Práxedes Mateo Sagasta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Práxedes Mateo Sagasta

Práxedes Mateo Sagasta, (Torrecilla de Cameros, 1827. július 21.Madrid, 1903. január 15.) spanyol politikus, mérnök.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy ideig mint mérnök működött a spanyol északi vasútnál. 1854-ben tagja lett az alkotmányozó cortesnek, de az 1856. évi madridi felkelés után kénytelen volt Franciaországba menekülni, ahonnan a közbocsánat kibocsátása után visszatérve, a madridi mérnökiskola tanára lett. Miután beválasztották a cortesbe, a progresszista párthoz csatlakozott és átvette a La Iberia című hírlap szerkesztését. Az 1866. június 22-i felkelés meghiúsulása után ismét Franciaországba menekült. 1868-ban, II. Izabella királyné bukása után visszatért, belügyminiszterré nevezték ki, mind szorosabban csatlakozott J. Prim y Patshoz és mind inkább elvált régi demokrata barátaitól. 1871. októberében a cortes elnökévé választották, ugyanazon évben a Malcampo-minisztériumban átvette a belügyi tárcát, majd 1872. február 18-án a minisztérium vezetését, de mivel választási célokra állami pénzeket használt fel, 1872. május 22-én kénytelen volt visszalépni. 1874. január 3-án Serrano alatt külügyminiszter lett, május 13-án belügyminiszter, szeptember 4-én pedig miniszterelnök lett. XII. Alfonz trónra lépésével, december 30-án, vissza kellett lépnie és erre vezetője lett a dinasztikus liberális ellenzéknek. A parlamenti váltógazdálkodás megteremtése után a Liberális Párt vezetőjeként több alkalommal volt Spanyolország miniszterelnöke (1881- 1883, 1885 – 1890, 1892 – 1895, 1897 – 1899, végül 1901. február – 1902. december között. Ő hívta egybe az ú.n. hosszú parlamentet (1885 – 1890), amely nevezetes liberális reformokat hozott (esküdtszékek, polgári házasság, a férfiaknak általános választójog, sajtószabadság, gyülekezési szabadság) léptetett életbe.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona