Polonidok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magnézium-polonid kristályszerkezete, a Mg2+ ionok zöldek, a Po2− ionok barnák

A polonidok olyan kémiai vegyületek amikben a polónium a nála alacsony elektronnegativitású elemekkel alkot vegyületet.[1] A polonidokat általában az elemek közvetlen reakciójával állítják elő 300–400 °C-on.[2][3] A polonidik a polónium kémiailag legstabilabb vegyületei.[4]

Két csoportba oszthatók:

  • Ionvegyületek amik Po2− aniont tartalmaznak.
  • Interfém polonidok amik komplex kémiai kötést tartalmaznak.

Néhány polonid nem nem sztöchiometrikus vegyületek. A polónium ötvözetei is polonidnak tekinthetőek. Mivel a polónium a tellúr alatt van a periódusos rendszerben ezért sok hasonlóság van a telluridok és a polonidok szerkezete és kémiai tulajdonságaik között.

Természetben előforduló polonidok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ólom-polonid (PbPo) megtalálható a természetben mivel ólom keletkezhet a polónium alfa bomlása során.[5]

Po2− aniont tartalmazó polonidok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium a legelektronpozitívabb fémekkel alkothat klasszikus ionvegyületeket amikben Po2− anion van.

Képlet szerkezet Rács
paraméter
forrás
Na2Po anti-kalcium-fluorid 747.3(4) pm [4][2]
CaPo halit (NaCl) 651.0(4) pm [4][2]
BaPo halit (NaCl) 711.9 pm [4][3]

A kisebb kationok jobban polarizálják a polonid iont, emiatt a polonid ion jobban polarizálódik és kovalensebb lesz a kötés. A magnézium-polonid izostruktúrális a magnézium-telluriddal:[3] a MgPo wurtzite kristály szerkezetű,[6] de nickeline is lehet.[7]

Képlet szerkezet rács
paraméter
forrás
MgPo nickeline (NiAs) a = 434.5 pm
c = 707.7 pm
[4][3]
BePo szfalerit (ZnS) 582.7 pm [4][2]
CdPo szfalerit (ZnS) 666.5 pm [4][3]
ZnPo szfalerit (ZnS) 628(2) pm [2]

A 4-es kordinációjú polonid anion sugara 223 pm, 6-os 223 pm, 8-as 225 pm. A lantonida kontrakció a tellúrt is érinti a 6-os kordinációjú tellurid ion Po2− sugara 221 pm.

A polónium a lantonidákkal X2Po3 általános összegképletű vegyületeket alkot, ezeket is ionvegyületeknek lehet tekinteni.[8][9]

Interfém polonidok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A polónium lantonidákkal XPo összegképletű, halit NaCl kristályszerkezetű vegyületei nagyon stabilak. Ezekben a lantonidák oxidációs száma +2. Az interfém-polonidok közül a legkevésbé lehet ionokra bontani, az előzőleg említett vegyületek.[4][10] Ezek a vegyületek minimum 1600 °C-ig stabilak, a túlium-polonid TmPo olvadáspontja 2200 °C. Ezzel szemben az ionos X2Po3 általános összegképletű lantonida polonidok maximum 600 °C-ig stabilak.[4][9] A fém polonium forráspontja 962 °C. A a polóniumon alapuló hőforrások, előnye hogy nem illékonyak és nagy a termikus stabilitásuk.

Az ólom 1:1 arányú polinidokat alkot a polóniummal. A platina és polónium reakciójában PtPo2 keletkezik, nikkel és a polónium vegyületei NiPox (x = 1–2). Az aranynak sok különböző polóniumvegyülete van.[4][2][11] A bizmut és polónium minden arányban keverednek egymással. A polónium nem lép reakcióba a következő vegyületekkel: alumínium, szén, vas, molibdén, tantál, wolfrám.[3]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a polonide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sablon:RedBook2005.
  2. ^ a b c d e f Moyer, Harvey V. (1956), "Chemical Properties of Polonium", in Moyer, Harvey V., Polonium, Oak Ridge, Tenn.: United States Atomic Energy Commission, pp. 33–96, TID-5221, doi:10.2172/4367751, <http://www.osti.gov/bridge/servlets/purl/4367751-nEJIbm/>.
  3. ^ a b c d e f Bagnall, K. W. (1962), "The Chemistry of Polonium", Adv. Inorg. Chem. Radiochem. 4: 197–229, ISBN 978-0-12-023604-6, <http://books.google.com/?id=8qePsa3V8GQC&pg=PA197#v=onepage&q&f=false>.
  4. ^ a b c d e f g h i j Sablon:Greenwood&Earnshaw1st.
  5. (1959.) „Chemie des Poloniums”. Angewandte Chemie 71, 289–316. o. DOI:10.1002/ange.19590710902.  
  6. Zachariasen, W. (1927), Z. Phys. Chem. 128: 417–20.
  7. Rached, D.; Rabah, M. & Khenata, R. et al. (2006), "High pressure study of structural and electronic properties of magnesium telluride", J. Phys. Chem. Solids 67 (8): 1668–73, DOI 10.1016/j.jpcs.2006.02.017.
  8. Shannon, R. D. (1976), "Revised Effective Ionic Radii and Systematic Studies of Interatomic Distances in Halides and Chalcogenides", Acta Crystallogr. A 32 (5): 751–67, DOI 10.1107/S0567739476001551.
  9. ^ a b Heat Sources for Thermoelectric Generators, Miamisburg, Ohio: Monsanto Research Corporation Mound Laboratory, 1963, <https://www.osti.gov/opennet/servlets/purl/16137309-oYiakP/16137309.pdf>.
  10. Kershner, C. J.; DeSando, R. J. & Heidelberg, R. F. et al. (1966), "Rare earth polonides", J. Inorg. Nucl. Chem. 28 (8): 1581–88, DOI 10.1016/0022-1902(66)80054-4. Kershner, C. J. & Desando, R. J. (1970), "Promethium polonide synthesis and characterization", J. Inorg. Nucl. Chem. 32 (9): 2911–18, DOI 10.1016/0022-1902(70)80355-4.
  11. Witteman, W. G.; Giorgi, A. L. & Vier, D. T. (1960), "The Preparation and Identification of some Intermetallic Compounds of Polonium", J. Phys. Chem. 64 (4): 434–40, DOI 10.1021/j100833a014.