Razdan–3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Razdan–3
Razdan-3 a Műszaki Múzeumban
Razdan-3 a Műszaki Múzeumban

A Wikimédia Commons tartalmaz Razdan–3 témájú médiaállományokat.

A Razdan–3 1967-ben épített jereváni tranzisztoros számítógép, amelyet elsősorban haditechnikai célokra fejlesztettek ki. Nevét a Jerevánon átfolyó Hrazdan folyóról kapta.

Története[szerkesztés]

Sorozatban gyártott M–3-as klón. Terveit 1956-58 között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Energetikai Kutatóintézetében dolgozták ki. Ezeket a terveket a jereváni Matematikai Gépek Kutatóintézetében módosították és tették sorozatgyártásra alkalmassá. 1966-ban kezdődött meg a számítógép sorozatgyártása. Összesen 10-nél több (de 20-nál kevesebb) Razdan–3-at gyártottak le. Ballisztikai számításokra és rakétavezérlésre tervezték a számítógépet. Magyarországra 1968-ban két példány került a típusból, mindkettő 1983-ig működött. Egy az Egyetemi Számítóközpontba került, egy pedig a Villamosenergia-ipari Kutató Intézetbe. A villamosenergia iparág tudományos és műszaki számításait, valamint a VEIKI villamosenergia rendszerének karbantartását irányították a Razdan–3 segítségével.[1] Ezt az információs rendszert ALGOL 60 programnyelven kódolták, az így kinyert adatokat pedig 7 csatornás lyukszalagon tárolták. Az ALGOL-60 programnyelv két változata volt használható benne: a rövidített, mintegy 4000 szó helyfoglalással, valamint a teljes, körülbelül 15 000 szó helyfoglalással.[2] A RAZDAN—3 assembler szintű programnyelve a KATEX volt, amelynek szerkezete megegyezik a gépikód utasításokéval. A KATEX programnyelv első változatát az Egyetemi Számítóközpontban az ottani RAZDAN—3 gépre dolgoz­ták ki.[3]

"Civil" alkalmazási területeként a tudományos kutatóintézetekben, nagy tervező irodákban, illetve államigazgatási intézményeknél felvetődő információfeldolgozási feladatok megoldását jelölték meg.[2]

1970–71-ben a VEIKI Számítóközpontjában elvégezték az Intézet által kifejlesztett TRANSZBIT 200 elnevezésű adatátviteli hibavédelmi berendezés és a RAZDAN-3 illesztésének műszaki fejlesztését. Ennek eredményeként a TRANSZBIT 200 adatátviteli berendezés vevőoldalán kapott, 5 csatornán kódolt (5 bites) információ közvetlenül a számítógép operatív memóriájába volt továbbítható a beviteli perifériák megkerülésével.[3]

Jellemzői, kapacitása[szerkesztés]

A rendszer 8 mágnesdobból, 8 mágnesszalagos háttértárból és a főtárból állt, amelyet összesen 27 szekrény alkotott. A háttértárak memóriakapacitása egyenként 48 Kb (a műveleti tár típusa ferritgyűrűs memória),[4] processzora másodpercenként 30 ezer műveletre volt képes. Az adatok mentése mágnesszalagok segítségével történt. Eredetileg tranzisztorokkal építették meg, később ezek helyére kivehető kártyák kerültek. Tömege elérte a kilenc tonnát. Az egyetlen épségben fennmaradt Razdan–3 Szegeden található a Szent-Györgyi Albert Agórában, amely a BME-ről került át.[5][6]

A Művelődésügyi Minisztérium által 1967-ben vásárolt, és az Egyetemi Számítóközpontba került Razdan–3 tranzisz­toros alapáramkörökből épült, közepes műveleti sebessége 20—25 ezer művelet/sec volt. A gép párhuzamos működésű, kétcímű[7][6] volt, a gépi szóhossz 48 bit, amelyből lebegőpontos szám­ábrázolásban a mantissza 40, a karakterisztika 6 és az elő­jelek 2 bitet foglaltak el. Az ábrázolható számok nagyság­rendje 10-38 és 1038 között volt. Az operatív memória ka­pacitása kétszer 16 384 rekesz (egyenként 50 helyértékkel), a hozzáfordulási idő 8-10 microsec volt. Külső tárolóként mágnesdo­bok és mágnesszalagok szol­gáltak, a csatlakozó nyolc mágnesdob egymillió szó táro­lókapacitást jelentett. A gép lehetővé tette szimbolikus programozási nyelvek, például ALGOL-60 használatát.[8]

A Razdan-3 egységei[szerkesztés]

A RAZDAN—3 számológép az alábbi egységekből áll:[2]

Központi egység
  • aritmetikai egység
  • vezérlőegység
  • vezérlőpult
  • operatív memória
  • tápegység.
Kiegészítő memória
  • mágnesdobos tároló
  • mágnesszalagos tároló.
Külső egységek
  • lyukszalagolvasó
  • lyukkártyaolvasó
  • írógép
  • numerikus keskeny nyomtató
  • alfanumerikus széles nyomtató
  • lyukszalaglyukasztó egység
  • lyukkártyalyukasztó egység.

Technikai paraméterek[szerkesztés]

A RAZDAN—3 aszinkron rendszerű, ezért sebes­ségét — a ferrit ciklusidején kívül — a triggerek mű­ködési sebessége határozza meg.[2]

  • A maximális trigger frekvencia: 1,2 Mc
  • Az operatív memória kapacitása: 2 X 16 384 szó (48 bit)[6]
  • Ciklusideje: 8 μsec
  • Működési hőmérséklettartomány: +5 C°-tól +40 C°-ig
  • A feszültség és áram névleges értéktől való megengedett eltérése: ±5%
  • Energiaszükséglet: 220 V, 50 Hz, 750 watt
  • Felépítése: teljesen tranzisztorizált, nyomtatott áramkör.

