Postai bélyegző

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szeghegy postabélyegző nyomata (1872. június 2. Bács megye
Postai bélyegző lenyomata
Francia postabélyegző lenyomata 1896-ból

A postai bélyegző lenyomata a postai küldemények és okmányok megjelölésére szolgál. Szokás szerint tartalmazza a helyet, a postára érkezés dátumát és időpontját. Az esetleg a küldeményen szereplő bélyegek is a lenyomattal lesznek érvénytelenítve.

Postai bélyegzőket hosszabb időtartamra alkalmaznak, rajtuk a dátumot és adott esetben az időpontot is aktualizálva. Léteznek azonban adott alkalomra készített bélyegzők, az alkalmi bélyegzők. Elsőnapi bélyegzőnek nevezik azokat a bélyegzőket, melyek a bélyeg kibocsátási dátumával vannak ellátva.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkorábbi ismert bélyegző 1449-ben Velencében, Itáliában kapott alkalmazást. Ennek az egyszerű bélyegzőnek a felirata „Mediolarum Cursores“ ( kb. „Milánói kurír “) volt, szerepelt rajta Francesco Sforza Milánó grófjának címere.

Mivel a reneszánsz idejéig szinte semmilyen boríték nem maradt ránk, ezért a bélyegzők történetét nagyon nehéz nyomon követnünk. Csak a 17-ik század közepétől kezdődően maradt ránk nagyobb számban postai bélyegző. Feladatuk ezeknek szokásosan az volt, hogy a hivatalnokok kézírással teljesített munkájukban segítséget nyújtsanak, megkönnyítve a beérkezés és távozás dokumentálását az egyes küldeményeket tartalmazó dokumentumokban. Kezdetben csak egysorosak voltak a hely megjelőlésével. Az első ismert bélyegző, melyen a dátum is szerepelt 1661-ből való. Későbbi bélyegzők már időpontot is mutatnak.

Igen korán megjelent a „fizetve” – bélyegző, melyek az előlegként fizetett portót igazolták. Az első ilyen bélyegző 1681-ből származik és Londonban alkalmazták. Felirata „Paid One Penny”. Johan Georg Khumertől , a Kärnten-i Friesach császári és királyi postamesterétől származik egy modern bélyegző.

A 19. században bevezetett első postabélyeg megjelenésével megváltozott a postai bélyegző felhasználási célja. A bélyegzés már nem csak a szállítás bizonyítékaként szolgált, hanem egyidejűleg megakadályozta a bélyeg ismételt felhasználását azzal, hogy a bélyegzés a bélyeg felületét is érintette.

A 25. Lüttringhauser-i karácsonyi piac alkalmából megjelent különbélyegző 2001-ben

Sok országban , például az Egyesült Királyságban a bélyegeket a mindenkori uralkodó portréjával jelentették és jelentetik meg. A hivatalnokoknak természetesen nem volt szabad az uralkodó arcát elcsúfítani, hanem ezt gondosan el kellett kerülniük. 1850-ben Spanyolországban emiatt a bélyegző alakja egy négylevelű lóhere formáját kapta, mely Izabella királynő arcát volt hivatva keretbe foglalni.

A levelek útját postai bélyegzők dokumentálták. A huszadik század első felében elég megszokott dolog volt, hogy a leveleket mind a felvételükkor, mind a kézbesítés helyén lévő hivatalban lebélyegezték. A különleges küldeményfajtákat bélyegzők jelezték, például a légiposta útján, vagy a vasúti posta útján továbbítandó küldeményeket. Meghatározott kísérő pecsétek határozták meg például az ajánlott küldeményeket ( az „R-bélyegző“ esetén a címzett aláírása igazolta a kézbesítést ). Bélyegzőt használtak a címzettől igényelt portó jelzésére a küldeményen, ha a feladó kevesebb bélyeggel látta el a küldeményét a szükségesnél, vagy ezekből egyik-másik elveszett. Egyre inkább felismerték a postai bélyegzőkben reklámhordozót és így jöttek létre az olyan külön bélyegzők, melyek egy korlátozott időtartamra szóltak és egy meghatározott eseményhez kötődtek. 1983-ban jelent meg Németországban, Lipcsében egy ilyen alkalmi bélyegző.

Postai bélyegzők a különböző országokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazánkban 1752-ben a debreceni postahivatalban alkalmaztak először postai bélyegzőt.

"E bélyegzőket rendesen acélba vésik; köriratuk a postahivatal neve, azon belül az évszám, a hó és a nap, nagy hivataloknál ezenfelül a napszak (É=éjjel, N=nappal) és az óra, esetleg a kezelési osztály megjelölése. A feladás bélyegzőjét a címlapon, az érkezését a hátlapon alkalmazzák, kivéve a nyilt levelezőlapokon, ahol az utóbbi a címlapra kerül. Hirlapjeggyel bérmentesített hirlapokat csak az érkezéskor bélyegzik le időmegtakarítás kedvéért, mert a feladás helye és ideje ezeknél amugy is ismeretes. A bélyegzés a milliókra menő levelezésnél igen jelentékeny munkát és időt kiván és azért már régóta kisérleteznek bélyegző gépekkel; legjobbak eddigelé az amerikai bélyegző gépek, amelyek egyenlő vagy legalább hasonló formáju levelezésből óránkint 60000 darabot lebélyegeznek, mig a leggyorsabb kezü ember ennek legfeljebb ötödrészét végzi. Nálunk a közönség még mindig olyan sokféle alaku borítékot használ és a levéljegyeket is olyan rendszertelenül alkalmazza, hogy bélyegző gép sikerrel nem alkalmazható, pedig számbavehető időnyereséggel" (A Pallas nagy lexikona (1893-1897 )

Magyarország területén a fő postai útvonalak a 18. század elsõ felében alakultak ki. A kezdetben 17 állomással működő postai útvonal a Budapest - Kecskemét - Szeged - Temesvár - Lugos - Szászváros - Nagyszeben - Brassó irányt követte. Ennek a főútvonalnak a mellékágaként működött a Sepsiszentgyörgy - Kézdivásárhely vonal. Sepsiszentgyörgyön 1835-ben létesült postahivatal.

A postai szolgáltatás tökéletesítésének, pontos működésének fontos kelléke volt a postai bélyegző, mellyel a postai szállítmányok, levelek, csomagok, útraindításának-érkezésének idejét lehetett rögzíteni. A különböző díjak és postai illetékek lerovásának eszköze is volt.

Magyarországon a 2003. évi CI. törvény alapján a postai szolgáltatónak, a küldemények feldolgozását a szolgáltató azonosítására alkalmas időbélyegzővel kell ellátnia.

Németország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különböző pecsétek Blankenburgból 1993 és 1994-ből

A postai bélyegző lenyomatok csaknem kizárólag fekete színben találhatók meg Németországban. Kör alakúak, egy vagy két körből álló bélyegző lenyomatok. A körön belül és fent van a hely megjelőlése, a középen a dátum és esetleg az időpont, míg a postai irányítószámot alul találhatjuk meg. A levélcentrumok bevezetését követően az irányítószám eltünt, mert azokat már nem lett volna képes pontosan visszaadni, helyén egy postakürt áll ma már. A centrumot magát a pecsét középső mezeje mutatja a közös irányítószámok első két számjegyével (Briefzentrum NN).

A bélyegek 1840-es bevezetésekor több mint 200 bélyegző forma és eltérő színű bélyegző párnák voltak használatosak, melyet a gyűjtők előszeretettel gyűjtenek. A bélyegzők nem mindig és mindenütt tartalmazták a hely és a dátum adatait. Einen Némának nevezik a felirat nélküli bélyegzőt, számbélyegzőnek nevezik azt, amelyen csak egy középen elhelyezett szám van, hely-bélyegzőnek nevezik azt, amely csak a helyet adja meg és napi bélyegzőnek azt, amely csak a napot tünteti fel. Vannak elnevezések, melyek a formát adják vissza: négyszögű, ív, malomkerék, kerek, egy és kétkörös stb.

A postai irányító számok bevezetése kihatott a postai bélyegzők formájára. Előbb zárójelekben helyezték ezt el a kettős körön belül a hely megjelölése elé, később, 1961 után az irányító szám a bélyegző alsó harmadába, középre került. A levélközpontok bevezetésével és az ezzel együtt járó központi feldolgozással a postabélyegző felvevőhelyet és érkezési helyet dokumentáló szerepe elsorvadt, ehelyett, a felvételi hely megjelölés helyén a „levélcentrum“ szöveg jelent meg kiegészítve az irányító szám első két jegyével. Az irányító szám korábbi helye üres lett. A közelmúltban a levélcentrumok pecsétjein az irányítószámok korábbi helyén egy stilizált postakürt szerepel, a Deutsche Post AG szimbolikus azonosítója.

