Dictatus papae
Dictatus papae egy 27 pontból álló összeállítás, mely a pápaság hatalmi-befolyási igényeit rögzíti. VII. Gergely pápa tette közzé 1075-ben, a teljes irat szerzősége azonban vitatott. „A Dictatus papae című dokumentum a pápaság totális hatalmi és kizárólagosság-igényét nyílt tömörséggel tartalmazó irat.”[1]
Tartalomjegyzék |
Eredete, előzményei [szerkesztés]
A mű címét két kezdőszava adja (jelentésük: „pápai közlemény”). Elterjedt vélekedés szerint a pontok többségét maga VII. Gergely pápa írta vagy mondta tollba Deusdedit bíborosnak.[2][3] Más vélekedések szerint a „diktátum” Deusdedit bíboros műve, egyes korábbi megfogalmazások bedolgozásával.[4]
Az 1075-ös zsinat határozataival tökéletes összhangban van. Előzmény a IV. Henrik német-római császárral való konfliktus és a Pápai Állam világi nagyhatalmi törekvései. A Dictatus papae egy levélgyűjtemény, jogi tárgyú iratok katalógusa, egyben Gergely politikai programja.[5]
Tartalma [szerkesztés]
A Dictatus papaeben megfogalmazott elvek összhangban állnak a Gregoriánus reformmal, VII. Gergely pápa legfontosabb programjával, amely még pápasága előtt zászlót bontott.
A dokumentumban megfogalmazottak, miszerint a pápának joga van a császár letételére, illetve hatalma a világi hatalomnál előbbre való, megbontották az addigi középkori egyensúlyt az egyházi és világi hatalom között, melynek jelképe a két kard volt, és melynek római jogi előzményei voltak, és a Meroving Európát jellemezte. Emellett második tétele a római pápa egyetems joghatóságát, 4. és 16. tétele a zsinatok összehívásának kizárólagos jogát, 12. tétele a császárok leváltásának jogát, 22. tétele a a római szék tévedésmentességét deklarálja.[5]
Az irat legfontosabb pontjai:
- A pápát nem ítélheti meg senki;
- A római egyház soha nem tévedett és soha nem fog tévedni az idők végezetéig;
- Csak egyedül a pápa hívhatja össze a bíborosi testületet és csak őt illeti meg a kanonizálás joga;
- Csak a pápa hozhat új törvényeket és csak ő állíthat fel új püspökségeket;
- A pápának joga van engedetlen fejedelmeket letenni és alattvalóikat a hűségi eskü alól feloldani;
- A pápa zsinatok hozzájárulása nélkül is tehet le püspököket;
- A pápa az egyházi törvényeket önhatalmából megváltoztathatja és azok alól dispenzálhat;
- A pápa császári jelvényeket viselhet;
- Egyedül a pápa lábait kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni;
- (A pápának) jogában áll császárokat letenni;
Szövege [szerkesztés]
Latinul [szerkesztés]
Dictatus papae:
- Quod Romana ecclesia a solo Domino sit fundata.
- Quod solus Romanus pontifex iure dicatur universalis.
- Quod ille solus possit deponere episcopos vel reconciliare.
- Quod legatus eius omnibus episcopis presit in concilio etiam inferioris gradus et adversus eos sententiam depositionis possit dare.
- Quod absentes papa possit deponere.
- Quod cum excommunicatis ab illo inter cetera nec in eadem domo debemus manere.
- Quod illi soli licet pro temporis necessitate novas leges condere, novas plebes congregare, de canonica abbatiam facere et e contra, divitem episcopatum dividere et inopes unire.
- Quod solus possit uti imperialibus insigniis.
- Quod solius papae pedes omnes principes deosculentur.
- Quod illius solius nomen in ecclesiis recitetur.
- Quod hoc unicum est nomen in mundo.
- Quod illi liceat imperatores deponere.
- Quod illi liceat de sede ad sedem necessitate cogente episcopos transmutare.
- Quod de omni ecclesia quocunque voluerit clericum valeat ordinare.
- Quod ab illo ordinatus alii ecclesiae preesse potest, sed non militare; et quod ab aliquo episcopo non debet superiorem gradum accipere.
- Quod nulla synodus absque precepto eius debet generalis vocari.
- Quod nullum capitulum nullusque liber canonicus habeatur absque illius auctoritate.
- Quod sententia illius a nullo debeat retractari et ipse omnium solus retractare possit.
- Quod a nemine ipse iudicari debeat.
- Quod nullus audeat condemnare apostolicam sedem apellantem.
- Quod maiores causae cuiuscunque ecclesiae ad eam referri debeant.
- Quod Romana ecclesia nunquam erravit nec imperpetuum scriptura testante errabit.
- Quod Romanus pontifex, si canonicae [sic] fuerit ordinatus, meritis beati Petri indubitanter efficitur sanctus testante sancto Enodio Papiensi episcopo ei multis sanctis patribus faventibus, sicut in decretis beati Symachi pape continetur.
- Quod illius precepto et licentia subiectis liceat accusare.
- Quod absque synodali conventu possit episcopos deponere et reconciliare.
- Quod catholicus non habeatur, qui non concordat Romanae ecclesiae.
- Quod a fidelitate iniquorum subiectos potest absolvere.
Magyarul [szerkesztés]
Az irat szövege[6]:
„
- Egyedül a római egyházat alapította maga az Úr.
- Egyedül a római pápát mondják joggal egyetemesnek.
- Püspököket egyedül ő tehet le, és helyezhet székükbe vissza.
- Követe a zsinaton minden püspököt megelőz, még ha ő maga alacsonyabb rendű is; ugyancsak az a püspökök elmozdítására ítéletet is hozhat…
- Az általa kiátkozottakkal egyebek közt még ugyanabban a házban sem tartózkodhatunk.
- Egyedül a pápa lábát kötelesek az összes fejedelmek megcsókolni.
- Jogában áll császárokat is letenni.
- Bármely egyház klérusát tetszése szerint fölszentelheti egy másik részére.
- Az, akit a pápa szentelt föl, bármelyik egyház elöljárója lehet…
- Rendelete nélkül nem lehet egyetemes zsinatot összehívni.
- Tekintélyének támogatása nélkül […] semmiféle könyv nem tekinthető kánoninak.
- Ítéletét senki meg nem változtathatja, míg ő egyedül minden ítéletet megmásíthat.
- Senki fölötte nem ítélkezhet.
- Senki ne merészeljen az apostoli székhelyhez föllebbezőt elítélni…
- A római egyház még soha nem tévedett, az írás tanúsága szerint örökké tévedhetetlen lesz.
- A római pápa […] Szent Péter érdemeire való tekintettel kétségkívül szent lesz…
- Nem tekinthető katolikusnak az, aki a római egyházzal nincs egységben.
- A gonoszoknak tett hűségeskütől az alattvalókat feloldozhatja.”
Lásd még [szerkesztés]
- Ady Endre azonos című írásáról lásd: Dictatus papae - Ady: Dictatus papae
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Fazekas Csaba: Történelem és egyházpolitika
- ↑ Giesebrecht (III. 1, 270)
- ↑ Löwenfeld (Neues Archiv für ält. deutsche Gesch. XVI. 193)
- ↑ Sackur (Der D. Neues Arch. XVIII. 135)
- ^ a b Pázmány könyvek
- ↑ Walter Mária: Történelem a középiskola II. osztálya számára, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1987 ISBN 963188631X

