Rókafejű réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rókafejű réce
Aythya valisineria1.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Bukórécék (Aythyini)
Nem: Aythya
Faj: A. valisineria
Tudományos név
Aythya valisineria
(Wilson, 1814)
Szinonimák

Indián réce

Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rókafejű réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rókafejű réce témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rókafejű réce témájú kategóriát.

A rókafejű réce, más néven indián réce (Aythya valisineria) a lúdalakúak rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába és az Aythya nembe tartozó vízimadár.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerikában él, a barátréce ottani megfelelője. Tavak, folyók és tengerpartok lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 48-60 centiméter, testtömege 1270 gramm. A tojó kicsit kisebb mint a hím. Nászruhában a gácsér feje vörösesbarna, begye és melle fekete. Háta, hasa és szárnya fehér. A tojó színe barna.

A hím
és a tojó fiókáival

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyommagvakkal, növényi részekkel, kis halakkal táplálkozik. A költési időszakban tartozkodik tavak és folyók közelében, utána a tengerhez vándorol.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A talajra nádból és sásból építi a fészkét. A fészekalj 10 tojásból áll, melyen 24-29 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók. A rókafejű réce, több más récefajhoz hasonlóan fakultatív fészekparazita. A tojók saját fészkük felépítése előtt felkeresik más tojók fészkeit is (esetenként többet is) és oda is leraknak pár tojást. Ezután megépítik saját fészküket, melybe néha más tojók is raknak tojásokat. Ennek a szaporodási mechanizmusnak az oka, hogy ezek a fajok olyan helyeken fészkelnek, ahol nagy a veszélye, hogy a teljes fészekalj megsemmisül, így ha más fészekbe is raknak tojásokat, akkor ott még van esélye a fiókáknak felnőni.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]