Páfrányfák

Páfrányfák
Trópusi esőerdő Belles közelében (Dominikai Köztársaság)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Harasztok (Pteridophyta) Osztály: Valódi páfrányok (Pteridopsida) Rend: Páfrányfák (Cyatheales) A.B. Frank in Leunis
Családok
Serlegpáfrányfélék (Cyatheaceae) Cibotiaceae Culcitaceae Harasztfafélék (Dicksoniaceae) Loxsomataceae Metaxyaceae Plagiogyriaceae Thyrsopteridaceae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Páfrányfák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Páfrányfák témájú kategóriát.

Sphaeropteris cooperi páfrányfa Hawaiin

Sphaeropteris cooperi páfrányfa a funchali botanikus kertben

Sphaeropteris cooperi páfrányfa szára

A páfrányfák (harasztfák, pálmapáfrányok, Cyatheales) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályának egyik rendje.

Elterjedésük

Trópusi növények; az ausztrál flórabirodalomban (Australis) és Latin-Amerika trópusi területein erdőalkotók; Afrikában ritkábbak. Különösen gyakoriak Új-Zélandon.

Megjelenésük, felépítésük

Törzsük mint tőke a föld alatt húzódik meg; a föld fölé csak nagy leveleik hajtanak ki. Egyes nemzetségeik, mint például:

• Alsophila,
• Hemitelia,
• serlegpáfrány (Cyathea),
• Sphaeropteris

pálmatermetű, ágatlan, oszlopforma, 6–20 m magas, embervastag fává cseperednek óriási lombkoronával.

Életmódjuk, termőhelyük

Melegkedvelő, fagyérzékeny növények. Európába két fajt sikerült betelepíteni:

• óriás páfrányfa (Dicksonia antarctica) — a leginkább óceáni éghajlatú területeken,

• ezüst serlegpáfrány (Alsophyila delbata, korábban Cyathea dealbata) a Mediterráneum legmelegebb részein.

Felhasználásuk

Mivel nincs valódi törzsük, így fájuk sincs. A leszáradó levelek csonkjaiból álló, pálmaszerű szár leginkább csak tüzelőnek és kerítésnek jó. Egyes fajaikat melegházakban dísznövénynek ültetik. Némelyik faj a belében ehető keményítőt termel.

Rendszertani felosztásuk

A rendet rendszerint nyolc családra bontják, de a Dennstaedtiaceae és a Dicksoniaceae családot egyes szerzők harasztfák (Dicksoniales, Pic. Serm. ex Reveal) néven önálló rendbe vonják össze. Mások a Dennstaedtiaceae családot kivették ebből a rendből, és az édesgyökerű páfrányok (Polypodiales) közé osztják be.

• Serlegpáfrányfélék (Cyatheaceae) 5–6 nemzetséggel:

• • Alsophila
  • serlegpáfrány (Cyathea)

• • Cnemidaria (ennek fajait egyes szerzők a serlegpáfrány nemzetség tagjainak tekintik)
  • Gymnosphaera

• • Hymenophyllopsis

• • Sphaeropteris
• Cibotiaceae egy nemzetséggel:
  • Cibotium

• Culcitaceae egy nemzetséggel:

• • Culcita

• harasztfafélék (Dicksoniaceae) három nemzetséggel:
  • Calochlaena
  • Dicksonia
  • Lophosoria

• Loxsomataceae két nemzetséggel:
  • Loxsoma

• • Loxsomopsis

• Metaxyaceaeegy nemzetséggel:
  • Metaxya
• Plagiogyriaceae egy nemzetséggel:
  • Plagiogyria

• Thyrsopteridaceae számos kihalt és egyetlen recens fajjal:
  • • Thyrsopteris elegans

Életmódjuk

Többségük a trópusi, illetve szubtrópusi eső- és köderdőkben él. A savanyú talajt kedvelik. A fagyot nem tűrik.

Források

• Bokor József (szerk.). Páfrányfa, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. október 1. 
• tasmániai páfrányfa
• Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 408. o. ISBN 963-9257-11-7