Ranger–8

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Ranger-8 szócikkből átirányítva)
Ranger-8
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa becsapódás
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1965. február 17.
Hordozórakéta Atlas–Agena
Megérkezés 1965. február 20.
Küldetés vége 1965. február 20-án becsapódott a Holdba
Időtartam 65 óra
Az űrszonda
Tömeg 367 kg

A Ranger–8 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indították, Hold kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965. február 17-én a Cape Kennedy kilövőállomásról egy 140 tonnás Atlas-Agena B rakétával indították. 185 kilométeres Föld körüli parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hosztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. Február 18-án 260 000 kilométerre a Földtől a rendelkezésre álló hideggázfúvókákkal pályamodosítást végeztek. Az űrszondában elhelyezett 6 televíziós kamerák 23 perccel a becsapódás előtt 2510 kilométer magasságban kezdték meg működésüket. Közel 7137 felvételt készítettek a Holdról, a felvételek minősége a lehető legkitűnőbb volt. Az utolsó értékelhető képet 1.5 méter magasságból kapták.

64.9 órás repülés után február 20-án, 24 kilométerre az előzetesen kiválasztott helyszíntől terv szerint becsapódott a Holdba. A kutatást végző kabinrész a Mare Tranquillitatis (Nyugalom tengere) elnevezésű területen érte el a Hold felszínét. A becsapódás koordinátái: 2,72°É, 24,61°K. A becsapódási sebesség 2.68 kilométer/másodperc volt.

A Ranger-program keretében készült mérések, fotók nagy segítséget jelentettek a Hold felszínének megismerésében.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680 napelemlapocskával) illetve akummulátorok segítségével ( AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Más tudományos műszereket az űregység nem tartalmazott. Átmérője 1.52 méter, magassága 2.51 méter. A nyitott napelemtáblák 4.57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 367 kilogramm, ebből az elektronika 70 kilogramm volt. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy,a Földre irányított, 1.2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ranger–8. nasa.gov. (Hozzáférés: 2011. október 10.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
  • Ranger–8. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  • Ranger–8. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 10.)

Elődje:
Ranger–7

Ranger műhold
1961–1965

Utódja:
Ranger–9