R–18 Kánya
| R–18 Kánya | |
 | |
| A HA-RUF lajstromjelű R–18c Kánya felszállás közben a budaörsi repülőtéren 2015-ben | |
| Funkció | vontató és futárrepülőgép |
| Gyártó | Sportárutermelő Nemzeti Vállalat |
| Tervező | Rubik Ernő |
| Gyártási darabszám | 9 |
| Típusváltozatok | R–18 Fém-Kánya (tervezett) |
| Első felszállás | 1948 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz R–18 Kánya témájú médiaállományokat. | |
Az R–18 Kánya Rubik Ernő által tervezett felsőszárnyas, kétszemélyes vontató és futárrepülőgép.
Története
1943-ban merült fel egy könnyű motoros futár- és vontató repülőgép gyártásának az ötlete. Rubik még 1944-ben elkezdte a gép tervezését, és több részegységet is elkészítettek. A konstrukcióhoz a kiváló rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkező német Fi 156 Storch futárrepülőgép szolgált alapul. A háborús események miatt azonban a gép építése félbemaradt. A munkálatok 1946-ban folytatódtak. Az első prototípus 1948-ban készült el. Ebbe a gépbe egyéb lehetőség hiányában egy 130 LE teljesítményű Walter Major I motort építettek, mely kéttollú fa légcsavart hajtott. A Kánya névre keresztelt gépet kezdetben a légierő használta 1-002 oldalszámmal, majd 1949-ben átadták a sportrepülésnek, ahol vontatógépként HA-RUA lajstromjellel üzemelt. Az első prototípus egy vontatási feladat során megsérült, ezért selejtezni kellett. A gép Dunakeszire került, ahol tantermi bemutató eszközként használták.
A második világháború alatt részben megépített gépeket nem számítva kilenc példányt építettek belőle az esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalatnál. Többféle motorral készült. Az első két példányba még a 97 kW-os (130 LE) csehszlovák Walter Major I hathengeres soros benzinmotort építették. Ezt a változatot R–18A-nak is jelölik, a többire pedig az R–18B típusjelet használják. A gépek többségében 119 kW-os (160 LE-s) hathengeres Walter Minor 6–III motort építettek, de készült M–11 csillagmotorral épített változat is.
A gép rövid fel- és leszállási tulajdonságokkal rendelkezik. Ennek érdekében a merevített felső szárnyak orrsegédszárnnyal és réselt fékszárnyakkal vannak ellátva. A gép sárkányszerkezete vegyes építésű. A törzs acélcsövekből hegesztett rácsszerkezet. Futóműve hagyományos, hárompontos.
Az elkészült gépeket a sportrepülőklubok az 1950-es évektől használták vitorlázó repülőgépek vontatására .
A HA-RUG lajstromjelű példánya napjainkban a Közlekedési Múzeum Repüléstörténeti Kiállításának gyűjteményében található, az 1953-ban gyártott HA-RUF lajstromjelű példányt pedig a Goldtimer Alapítvány felújította és 2012-ben repülőképes állapotba hozta. Utóbbi gép a budaörsi repülőtéren állomásozik.
Az 1960-as évek közepén Rubik Ernő továbbfejlesztette az R–18 Kányát és áttervezte fémépítésűre. A tervek szerint már többcélúnak szánt R–28 Fém-Kánya típusjelzésű repülőgép teljesen fémépítésű félhéjszerkezet lett volna. A gép gyártását ugyan elkezdték a MALÉV ferihegyi javító bázisán, de végül egy példány sem készült el.
Műszaki adatok
- Fesztávolság: 11,6 m
- Hossz: 8,3 m
- Magasság: 2,08 m
- Szárnyfelület: 14,37 m²
- Üres tömeg: 505 kg
- Maximális sebesség: 106 km/h
- Leszálló sebesség: 75 km/h
- Motor: Walter Minor 6–III hathengeres léghűtéses, soros elrendezésű benzinmotor
- Maximális motorteljesítmény: 119 kW (160 LE)
- Hatótáv: kb. 600 km
Források
- Simon V. László: A szárnyas Rubik, Sportpropaganda Vállalat, Budapest, 1984, ISBN 963-7542-84-1, p. 128.
- Az R–18 Kánya a Goldtimer Alapítvány honlapján
További információk
