Református templom (Botyka)
| Botykai református templom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | református |
| Építési adatok | |
| Építése | 1822–1827 (197 éves) |
| Rekonstrukciók évei | 1859–1861, 1886, 1994, 2009 |
| Stílus | klasszicizáló barokk |
| Felszentelés | 1836. június 19. |
| Alapadatok | |
| Hosszúság | 19,15 m |
| Szélesség | 9,48 m |
| Magassága | 32,7 m |
| Elérhetőség | |
| Település | Botykapeterd (Botyka) |
| Hely | Botykapeterd, Kossuth u. 26. |
| Elhelyezkedése | |
 Botykai református templom
Pozíció Baranya vármegye térképén
| |
 é. sz. 46° 02′ 59″, k. h. 17° 51′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 02′ 59″, k. h. 17° 51′ 59″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A botykai református templom a Baranya vármegyei Botykapeterd két református templomának egyike. Az 1827-ben elkészült épület ma műemléki védelem alatt áll.[1]
Története[szerkesztés]
Füstös János lelkész 1886-ban megjelent írása (főként a szájhagyomány alapján) azt állítja, Botyka első kőtemploma még a középkorban épült, eredetileg katolikus templomnak, majd a 16. században, amikor a lakosság áttért a református hitre, a templom is „vallást váltott”. Bár a helyiek kétszer is nem kevés pénzt fizettek a török megszállóknak a templom megváltásáért, végül a törökök mégis lebontatták az épületet, építőanyagát pedig beépítették a szigetvári várba. Helyette egy egyszerűbb fatemplom épült, majd miután Szigetvár felszabadult, és teljes Botyka település új helyre költözött, az új helyen 1728-ben is egy kis favázas, sárral tapasztott, vesszőfonatú, torony nélküli oratóriumot emeltek.[2]
A ma is álló új, téglából készült templom építőanyagainak beszerzéséhez már 1811-ben hozzáfogtak: először vasrudakat és meszet szereztek be, de az építkezés még sokáig nem kezdődött el, sőt, 1816-ban is még csak ott tartottak, hogy a földesúrhoz ekkor folyamodtak engedélyért. 1821-ben követ vágattak Szőlősön, valamint téglát vásároltak Nagyvátyon és meszet Bükkösdön. A következő év első felében szintén Nagyvátyról vettek csigát, kapcsokat és állásfát, április 20-án pedig felfogadták Lőbel (vagy más források szerint Löbl) Miklós szigetvári építőmestert annak ellenére, hogy korábban az uradalmi tiszttartó egy másik, dombóvári mestert ajánlott. A templom alapkövét Lőbel végül 1822. július elsején tette le.[3]
Az alapkőletétel után vásároltak még 200 deszkát, augusztus 9-én egy kőből készült ajtóbélést, falba való vasakat, decemberben pedig a tetőszerkezet elemeit és 25 000 téglát Szentlőrincen. 1823-ban újabb faanyagokat (deszkákat, léceket, zsindelyt) vettek, és felfogadták az ácsokat, akik nekiláttak a gerendák kifaragásának. 1824-ben szerezték be a toronyhoz szükséges téglát és faanyagot, majd foglalót adtak a lakatosnak és az asztalosnak. A torony végül 1825-ben készült el, és ebben az évben (augusztusban) helyezték rá a Pécsről hozatott toronygombot is, valamint további zsindelyeket és zsindelyfestéket vásároltak. 1826-ban vették meg a padok anyagait, majd június 15-én felhúzták a harangot a toronyba. Ezt a műveletet jelentősen akadályozta, hogy egy Kleisz nevű ács rosszul építette meg a harangállást, és a torony szerkezetét gyengítette a kiszedett téglákkal. 1827-ben szerezték be a székekhez hiányzó deszkát és enyvet, és ekkor készültek el a padok is. A mai szószék azonban csak 1836-ban lett kész: ezt a munkát is Lőbel mester végezte 1800 tégla felhasználásával, összesen 78 forintért. Ezt a költséget nem számítva az összes többi munkálat és anyag 5109 forintba és 2 krajcárba került a templomépítés során.[4]
