Rigai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A rigai csata A svéd és szász-lengyel csapatok közt lezajlott nagyszabású ütközet, ami 1701. július 19-én.

A csata stratégiai előzményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Károly a narvai csatában súlyos vereséget mért az oroszokra, s már fontolgatta a fővárosuk elleni azonnali támadást, de személyes okokból Szászország-Lengyelország ellen fordult, mivel Ágost szász fejedelem és lengyel király, Károly unokatestvére, s meg akarta büntetni, amiért részt vett a Svédország elleni koalíciós háborúban. Ezt a hibát legjobban I. (Nagy) Péter mérte fel leginkább.

Rigát Ágost erői ostromolták Sternau tábornagy vezérletével. Mikor megérkezett Károly 15 ezer fős seregével a szászok ütközetbe bocsátkoztak vele.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesült szász és lengyel hadak alig volktak kisebbek a svédeknél, s a Nyugati-Dvina bal partján helyezkedtek el a csatarendben. A svédek mielőtt átkelltek volna a folyón trágya és nedves széne égetésével zaklatták a szászokat és a lengyeleket, hogy azok ne láthassák őket. Károly stratégiája az volt, hogy a füstfelhő védelmében kell át a folyón, mivel Narvánál már voltak ezzel pozitív tapasztalatai, ugyanis a csata előtt kitört hóvihar, s a sűrű hóesésben az oroszok nem láthatták azt, ahogy a támadást megindítja. Így történt ez most is. De alighogy átkeltek még teljesen ki nem alakították a hadrendet, a szász lovasság rohammal visszaszorította őket, majdnem a folyóba. Károly a gyalogság élén ellentámadásba ment át és a szász gyalogsági, valamint a lengyel haderőt is visszaszorította. Bár a szászok és a lengyelek keményen ellenálltak a svédeknek, de vereséget szenvedtek és kiszorultak Livóniából.

A svéd győzelem hatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lengyel-szász hadak rövidesen Litvániát is fel kellett, hogy adják. Károly azonban maga is kezdett abban hinni, hogy győzhetetlen ő maga és serege, amely később vesztét okozta. Sorozatos csatákban hol együtt, hol külön-külön verte meg a lengyeleket és szász szövetségeseiket. A kliszówi ütközet döntő kimenetelű lett a lengyelországi hadjáratra nézve, de annyira elhúzódott, hogy Péternek bőven volt ideje egész országát és hadseregét átszerveznie, amely elvezetett a poltavai vereséghez.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Weiszhár Attila – Weiszhár Balázs: Csaták kislexikona, Atheneaum 2000.
  • Reader Deagest – A Múlt nagy rejtélyei