Res publica Christiana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Res publica Christiana célként fogalmazta meg a középkori európai államoknak egy egységes, a pápa szellemi vezetése alatt álló birodalomba való tömörítését, majd azok kiterjesztését közös katonai vállalkozások és missziók keretében.[1] A keresztény világbirodalomnak – a pápák szerint – az egész emberiséget magában kell foglalnia.[1] [2][3] Magját a keresztény népek egyesülése alkotja, a birodalom ellenségei pedig azok, akik az egyetemes egyházon kívül állnak: a pogányok és az eretnekek.[1]

Eredetileg VII. Gergely pápának az elképzelése, amely szerint a keresztény népeknek egy egységes, nagy birodalomba kell tömörülniük, úgy, hogy közben megőrzik viszonylagos önállóságukat. Ennek a keresztény birodalomnak két vezetője van: a pápa és a császár. Kettőjük közül a fő hatalom a pápáé, akit a katolikus nézet szerint Krisztus Szent Péteren keresztül tett az egész világbirodalom fejévé.[4]

A katolikus egyház tanítása alapján a pápa a Jézus Krisztustól kapott teljes (világi és egyházi) hatalomból átadja ugyan a császárnak a világi hatalmat, de csak mint megbízottjának. Ez az elképzelés már VII. Gergely Dictatus papae cimú iratában megtalálható, és VIII. Bonifác pápa Unam sanctam bullájában (1302) kapott egyházjogi és dogmatikai megfogalmazást.[4]

Eszerint csak egy egyház van, és rajta kívül nincs üdvösség. Az egyház egyetlen testet alkot, amelynek egyetlen feje a pápa, akinek minden tag alá van vetve. Az egyház Istentől két kardot kapott, amelyek a lelki és világi hatalmat szimbolizálják. Ha a világi uralkodó megsértené az egyház érdekeit, a pápa ítélkezik felette, míg a pápa csak Istennek tartozik számadással.[4]

A Res publica Christiana-ban a császár feladata a keresztény királyságok feletti felügyelet, a külső rend megtartása és a népeknek a pápa vezetése alá rendelése. Védeni kell továbbá a pápa és a főpapok birtokait és jogait, de támogatnia kell a kereszténységnek a pogányok között való terjesztését is. A kifelé irányuló közös megnyilatkozásai a pápák által szentesített keresztes hadjáratok voltak.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Gergely Jenő: A pápaság története, 108. o.
  2. Nagy Képes Világtörténet: A pápaság a hatalom tetőpontján
  3. "A római egyház előtt (ma is) eljövendő célként lebeg az, hogy az egész emberiséget saját vezetése alatt egyesíti." - Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 349. o., 1977.
  4. a b c d Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon