Rokycany (Rokycanyi járás)
| Rokycany | |||
 | |||
| a Városháza | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Csehország | ||
| Járás | |||
| Polgármester | Tomáš Rada (2023) | ||
| Irányítószám | 337 01 | ||
| Testvérvárosok | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 14 386 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 362 m | ||
| Terület | 30,67 km² km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 44′ 34″, k. h. 13° 35′ 41″Koordináták: é. sz. 49° 44′ 34″, k. h. 13° 35′ 41″ | |||
| Rokycany weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rokycany témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Rokycany település Csehországban, Rokycanyi járásban. Rokycany Mokrouše, Lhůta, Šťáhlavy, Tymákov, Raková, Kamenný Újezd, Svojkovice, Klabava, Volduchy, Litohlavy, Dobřív és Ejpovice településekkel határos. Lakosainak száma 14 386 fő (2024. január 1.).[1]
Népessége[szerkesztés]
A település lakosságának változását az alábbi diagram mutatja:
| Lakosok száma | 4660 | 6014 | 8789 | 11 934 | 15 041 | 14 305 | 14 002 | 14 074 | 13 758 | 14 386 |
| 1869 | 1900 | 1950 | 1961 | 1980 | 2001 | 2014 | 2018 | 2021 | 2024 |
Története[szerkesztés]
A városnak 1702-ben 2262 lakosa volt. A 18. században több tűzvészt is el kellett szenvednie. A legtragikusabb 1784. szeptember 12-én tombolt, amikor szinte az egész város leégett. Utána 1786–90-ben Johann Ignaz Palliardi restaurálta a Havas Szűz Mária templomát[2]
A 18. század első felében a várost pestisjárvány, majd 1771-ben nagy éhínség sújtotta.
A 19. század elején 2350 ember élt a városban. Az utolsó nagy tűzvész 1813-ban tört ki.
Látnivalói[szerkesztés]
- Havas Szűz Mária temploma (Kostel Panny Marie Sněžné) a főtéren.
- A városházát Ignác Alois Palliardi bővítette.[2]
- A főtéren barokk pestisoszlop áll.
- A Kis téren áll Nepomuki Szent János emlékoszlopa.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Cseh Statisztikai Hivatal: Počet obyvatel v obcích – k 1. 1. 2024 (cseh nyelven). Cseh Statisztikai Hivatal, 2024. május 17. (Hozzáférés: 2024. május 19.)
- ↑ a b Kateřina Pulcová: Paměť a historie rodiny Palliardi – dva koncepty studia rodinné minulosti
