Pierre Bérégovoy
| Pierre Bérégovoy | |
| Bérégovoy 1988-ban | |
| Bérégovoy 1988-ban | |
| Franciaország miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1992. április 2. – 1993. március 29. | |
| Elnök | François Mitterrand |
| Előd | Édith Cresson |
| Utód | Édouard Balladur |
| nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter | |
| Hivatali idő 1988. május 13. – 1992. április 2. | |
| szociális ügyekért és nemzeti szolidaritásért felelős miniszter | |
| Hivatali idő 1982. június 29. – 1984. július 17. | |
| Született | 1925. december 23. Déville-lès-Rouen (Seine-Maritime) |
| Elhunyt | 1993. május 1. (67 évesen) Nevers |
| Párt | Szocialista Párt |
| Házastársa | Gilberte Bérégovoy |
| Foglalkozás | esztergályos szakmunkás |
| Iskolái | Robert Schuman University |
| Halál oka | lőtt seb |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bérégovoy témájú médiaállományokat. | |
Pierre Bérégovoy (Déville-lès-Rouen, 1925. december 23. – Nevers, 1993. május 1.) francia politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 13. miniszterelnöke.
Pályafutása
Apja Ukrajnából vándorolt be Franciaországba. Bérégovoy szakmunkás bizonyítványt szerzett esztergálásból és műszaki rajzból. Később önerőből képezte magát, munka mellett jogász diplomát szerzett. Először esztergályosként dolgozott, majd a SNCF alkalmazottja lett. Csatlakozott a francia ellenálláshoz. Franciaország felszabadulását követően tagja lett a Második Internacionálé francia szekciójának (SFIO) és a Munkások Szakszervezetének. Az SFIO-ban ellenezte a gyarmati háborúkat.
1949-ben Henri Queuille miniszterelnöksége idején a szakszervezetekkel folytatott párbeszéd felelőse a közmunkaügyi és közlekedési miniszter kabinetjében. 1960-ban alapító tagja a PSU-nek (Parti socialiste unifié). A pártban ismerte meg Pierre Mendès France-t, akinek közeli munkatársa lett. 1969-ben csatlakozott a Szocialista Párthoz. 1981-ben, amikor François Mitterrand lett a köztársasági elnök, Bérégovoy-t az elnöki hivatal első titkárává nevezték ki. Támogatta a heti munkaidő 40-ről 39 órára csökkentését változatlan fizetés mellett. 1982 és 1984 között a szociális ügyek és a nemzeti szolidaritás minisztere Pierre Mauroy kormányában. 1983-ban ő is azok közé tartozott, akik azt tanácsolták Mitterrand elnöknek, hogy lépjen ki Franciaország az Európai monetáris rendszerből. 1983-ban Nevers polgármesterévé választották. A Fabius-kormányban a nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter (1984–86), 1986-ban Nièvre megye nemzetgyűlési képviselője. 1988-ban Mitterrand elnökválasztási kampányának vezetője. Michel Rocard kormányában államminiszter, a nemzetgazdaságért, pénzügyekért és költségvetésért felelős miniszter (1988–1991), posztját a Cresson-kormányban is megtartotta.
Édith Cresson miniszterelnök távozása után Mitterrand választása Bérégovoy-ra esett, mert szerény körülményekből küzdötte fel magát, és mert támogatta költségvetési szigort. Kormányfői kinevezése már többször is felmerült a múltban (1983, 1984, 1988 és 1991). Bérégovoy a munkanélküliség csökkentését és a korrupció elleni harcot tűzte ki célul. A nehéz gazdasági helyzetben azonban 1993-ban 3 millióra nőtt a munkanélküliek száma. Intézkedések születtek, hogy átláthatóbbak legyenek a cégek által a politikai pártoknak juttatott pénzadományok.
1993 februárjában nyilvánosságra került, hogy 1986-ban 1 millió frank kamatmentes kölcsönt kapott párizsi lakásvásárlásra Roger-Patrice Pelat üzletembertől, Mitterrand közeli barátjától. Az üzletembert bennfentes kereskedelem gazdasági bűncselekménnyel vádolták 1989 februárjában. Bár közjegyző bevonásával került Beregovoy birtokába a pénz, nem sikerült meggyőző módon védekeznie. Azt állította, hogy a kölcsön felét értéktárgyakban, a fennmaradó részt 500 000 frankra kiállított csekkel fizette vissza. A vizsgálat során nem találták ennek nyomát Pelet számlakivonatain.[1] Rendkívül mélyen megsebezte Bérégovoy-t, hogy kételkedtek becsületességében. 1993. május 1-jén öngyilkos lett. Eric Raynau újságíró, aki személyesen is ismerte a volt miniszterelnököt, az állította 2008-ban megjelent könyvében, hogy Bérégovoy-t meggyilkolták.[2]
Források
- ↑ Gaetner Gilles: Les bonnes œuvres de M. Pelat (francia nyelven). L’Express, 1993-12-3. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
- ↑ Pierre Bérégovoy a été executé (francia nyelven). France soir, 2008-1-13. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
- Pierre Bérégovoy (francia nyelven). gouvernement.fr. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
További információk
- Pierre Bérégovoy (francia nyelven). economie.gouv.fr. [2015. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 26.)
