Portál:Kémia/Kiemelt szócikk/Cikk 14
A hélium a periódusos rendszer második kémiai eleme. Vegyjele He, rendszáma 2. Színtelen, szagtalan nemesgáz, tehát kémiailag közömbös. Minden elem közül a hélium forráspontja a legalacsonyabb. Normálállapotban a hélium egyatomos gáz. Kizárólag nagy nyomáson szilárdul meg – eközben a sűrűsége jelentősen megnő.4,21 kelvines forráspontja alatt, de a lambda pontnak nevezett 2,1768 kelvin fölött a hélium-4 izotóp normális folyékony állapotban van, amit hélium I-nek neveznek. A lambda pont alatt furcsán kezd viselkedni, és egy hélium II-nek nevezett állapotba kerül. A hidrogén után a második leggyakoribb elem a világegyetemben, az ismert világegyetem tömegének kb. egynegyede A Föld légkörében viszont csak nyomokban fordul elő. Bár 6 izotópját ismerjük, ezek közül csak a 3He és a 4He stabil, a többi gyorsan elbomlik más anyagokra. Leggyakoribb izotópja, a hélium-4 elsöprő többsége az ősrobbanásból keletkezett. Gazdaságosan a földgázból vonható ki úgy, hogy cseppfolyósításakor a hélium kivételével minden gáz lecsapódik. Keletkezik egyes elemek radioaktív bomlásánál is az α-részecskékből. Felhasználják léggömbök és léghajók töltőanyagaként és hűtőanyagként, például szupravezető mágnesekben. A mélytengeri búvárok hélium, nitrogén és oxigén keverékét használják légzőberendezéseikben.