de a teknősök többnyire jobban szeretik a természetes eredetű ételeket.
Férőhelye [szerkesztés]
A közhiedelemmel ellentétben nem mindegy, hol tartjuk teknősünket, ugyanis a helytelen tartás az állat halálához vezethet. Az ideális akvaterrárium két részből áll: egy olyanból, ahol a teknősök úszkálhatnak és egy olyanból, amelyben napozhatnak.
Az ideális akvaterrárium mérete:
- Hossza: a kifejlett teknős páncélhosszának ötszöröse.
- Széle: a kifejlett teknős páncélhosszának háromszorosa.
Ehhez jön még a napozórész, aminek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy teknősünk kényelmesen elférjen rajta. Emellett figyelembe kell vennünk víz mélységét. Mivel a vörösfülű ékszerteknős kiválóan úszik, ezért akár mély vízbe is rakhatjuk. Az ideális vízmélység a példány páncélhosszának másfélszerese.
A faj Magyarországon [szerkesztés]
A legelterjedtebb fogságban tartott teknősfaj Magyarországon. Már a Búvár zsebkönyvek 1976-ban kiadott Kígyók, békák című kötete könnyen nevelhető, import házi kedvencként említi. [1] Szabadon engedett példányaiból életképes, az őshonos mocsári teknőst (Emys orbicularis) apránként kiszorító populáció alakult ki.
Magyarországon eddig egyszer sem volt példa szaporodására, bár fészküket itthon is megépítik. Azokon a területeken, ahol a vörösfülű ékszerteknős betelepült, a mocsári teknősök testtömege kisebb.[1]
A vörösfülű ékszerteknős behozatalát az európai közösség országaiba a 605/2006/EK rendelet tiltja, mert „a Közösség természeti viszonyai közé történő bevitele ökológiai fenyegetést jelent a Közösség őshonos vadon élő állat- és növényfajaira” [2]
Források [szerkesztés]
- teknos.hu
- teknos.lap.hu
- teknospark.hu
- A Miskolc Városi Vadaspark tájékoztatója
- ^ a b Oláh Vilmos: Hüllők és kétéltűek társadalmi megítélése a Dél-dunántúli régióban (Diplomadolgozat, KE-ÁTK Természetvédelmi Tanszék) 2010.
- ↑ A BIZOTTSÁG 605/2006/EK RENDELETE (2006. április 19.) az egyes vadon élő állat- és növényfajok példányainak a Közösségbe történő behozatalának felfüggesztéséről szóló 349/2003/EK rendelet módosításáról
