Pákozdvári-barlang

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Szenti Tamás (vitalap | szerkesztései) 2021. március 28., 14:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kutatástörténet)
Pákozdvári-barlang
A Pákozdvári-barlang bejárata belülről
A Pákozdvári-barlang bejárata belülről
Hossz60,3 m
Mélység5,7 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés5,7 m
Tengerszint feletti magasság249,7 m
Ország Magyarország
TelepülésPákozd
Földrajzi tájVelencei-hegység
Típusmesterséges
Barlangkataszteri számnincs
Elhelyezkedése
Pákozdvári-barlang (Magyarország)
Pákozdvári-barlang
Pákozdvári-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 11″, k. h. 18° 34′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 15′ 11″, k. h. 18° 34′ 24″

A Pákozdvári-barlang mesterséges eredetű üreg, amely a Velencei-hegységben található és amelyből régészeti leletek kerültek elő. Nem barlang, de néhányszor úgy lett ismertetve, hogy a Velencei-hegység egyetlen barlangja.

Leírás

Sukorótól körülbelül két kilométernyire van a Meleg-hegy, amelyen a Pákozdvárat építették. A várrom délkeleti sáncának a külső oldalában, a piros sáv, valamint a belőle elágazó, piros négyszög jelzésű turistaút közelében található. Löszben van, vízszintesen helyezkedik el és kézzel, valószínűleg menedékhelynek alakították ki. Nagyon pusztul, mert löszben van és omlások találhatók benne, így a csak kúszva végezhető behatolás balesetveszélyes. A sötét üreg nem turisztikai látványosság.

Előfordul irodalmában Barcaházi-barlang (Kocsis 1970), Báracházi-barlang (Eszterhás 1993), Báracházi barlang (Czeglényi 1951), Bárcaháza-barlang (Holényi 1958), Bárcaháza barlang (Horváth 1972), Bárcaházi-barlang (Kordos 1984), Bárcaházi barlang (Horn 1931), Pákozd-vári Báracházi-barlang (Bertalan, Schőnviszky 1976), Pákozdvári-földodu (Eszterhás 1994), Pákozdvári-földodú (Szenti, Eszterhás 2001), Pákozdvári földodú (Bertalan 1976) és Pákózdvári földodú (Kordos 1984) neveken is. A Csákvári-barlangnak az egyik neve Báracházi-barlang és ezért Pákozdvári-barlangnak lett elnevezve a pákozdi Báracházi-barlang. A nevek keveredését egy 1926-ban megjelent közlemény okozta.

Kutatástörténet

1925-ben látott napvilágot az első nyomtatott hír az üreg létezéséről. A közleményt Marosi Arnold írta. A Magyar Turista Egyesület Székesfehérvári Osztályának 1925. április 29-én tartott választmányi ülésén beszámolt az ügyvezető alelnök a Meleg-hegy alatti Nympha-völgy bejáratánál található föld alatti folyosók feltárásáról. Az osztály 1925. augusztus 5-én tartott választmányi ülésén az elnök beszámolt a Csákvári-barlang feltárásáról.

Az osztály 1925. szeptember 30-án tartott választmányi ülésén az elnök beszámolt a pákozdvári barlangok feltárásáról és az ott végzett ásatásokról, amelyeket Kadić Ottokár is megtekintett. Kadić Ottokár az osztályra bízta a további feltárást. A Turisták Lapja 1926. évi évfolyamában megjelent három közlemény a három választmányi ülésről. A Turistaság és Alpinizmus 1931. évi évfolyamában publikált Horn K. Lajos által írt közleményben figyelmeztetve lettek az olvasók, hogy a Velencei tó és környéke nevű 1:25.000 méretarányú térképen Bárcaházi barlang helyett Báracházát kell olvasni.

Az 1951. évi Sport és Testnevelésben Czeglényi Kálmán azt publikálta, hogy bejáratát cserjés takarja el és a szűk nyíláson bebújva nem látott érdekeset. Egy keskeny és hosszú folyosóból, valamint több melléknyílásból áll. A földön rókanyomokat és több rókalyukat fedezett fel. Az 1956. évi Természetjárásban megjelent, Holényi László által írt ismertetés szerint egy nehezen megtalálható barlang érhető el az Angelika-forrástól déli irányban haladva. A barlangtól 45 perc alatt lehet eljutni a Pákozdvárhoz.

Az 1958. évi Természetjárásban lévő Holényi László publikációban az olvasható, hogy a Pákozdvár vastag löszrétegében van a hegység egyetlen, több járatból álló, még nem feltárt és még nem felmért barlangja, amelyet valószínűleg emberi kéz vájt. Az íráshoz mellékelve lett egy fénykép, amelyen az látható, hogy egy személy jelzést fest bejáratához.

Részletes kutatását 1970-ben Kocsis Antal végezte el. Kocsis Antal felmérése szerint az üreg főága körülbelül 16 méter hosszú és a három, már kúszva is nehezen járható mellékág hossza alig 20 méter. A járatok szélessége és magassága egy-két méter. A többi mellékág már nem járható. Kocsis Antal az általa mélyített próbagödörben, a bejárattól körülbelül 10 méterre a pákozdvári ásatásokéhoz hasonló, mázatlan cserepeket talált. Ezeknek a leleteknek alapján valószínűleg az üreg a bronzkori földvárral azonos korú, tehát nem a tatár és török dúlások idején, vagy még később, betyárbarlangként létesítették, mint azt régen hitték.

Kocsis Antal másik megállapítása az, hogy a főág folytatása az alaprajz szerint metszi a felszínen lévő bronzkori sáncokat és a metszés helyén a sánc mélyen behorpadt. Ezekből a megfigyelésekből arra lehet következtetni, hogy az üreg, amely a hegy meredek, nehezen megközelíthető oldalán vezetett ki, esetleg a földvárnak menekülésre, átcsoportosításra használt védőberendezése lehetett.