A központi egységhez külön tápegység tartozik, mely – a gép teljes kiépítése esetén – kb. 30 kW fogyasztású. Az 50 Hz hálózatról leválasztva, 400 Hz frekvenciájú váltakozó áramot állít elő, melyre a könnyebb szűrés és stabilizálás miatt van szükség.

Kiegészítő memóriák[szerkesztés]

Mágnesdobtároló
  • Kapcsolható egységek száma: 16
  • Kapacitása: 12 800 szó (4 blokkra és 248 zónára oszlik)
  • Minimális jelnagyság: 20 mV
  • Szinkron frekvencia: 410 kHz
  • Fordulatszám: 1500 f/p

Méretei: ∅ 320x86 mm

Mágnesszalagos tároló
  • Kapcsolható egységek száma: 16
  • Kapacitása: W 390 000 szó (56 bit)
  • A mágnesszalag 2X10 csatorna (8 csatorna információ, 2 szinkron)
  • A szalag mozgási sebessége: 2 m/sec
  • Indítás/megállás ideje: 40/20 millisec
  • Irányváltás: 70-80 millisec
  • Szalaghosszúság: 300 m
  • Szinkronimpulzusok frekvenciája: 20 kHz

Perifériák[szerkesztés]

Lyukszalagolvasó
  • Rendszere: 5-8 csatornás (vezető görgő cserével) szalagról
  • Sebessége: 800 sor/sec
  • Olvasási mód: csoportos bevitel
  • Mozgás: reverzibilis
Lyukkártyaolvasó
  • Beviteli sebesség: 700 kártya/perc ±10%
  • Információhordozó: 80, esetleg 45 oszlopos lyukkártya
  • Információábrázolás: szabványos kódban vagy tetszőlegesen átkódolva lehetséges
  • Leolvasási rendszer: kefés vagy fotodiódás leérzés
Írógép
  • Soemtron típusú, nagykocsis, néhány különleges jellel kiegészí­tett írógép, a program menetközbeni változtatására, javítá­sára, egyben az ALGOL programnyelv visszajelzésére szolgál.
Numerikus keskeny nyomtató
  • Kapacitása: 12 számkerék numerikus jelekkel és az előjelekkel
  • Sebessége: 15 szó/sec
  • 3 különféle kivitelű típus kapcsolható a géphez, melyek csak az elektromos alapadatokban egyeznek.
Alfanumerikus széles nyomtató
  • Kapacitása: 128 számkerék, egyenként 75 szimbólummal
  • Kiírási sebesség: oktális kódban: 56 szó/sec, alfanumerikus kódban: 112 szó/sec
  • Táblázat szélesség: 43 cm
Lyukszalaglyukasztó
  • Sebessége: 20, 50, 100 sor/sec
  • Típusa: 5-8 csatornás szükség szerint
Lyukkártyalyukasztó
  • Sebessége: 100 kártya/sec
  • Rendszere: 45 vagy 80 oszlopos, tetszőleges kóddal
  • Alaptípus: PI 80-2M jelentősen módosítva

Műveletvégzési idők[szerkesztés]

Az átlagos műveletvégzési idők az elérési idővel együtt a következők:[9]

  • összeadás (kivonás) 37 mikrosec
  • szorzás 92 mikrosec
  • osztás 245 mikrosec.

Konstrukciós paraméterek[szerkesztés]

A gép megbízhatósági foka:

  • elektromos hiba: kb. 200-250 óra
  • mechanikus hiba: kb. 30-35 óra
  • Megengedett hőmérsékleti tartomány: ± 5 ~ + 35 C°
  • Energiaforrás: 380/220 V, 3~±10%, — 50 Hz, maximálisan 30 kW
  • Helyszükséglet: 160 m2 (minimális terem szélesség 6,5 m)
  • Súly: maximálisan 8000 kg (átlagosan 400-500 kg/szekrény)

A berendezéshez tartozó szoftver részei[szerkesztés]

A berendezéshez az alábbi szoftvereket biztosították:[9]

  • matematikai típusfeladatok programjai,
  • szabvány adatfeldolgozási algoritmusokat megvalósító programok,
  • fordítóprogramok és vezérlőprogramok,
  • a munkaképesség (teljesítőképesség) meghatározására szol­gáló programok,
  • módszertani anyagok.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. (1970) „RAZDAN 3”. Információ elektronika 5 (3), 235. o.  
  2. a b c d Németh György (1967). „A RAZDAN-3 és a NAIRI gépek”. Információ elektronika 2 (3), 209–211. o.  
  3. a b Terényi Levente (1971. október 1.). „Távadatfeldolgozás RAZDAN-3 számítógépen”. Elektrotechnika 63 (10–11), 348–350. o.  
  4. Neumann János Számítógép-tudományi Társaság - Informatikatörténeti Fórum
  5. Szegeden rejtőzik a világ legkülönlegesebb kompjútertörténeti gyűjteménye
  6. a b c Németh et al. 2021
  7. A korábbi háromcímes megoldásban volt a két operandus és a harmadik cím az eredmény. A kétcímesben a két cím a két operandus, és az eredmény az egyik műveleti regiszterben marad, és – utasítástípustól függően – felülírhatja a memóriában a második operandust.
  8. (1967. november 3.) „Razdan-3 az E-épület tetején”. A Jövő Mérnöke 14 (19), 1. o.  
  9. a b V. Sz. Ruszanevics (1969). „A RAZDAN-3”. Információ elektronika 4 (1), 34–38. o.   (Fordítás orosz nyelvből, fordította: Sántha Judit)

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Razdan-3
A Wikimédia Commons tartalmaz Razdan–3 témájú médiaállományokat.