Ranger–7

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranger-7
C290 Space 150.jpg

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa becsapódás a Holdba
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1964. július 28.
Hordozórakéta Atlas–Agena
Megérkezés 1964. július 31.
Küldetés vége 1964. július 31-én becsapódott a Holdba
Időtartam 65,5 óra
Az űrszonda
Tömeg 365,7 kg

A Ranger (angolul: útkereső) egy amerikai tudományos űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indítottak, Hold kutató műhold.

Az első olyan fölvétel a Holdról, amit amerikai űrszonda készített. A képen jobbra látszik a központi csúcsos Alphonsus kráter
A becsapódás előtti utolsó felvétel a Ranger-7-ről. Az űrszonda ekkor 488 méterre volt a Hold felszínétől

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében a kifejlesztett rendszert használták.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964. július 28-án a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy140 tonnás három és fél (indításnál szilárdhajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas-Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. 192 kilométeres magasságú parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hosztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. A napkollektorokat aktivizálták, hogy az elemeket megfelelő mértékben feltöltsék. Július 29-én a rendekezésre álló hideggázfúvókák segítségével pályaigazítást hajtottak végre. Az első képeket 2110 kilométer magasságból, 16 perc és 40 másodperccel az ütközés előtt közvetítette, az utolsó kép 0.5 méter magasságból volt értékelhető.

Az első sikeres űrszonda 68.6 órás repülés után július 31-én becsapódott a Mare Cognitum térségébe. A felszínhez viszonyított sebessége a becsapódáskor 2.62 kilométer/másodperc volt. A repülés utolsú 17 percében kamerái és technikai eszközei segítségével 4308 darab kiváló minőségű, nagy felbontású képet sugárzott a Földre.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680napelemlapocskával) illetve akummulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a hat darab vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. A kamerákat két különálló láncban rendezték el, mindegyik különálló áramellátással biztosított, önálló időzítővel és adókkal szerelték fel. A legnagyobb megbízhatóságot kívánták elérni, hogy jó minőségű videóképeket kapjanak. Más kutatási műszerrrel nem rendelkezett.

Átmérője 1.52 méter, magassága 2.51 méter. A nyitott napelemtáblák 4.57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 366 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy, a Földre irányított, 1.2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ranger–7. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. január 10.) - A Ranger-program története (PDF), 1977]
  • Ranger–7. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. január 10.)
  • Ranger–7. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. január 10.)

Elődje:
Ranger–6

Ranger műhold
1961–1965

Utódja:
Ranger–8