Ausztria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztriában a pecsétek a kelet és egyben a hely adatait tartalmazzák. Az osztrák bélyegek és első napi bélyegzők az egész világon keresettek a gyűjtők körében, hangsúlyozza az Österreichische Post AG.

További különlegességek a regionális postafiókok, mint például a Christkindlben lévő 4411-es , vagy a Kübben lévő történelmi postahivatal és az általuk használt különleges bélyegzők.

A bélyegzőket a felvevő helyek és a kézbesítő helyek is használják.

Mégis egész éven át vannak különleges bélyegzők. Abból lehet kiindulni, hogy havonta 10-15 jelenik meg belőlük különféle alkalmakkor.
Különlegességek a légiposta, a ballonposta, a rakéta posta. Természetesen a vasút adja a legnagyobb részét a forgalomnak.

Svájc[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Postai bélyegzők, mint gyüjtemények tárgya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkalmi bélyeg „Egon Eiermann 100. születésnapjára“ 2008.december 8-i a weideni filatéliai szerviz keletbélyegzőjével

A filatélia gyors terjedésével megnövekedett az érdeklődés a bizonylatokon szereplő postai bélyegzők iránt. Sőt e speciális filatéliai terület számára külön katalógusok jelentek meg. Mindenekelőtt a bélyegek megjelenési időszakából és a filatélia megjelenése előtti időkből való postai bélyegzők iránt erős az érdeklődés. Kedveltek a helytörténeti gyűjtemények, melyek a régió postai bélyegzői révén a terület postatörténeti dokumentumai, vagy pedig olyan bélyegzők, melyek egy meghatározott forgalmi utat jelölnek meg, például a vasúti posta meghatározott útvonalait és korszakait, vagy például a Zeppelin posta, illetve a DO-X-posta. Gyűjtik az egyes témákra használt alkalmi bélyegzőket vagy adott helyek bélyegzőit.

Elsőnapi leveleket is gyűjtenek: elsőnapi bélyegzővel ellátott borítékok a bélyegek megjelenési napján.

Hamisítványok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezeknek alapvetően két válfaja van:

  • Hamis bélyegző: Valódi bélyegeken hamis bélyegzés. Néhány bélyegkiadásnál ugyanis lehetséges, hogy a postatiszta bélyegek értékének többszörösét éri a bélyegzett, ami a hamisításra buzdíthat..
  • Bélyegzés hamisítvány: Igazi, mégis visszadátumozott bélyegzőket ütnek valódi bélyegekre ilyenkor. Ezt sokkal nehezebb kideríteni, mint a hamis bélyegzőt.

Ritkaságként vannak teljes hamisítványok: bélyegző és bélyeg is hamis ilyenkor. Mivel gyakran ezeket a hamisítványokat csak nagy nehézségek árán lehet kideríteni és számuk a piacon növekvő, ezért az értékes bélyegek szakértői vizsgálata nélkülözhetetlen.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Postai bélyegző témájú médiaállományokat.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Poststempel című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Szakirodalom

  • A Magyar Bélyegek Monográfiája, az I. és VI. kötet Kostyán Ákos által írt fejezetei. A MABÉOSZ kiadása Bp. 1966. ill. 1973.
  • Gudlin Tamás: Magyarország klasszikus postabélyegzői, szerzői kiadás, Győr 2004
  • Márfai-Szép: Magyarország postahivatalainak és postaügynökségeinek hely-, keletbélyegzői (1871-1920), Budapest 1995,
  • E. Müller: Die Poststempel auf der Freimarkenausgabe 1867 von Österreich und Ungarn - Teil Ungarn Verlag "Die Postmarke" Wien, 1930
  • G.S.Ryan: The Cancellations of Hungarian Post Offices on the Stamps of Austria 1850-1867, RPS, London, 1980
  • G.S.Ryan: Abstempelungen der ungarischen Postämter auf der ersten Ausgabe von Ungarn I-II, RPS, London, 1988

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Postabélyeg

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Postai bélyegző témájú médiaállományokat.