Révay Simon (főrend)
| Révay Simon | |
 | |
| Tajnasári sírja | |
| Született | 1865. május 27.[1] Pest[1] |
| Elhunyt | 1928. június 21. (63 évesen)[1] Tajna[1] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Révay Simon |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gróf szklabinyai és blatnicai Révay Simon (Kisselmec, 1865. május 27. – Tajnasári, 1928. június 21.) a magyarországi főrendiház örökös tagja, vadász, vadászkutya-tenyésztő.
Élete[szerkesztés]
Szülei Révay Simon (1820–1880) Turóc vármegyei főispán, országgyűlési képviselő és Tajnay Ilona (1823–1912). 1891-től felesége Szapáry Amália (Ilma; 1872–1947),[2] gyermekeik Révay István (1899–1989) történész, demográfus, politikus, Révay János (1900–1953) mezőgazdász, Révay József (1902–1945) filozófus, egyetemi tanár, festő, olimpikon és Mária fiatalon elhunyt.
Az édesanyja utáni birtokokat kapta Tajnán. Birtokos volt még Barsvörösváron és Barskisfalud helységben. Budapestre járt egyetemre. A 20. század elején bérbe vette és megalakította a Nagysurányi Vadásztársaságot, amelynek elnöke volt.[3] A szarvascserkészetnek és a kutyákkal való vaddisznóvadászatnak hódolt. Új kutyafajtát nemesített a hannoveri vérebből és a magyar puliból.
1916-ban IV. Károly koronázásakor grófi rangot kapott.[4]
Alakját Justh Zsigmond jellemezte.[5] Tajnasárin van eltemetve.
Az eredetileg Tajnay-kastélyt a család a második világháború végén hátrahagyta.[6]
Művei[szerkesztés]
- 1903 Vadállomány és vadászati viszonyok. In: Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Bars vármegye
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2024. március 31.)
- ↑ Esküvői értesítő
- ↑ Motesíky Árpád: Őseink nyomán a Zsitva völgyében 10. Hetedhéthatár 7/15, 27.
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Pótlék
- ↑ Bretter Zoltán 1990: Egzisztencialista magány és becsület – Révay József: Az erkölcs dialektikája. Jelenkor 33/3, 286.
- ↑ pluska.sk
Források[szerkesztés]
- 1928 Magyar Vadászujság 28/20, 269.
- zitava.sk (Hibás adatokkal)
További információk[szerkesztés]
- Várkonyi Nándor 2004: Pergő évek. Széphalom Könyvműhely, Budapest. ISBN 963-9373-76-1
