Óriás páfrányfa
 |
||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
|
||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Dicksonia antarctica Labill., 1807 |
||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás páfrányfa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás páfrányfa témájú médiaállományokat. |
Az óriás páfrányfa (Dicksonia antarctica) a valódi páfrányok (Pteridopsida) osztályához a páfrányfák (Cyatheales) rendjéhez, ezen belül a Dicksoniaceae családjához tartozó faj.
[szerkesztés] Elterjedése
Az óriás páfrányfa az egyenlítői trópusokon, csaknem kizárólag 1000 méter feletti magasságban él, dél felé gyakoribb; őshazája Tasmánia.
[szerkesztés] Megjelenése
A növény törzse erőteljes, felületén idős levélnyelek sűrűn elhelyezkedő maradványai és közöttük rövid gyökerek láthatók; legalább a törzs felső részét és a levél fonákját hosszú, barna szőrök fedik. A levelek kétszeresen vagy háromszorosan szárnyaltak, a fiatalok pásztorbot módjára becsavarodottak és sűrű szőrűek, pikkelyek vagy tüske nincs rajtuk. A szóruszok közvetlenül a levélkék szélén vannak, a fonákon. Az óriás páfrányfa felálló törzsű, legfeljebb 15 méter magas, inkább alacsonyabb fa. Levele 2-4 méter hosszú, kezdetben hegyes szögben felemelkedő. A levélkék széles vállúak, ülők, a levél közepén a leghosszabbak, 30-40 centiméter hosszúak, osztottak, a csúcs felé az osztatok egybefolynak. A levelek nagyméretűek. A szóruszok sárga vagy barna gömböcskék a levélfonákon, közvetlenül a levél szélén.
[szerkesztés] Forrás
- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei (2002) Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 622 1
