Réz(I)-oxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réz(I)-oxid
CopperIoxide.jpg Copper(I)-oxide-3D-polyhedra.png
IUPAC-név réz(I)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1317-39-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet Cu2O
Moláris tömeg 143,09 g/mol
Megjelenés barnás-vörös por
Halmazállapot szilárd
Sűrűség 6 g/cm3
Olvadáspont 1235 °C
Forráspont 1800 °C
Oldhatóság (vízben) nem oldódik
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn),
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R22, R50/53[1]
S mondatok (S2), S22, S60, S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation szervetlen rézvegyületek
Azonos anion oxidok
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A réz(I)-oxid (nyelvújításkori magyar nevén rézélecs[2]) vörös színű por, vízben nem oldódik. Atomrácsos jellegű vegyület. Az összegképlete Cu2O. A természetben rézércként (kuprit) található meg vörös színű kőzetekben. A réz oxigénnel találkozó felülete lassan alakul át oxiddá, mesterségesen magas hőmérsékleten oxidálják nagy nyomáson. További hevítéssel réz(II)-oxidot nyerünk belőle.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az oxid volt az első anyag, amiről kiderült, hogy félvezető tulajdonságokkal bír. 1924-től kezdve, a szilícium felhasználása előtt használták a félvezetőgyártásban.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha réz(I)-só oldatához hidroxidionokat juttatnak (például lúgoldatot adnak hozzájuk), a réz(I)-oxid csapadék alakjában leválik.

\mathrm{2 \ Cu^+ + 2 \ OH^- \rightarrow Cu_2O + H_2O}

A Fehling-próba során a réz(I)-oxid vörös módosulata válik le csapadékként. A Fehling-próba redukáló tulajdonságú szerves vegyületek, például aldehidek vagy egyes cukrok kimutatására szolgál. Ekkor a borkősav rézzel alkotott komplexének lúgos oldatából keletkezik réz(I)-oxid redukcióval.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia. Gondolat Kiadó, Budapest, 1975. 220. oldal

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]