Razdan–3
| Razdan–3 | |
 | |
| Razdan-3 a Műszaki Múzeumban | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Razdan–3 témájú médiaállományokat. |
A Razdan–3 1967-ben épített jereváni tranzisztoros számítógép, amelyet elsősorban haditechnikai célokra fejlesztettek ki. Nevét a Jerevánon átfolyó Hrazdan folyóról kapta.
Története
Sorozatban gyártott M–3-as klón. Terveit 1956-58 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Energetikai Kutatóintézetében dolgozták ki. Ezeket a terveket a jereváni Matematikai Gépek Kutatóintézetében módosították és tették sorozatgyártásra alkalmassá. 1966-ban kezdődött meg a számítógép sorozatgyártása. Összesen 10-nél több (de 20-nál kevesebb) Razdan–3-at gyártottak le. Ballisztikai számításokra és rakétavezérlésre tervezték a számítógépet. Magyarországra 1968-ban két példány került a típusból, mindkettő 1983-ig működött. Egy az Egyetemi Számítóközpontba került, egy pedig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetbe. A VEIKI villamosenergia rendszerének karbantartását irányították a Razdan–3 segítségével. Ez az információs rendszert ALGOL 60 programnyelven kódolták, az így kinyert adatokat pedig lyukszalagon tárolták.
Jellemzői, kapacitása
8 mágnesdobból, 8 mágnesszalagos háttértárból és a főtárból áll a rendszer, amelyet összesen 27 szekrény alkot. A háttértárak memóriakapacitása egyenként 48 Kb (a műveleti tár típusa ferritgyűrűs memória),[1] processzora másodpercenként 30 ezer műveletre képes. Az adatok mentése mágnesszalagok segítségével történt. Eredetileg tranzisztorokkal építették meg, később ezek helyére kivehető kártyák kerültek. Tömege eléri a kilenc tonnát. Az egyetlen épségben fennmaradt Razdan–3 Szegeden található a Szent-Györgyi Albert Agórában, amely a VEIKI-ből került át.[2]
Források
|
Ez az informatikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |