Rhegmatorhina melanosticta
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rhegmatorhina melanosticta (Sclater & Salvin, 1880) | ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Rhegmatorhina melanosticta témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Rhegmatorhina melanosticta témájú kategóriát. |
A Rhegmatorhina melanosticta a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Philip Lutley Sclater és Osbert Salvin írták le 1880-ban, a Pithys nembe Pithys melanosticta néven.[3]
Alfajai
- Rhegmatorhina melanosticta badia Zimmer, 1932
- Rhegmatorhina melanosticta brunneiceps Chapman, 1928
- Rhegmatorhina melanosticta melanosticta (P. L. Sclater & Salvin, 1880)
- Rhegmatorhina melanosticta purusiana (E. Snethlage, 1908)[2]
Előfordulása
Bolívia, Brazília, Ecuador, Kolumbia és Peru területén honos. A természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 14-15 centiméter, testtömege 29-33 gramm.[3]
Életmódja
Rovarokkal és más ízeltlábúakkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökkenő, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 6.)
