Proszt János

Proszt János
Született	1892. február 6. Budapest
Elhunyt	1968. július 6. (76 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	kémikus, vegyészmérnök, egyetemi oktató, akadémikus
Iskolái	VII. Kerületi Külső Magyar Királyi Állami Főgimnázium (–1909) Humboldt Egyetem (1911–1912) Budapesti Tudományegyetem (1909–1913)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1953)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/1-1-24)
Sablon • Wikidata • Segítség

Proszt János (Budapest, 1892. február 6. – Budapest, 1968. július 6.) magyar kémikus, vegyészmérnök, a kémiai tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Életútja

1909-ben a zuglói Szent István Gimnáziumban érettségizett. A Budapesti Tudományegyetemen, illetve 1911–1912-ben a Berlini Egyetemen tanult kémiát, fizikát és matematikát. Budapesten szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1913-ban, majd egy évig ösztöndíjas gyakornokként dolgozott a budapesti egyetem III. számú kémiai intézetében. 1914–1918-ban az első világháborúban harcolt tüzérként. A Tanácsköztársaság idején a Marx–Engels Munkásegyetemen tanított, ezzel párhuzamosan a Székesfővárosi Tejhivatal vegyésze volt. 1919-től ismét a fővárosi egyetem III. számú kémiai intézetében oktatott, ezúttal tanársegédként. 1924-ben a soproni bánya- és erdőmérnöki főiskolára nevezték ki a vegytan rendkívüli egyetemi tanárának, 1928-tól már rendes tanári címmel, 1934 után pedig az általános kémia rendes egyetemi tanáraként oktatott az intézményben. 1940–1941-ben, illetve 1946–1947-ben a soproni főiskolai kar dékáni tisztét töltötte be.

1948-tól 1963-as nyugdíjba vonulásáig ismét a fővárosban tanított mint a Budapest Műszaki Egyetem szervetlen kémiai tanszékének nyilvános rendes tanára, egyúttal tanszékvezetője. 1952-ben védte meg doktori értekezését.

Munkássága

Főként fizikai és analitikai kémiával foglalkozott, vizsgálatai elsősorban az elektrokinetikus jelenségek és a binérrendszerek egyensúlyának kérdéseire irányultak. Magyarországon az elsők között kezdett el polarográfiai kutatásokat végezni, Paulik Jenővel eljárást dolgoztak ki a polarográfiás áram deriválására. Behatóan tanulmányozta a szilikon-előállítás problémáit, ezen a téren több szabadalom fűződik a nevéhez (például Grignard-reakció alkalmazása). A kémia tudománytörténetével is foglalkozott.

Művei

• A selmeci bányászati akadémia, mint a kémiai tudományos kutatás bölcsője hazánkban, Sopron, 1938.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos munkássága elismeréseként 1953-ban Kossuth-díjat kapott, 1956-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.

Források

• A magyar vegyészet arcképcsarnoka, III.- Magyar Vegyészeti Múzeum, 1992
• Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. 483. o. ISBN 963-547-414-8