Ranger–9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ranger-9
Ranger 9 sudden impact.gif

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA
Küldetés típusa becsapódás
Küldetés
Célégitest Hold
Indítás dátuma 1965. március 21.
Hordozórakéta Atlas–Agena
Megérkezés 1965. március 24.
Küldetés vége 1965. március 24-én becsapódott a Holdba
Időtartam 64,5 óra
Az űrszonda
Tömeg 367 kg

A Ranger–9 (angolul: útkereső) amerikai űrszonda, amelyet a Ranger-program keretében indítottak, Hold kutató műhold.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szondát a NASA Jet Propulsion Laboratoryban fejlesztettek ki. A NASA a Hold látható oldalának módszeres kutatását kezdte meg, amely a Surveyor-programmal, majd a Lunar Orbiter-programmal folytatódott és az Apolló-programmal, a Holdra szállással csúcsosodott ki. A Mariner-program keretében a kifejlesztett rendszert használták.

A sok kudarc miatt a törölték a szeizmométer tartály ledobását, egyszerű művelettel kellett a Holdba csapódnia.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1965. március 21-én a Cape Canaveral Air Force Station kilövőállomásról egy 140 tonnás három és fél (indításnál szilárdhajtóanyagú segédrakéták) fokozatú Atlas-Agena B rakétával állították Föld körüli pályára. 185 kilomérer magasságú Föld körüli parkolópályán történő repülést követően, az orbitális egység utolsó fokozatának újraindításával sikeresen elérték a második kozmikus sebességet, biztosítva a Hold megközelítését. Hosztengelyében stabilizált, a Hold–Nap összekötő egyenessel párhuzamos volt. Március 23-án a korrekciós manővert biztosító hideggázrakétákkal kiigazították pályaelemét. 2263 kilométer magasságból 19 perc alatt 5814 igen jó minőségű felvételt sikerült továbbítania a földi vevőállomások felé. Az utolsó, értékelhető képet 25 (!) centiméter magasságból szolgáltatta.

64.5 óra repülés után március 24-én az Alplhonsus kráter belsejébe, a tervezett becsapódási helytől 4.5 kilométerrel, 2.67 kilométer/másodperces sebességgel ütközött a Holddal. A becsapódás helye: 12,83°D, 357,63°K, ez az Aphonsus kráterben, a központi csúcs mellett van.

A szondát egy hatszögletű vázra építették. Az energiaellátást kettő napelemtábla (8680 napelemlapocskával) illetve akummulátorok segítségével (AgZn) biztosította. A testben illetve a tetején levő kúpos műszeres térben helyezték el a vidikon-televíziós kamerákat, az elektronikát és a helyzetszabályzót, a telepeket, a vezérlőegységet, a rádióadókat, a helyzetszabályzó hideggáz tartályt- illetve fúvókát. Egyéb tudományos műszereket nem tartalmazott. Átmérője 1.52 méter, magassága 2.51 méter. A nyitott napelemtáblák 4.57 méterrel növelték meg az átmérőjét. Tömege 366 kilogramm. A rádiókapcsolatot egy kis botantenna és egy,a Földre irányított, 1.2 méter átmérőjű parabolaantenna biztosította.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje:
Ranger–8

Ranger műhold
1961–1965

Utódja:
Program vége