1971-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Barlangkutató Csoportjának tagjai Bertalan Károly kérésére átvizsgálták a Velencei-hegység délnyugati részét, hogy az üreget megtalálják. A Bertalan Károly által írt és 1976-ban befejezett kéziratban az olvasható, hogy a Velencei-hegységben, a Pákozdváron, Pákozdon helyezkedik el a Bárcaházi barlang, amelynek másik neve Pákozdvári földodú. Nem Báracházi barlang a neve. A Kis-Pákozdvár csúcsától DK-re kb. 200 m-re, kb. 220 m tengerszint feletti magasságban nyílik az üreg. Kb. 1,3 m átmérőjű bejárata a Pákozdvár vastag löszrétegében, út mellett található. A szűk bejárat után 5 felé ágazik és néhány helyen csak hajolva járható. Az ismertetés 1 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Velencei-hegységben lévő üreg Pákozd-vári Báracházi-barlang néven és az üreggel foglalkozó 1 irodalmi mű megjelölésével. Az 1983-ban megjelent A Velencei-tó és környékének turistatérképe című térképen fel van tüntetve helye és a Bárcaházi-barlang név.

Az 1984-ben napvilágot látott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel az üreg Bárcaházi-barlang és Pákózdvári földodú névváltozatokkal, valamint térképen van helye feltüntetve. Eszterhás István Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája című kéziratában a nem karsztosodó kőzetekben található barlangnak nevezett mesterséges üregek között szerepel a Bárcaházi-barlang, amely Pákozdon van, 20 méter hosszú, egy méter magas és befoglaló kőzete lösz. A lista az 1989 végéig ismertté vált 220 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 a barlang és 17 a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 nemkarsztos barlang van felsorolva.

Az Eszterhás István által 1993-ban írt Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma című kéziratban szerepel a nem karsztosodó kőzetekben található barlangnak nevezett mesterséges üregek között a Báracházi-barlang, amely 20 méter hosszú, 1 méter magas. A felsorolás szerint Pákozdon található és lösz befoglaló kőzete. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 a barlang és 42 a mesterséges üreg.

1994-ben Eszterhás István és Gönczöl Imréné mérték fel az üreget, amely a felmérés alapján 56,8 méter hosszú volt. Eszterhás István szerint ennél valószínűleg hosszabb, mert a mennyezetig feltöltődött mellékjárataiban a folytatás határozottan kirajzolódik. Az 1994-ben napvilágot látott Lychnis című kiadványban az olvasható, hogy a Velencei-hegység barlangjai közül csak két barlangot említ meg röviden a barlangtani irodalom és ezek közül egyik a Bárcaházi-barlang. A Pákozdvár alatti mesterséges löszbarlang az egyik kőzettanilag is eltérő kisebb területen helyezkedik el. A hegység közepén lévő barlangcsoportban található a turisztikai irodalomban barlangként említett, mesterséges üreg, a Bárcaházi-barlang. A pákozdvári bronzkori földvár délkeleti falmaradványa alatt van, löszbe mélyítették, ismeretlen eredetű és célú nagyon feltöltődött alagútrendszer. Az elágazó üregrendszer 56,8 méter hosszú, de járhatatlanul szűkre feltöltődött mellékágai tovább folytatódnak. A bejárattól mért legmélyebb pontja 5,7 méter mélyen van.

A 2001. november 12-én készült Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke című kézirat barlangnévmutatójában szerepel Báracházi-barlang néven, a Bárcaházi-barlang, a Pákozdvári-barlang és a Pákozdvári-földodú névváltozat feltüntetésével, valamint az üreggel foglalkozó 22 írás megjelölésével, amelyek közül három nem biztos, hogy az üreget említi. A 441., a 445., a 448., a 476. és az 518. sorszámú irodalom nem említi, a 440., a 442., a 447. és az 517. sorszámú említi, valamint a 475. sorszámú talán említi. A 2005-ben kiadott Magyar hegyisport és turista enciklopédia című könyv szerint a Magyar Turista Egyesület Székesfehérvári Osztálya 1926-ban tárta fel a Meleg-hegy alatt lévő Nympha-völgy bejáratánál található föld alatti folyosókat és kutatott a Pákozdvári-barlangokban.

Irodalom

További irodalom

  • Földi Ervin szerk.: Magyarország földrajzinév-tára II. – Fejér megye. Budapest, 1979. 28. old.
  • Holényi László: Velencei-tó, Velencei-hegység útikalauz. Budapest, 1969. 21–22., 74., 99. old.
  • Holényi László: Gerecse, Vértes, Velencei-hegység útikalauz. Budapest, 1981. 286–287., 363–364. old.
  • Jávorka Pál: Természetjárás és történelem. Természetjárás, 1958. július. (4. évf. 7. sz.) 9. old.
  • Kristóf Sándor szerk.: Hétvégi túrák hazánk legszebb tájain. Budapest, 1958. 175. old.
  • Markos Béla: Bp. és tágabb környéke. Budapest, 1948. (Budapest környéke 1:200.000-es térképmelléklete). (A térképmellékleten jelölve van.)
  • Marosi Arnold: Őskori földvár Pákozdon. Magyarság, 1925. (6. évf.) szeptember 2. 4. old.
  • Miklós László: Óriások földjén. Természetjárás, 1960. június. (6. évf. 6. sz.) 9. old.
  • Temesrékási Mihály – Holényi László: Vértes – Velence. Útikalauz. Budapest, 1958. 110., 111., 138., 140., 141., 143., 145. oldalak és a XIII. fényképtábla
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pákozdvári-barlang&oldid=23722036”