Hiába készült el azonban a templom 1827-re, az eklézsia tartalékai kimerültek, így a következő néhány évben nem tudták megszervezni a felszentelést. Miután már az egyházmegyei tanács is sürgette, 1834-ben végül napirendre tűzték azt, de ekkor még fel kellett újítani az épület néhány addigra már leromlott részét, ezért és további építkezések miatt a felszentelésre csak 1836. június 19-én került sor. Az ünnepélyen jelen voltak az egyházmegye vezetői és a szomszédos települések lelkészei, valamint számos más meghívott vendég, akik számára nagyszabású lakomát is rendeztek.[5] Ez a lakoma (a muzsikusok fizetségével együtt) nem kevesebb mint 265 forintba került, igaz, a felszolgált disznó, marha és bárányok, valamint sör, bor és pálinka mellett olyan különlegességeket is felhasználtak az ételekhez, mint például citrom, narancs, fahéj, vanília, szegfűszeg, sáfrány, kávé és csokoládé.[6]
1859 és 1861 között 3500 forintért újjáépítették a tornyot, majd 1886-ban újabb felújítás következett. 1936-ban helyezték el benne az orgonát. Az 1980-as években felmerült, hogy az egész templomot lebontják, de végül megmenekült, és 1994-ben Szabó László tervei alapján felújították a homlokzatokat és a tetőt. 2009-ben a vakolatok és a bádogsisak újult meg, a tetőt pedig hódfarkú cserepekkel fedték be.[7]
Leírás[szerkesztés]
A kívül-belül fehér falakkal rendelkező, klasszicizáló barokk stílusú templom Botyka településrész központjában áll, tornya a déli oldalon emelkedik, északi vége lekerekített apszissal zárul. A háromszakaszos csehsüvegboltozattal fedett hajó oromfala íves-karéjos. Nyugati oldalán egy mellékbejárat nyílik, valamint három nagyobb, íves záródású ablakkal és egy kerek apszisablakkal rendelkezik. A közel 33 méter magas torony külső felületét párkányok és pilaszterek tagolják, tetejét bádogborítású hagymakupola zárja. Belül a fa csigalépcsőn megközelíthető kórus nagy részét elfoglalja az orgona. A szószék a keleti fal közepén helyezkedik el; a padok, amelyek négy egybefüggő területre oszthatók, mind felé néznek.[7]
A padokat egységesen barna színű olajfesték fedi, ám az 1970-es években Kovács Emil fényt derített rá, hogy a felső réteg alatt festett ornamentika nyomai találhatók. Ma összesen négy padvégen látható az eredeti, kék alapszínű festés, fehér és sötétebb növényi motívumokkal díszítve. Mivel ezek a díszített részek ma a (keleti) fal felé néznek, így valószínű, hogy a padokat valamikor áthelyezték, hiszen díszíteni inkább azt a felüket szokták, amely a középső rész felől látható.[8]
Lelkipásztorság[szerkesztés]
1854 és 1860 közt Kovács Antal volt a templom lelkipásztora.[9]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A templom adatlapja. muemlekem.hu. (Hozzáférés: 2022. december 25.)
- ↑ Zentai 2013 28.
- ↑ Zentai 2013 30–32.
- ↑ Zentai 2013 31–32.
- ↑ Zentai 2013 33–34.
- ↑ Zentai 2013 22.
- ↑ a b Zentai 2013 34.
- ↑ Zentai 2013 35–36.
- ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
Források[szerkesztés]
- ↑ Zentai 2013: Zentai Tünde. A Dél-Dunántúl festett templomai – 9. Szigetvidék. Pannónia Könyvek (2013). ISBN 978-963-9893-79-5