Pierre Mauroy

Pierre Mauroy
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő 1981. május 21. – 1984. július 17.
Elnök	François Mitterrand
Előd	Raymond Barre
Utód	Laurent Fabius
Szocialista Párt első titkára
Hivatali idő 1988. május 14. – 1992. január 9.
Szocialista Internacionálé elnöke
Hivatali idő 1992. szeptember 17. – 1999. november 10.
Született	1928. július 5. Cartignies
Elhunyt	2013. június 7. (84 évesen) Clamart
Sírhely	cimetière de l’Est
Párt	SFIO Szocialista Párt
Foglalkozás	tanár
Iskolái	National Normal School of Apprenticeship
Halál oka	tüdőrák
Vallás	katolicizmus
Díjak	a francia Becsületrend főtisztje (2008. november 21.) a Német Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztje Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (1981) Knight of the Order of Leopold a Koronarend parancsnoki fokozata Order of the Lion of Finland Lengyel Köztársasági Érdemrend Grand Cross of the Military Order of Christ Québec Nemzeti Rendjének tisztje (1986) Ordre national du Lion du Sénégal Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1982. július 5.) Grand Cordon of the National Order of the Cedar‎
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Mauroy témájú médiaállományokat.

Pierre Mauroy (Cartignies, 1928. július 5. – Clamart, 2013. június 7.) francia politikus, az Ötödik Francia Köztársaság 8. miniszterelnöke.

Ifjúkora

Apja szocialista eszméket valló tanító volt, édesanyja hű maradt a katolicizmushoz.

1945-ben csatlakozott az Ifjú szocialistákhoz (Jeunesses socialistes). A katolikus keresztény kultúra iránti tisztelete kiváltotta a maroknyi trockista ellenszenvét. Ennek hatására jött rá arra, hogy a szocialista eszmerendszert össze kell kapcsolni a dogmákat nem ismerő humanista elvekkel. 1949 és 1958 között az Ifjú szocialisták országos főtitkára volt. Szakközépiskolai tanári diplomát szerzett, először műszaki tárgyakat, majd irodalmat és történelmet tanított szakiskolákban. 1952-ben részt vett Franciaország egyik legfontosabb népnevelő mozgalmának az alapításában.

Politikai karrierje

A Második Internacionálé francia szekciójában először Nord megye titkáraként működött, 1963-ban csatlakozott a párt országos irodájához és központi bizottságához. 1966–69 között főtitkárhelyettesi funkciót töltött be. 1967 és 1973 között Nord megye tanácsának elnökhelyettese, 1973-tól parlamenti képviselője volt. 1973-tól Lille polgármestere, 2001-ben Martine Aubry vette át a város vezetését.

Mauroy központi szerepet játszott a francia baloldal egyesítésében. 1971-ben indult a szocialista formációkat egyesítő épiney-i kongresszusi választáson, de elegendő szavazat hiányában visszalépett, és François Mitterrand kerülhetett a Szocialista Párt élére. 1981-ben Mauroy volt Mitterrand választási kampányának szóvivője. Mitterrand elnök megválasztása után Mauroy-t nevezte ki miniszterelnökké, aki 1981. július 8-i beszédében Jean Jaurès nyomán kifejtette, hogy „mi (a szocialisták) jelöljük ki a fejlődés irányát, mechanizmusát. A mi feladatunk, hogy végre az emberek szolgálatába állítsuk. Haladnunk kell az eszményi felé, és megérteni a valóságot”. A munkanélküliség visszaszorítása lett a kormány elsődleges feladata. A hatékonyság érdekében költségvetési szigort és infláció elleni intézkedéseket jelentett be.

1983-ban

Második kormányába meghívott négy kommunista minisztert a közlekedésügy, a közigazgatás, az egészségügy és a szakképzés élére. Mitterrand választási kampányának ígéreteit igyekezett megvalósítani (39 órás munkahét, a 4 hetes fizetett szabadság egy héttel történő meghosszabbítása, a tisztviselők és közalkalmazottak számának növelése, a közigazgatási rendszer decentralizációja, államosítás, a vagyonra kivetett szolidaritási adó, a halálbüntetés eltörlése). Kormányzása idején 345 törvénytervezetet szavaztak meg a nemzetgyűlésben, az Ötödik Köztársaság legaktívabb kormányát vezette. A pragmatikus Mauroy makroökonómiai politikáját a körülményekhez igazította. Sokáig a Mitterrand-nak annyira kedves gazdaságpolitikát folytatta, amely a belföldi fogyasztással igyekezett fellendíteni a gazdasági növekedést, de rájött ennek az erőltetett keynesianizmusnak a korlátaira. Kétszer is leértékelték a frankot, Mitterrand-nak azt tanácsolták, hogy lépjen ki Franciaország az Európai monetáris rendszerből, amit Mauroy ellenzett és egyben felajánlotta lemondását. Az elnök elfogadta Mauroy érvelését és 1983-ban megkezdődtek a nagy megszorítások. Javaslata, a vallástól független egységes oktatás bevezetése a magán és állami iskolák összevonásával heves tüntetéseket váltott ki az országban. Ezért Mitterrand 1984. július 17-én Laurent Fabiust nevezte ki a kormány élére, Mauroy pedig visszatért Lille polgármesteri székébe.

1988 májusában a Szocialista Párt első titkárává választották, annak ellenére, hogy Mitterrand Fabiust támogatta. 1992–1999 között a Szocialista Internacionálét vezette. 1992 és 2011 között Nord megyét képviselte a francia szenátusban. Szintén 1992-ben létrehozta a Jean Jaurès Alapítványt, amelynek elnöki tisztségét is betöltötte.

Halála után, 2013. június 21-én Lille-ben labdarúgó-stadiont neveztek el róla.

Kitüntetései

• francia Becsületrend
• Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendje
• Belga Lipót-rend
• Belga Koronarend
• Krisztus Lovagrendje
• Québec Nemzeti Rend

Írásai

• Héritier de l’avenir, 1977
• C'est ici le chemin, 1982
• Lille l’Européenne, Service Communication et information municipal de la ville de Lille
• À gauche, Marabout, 1985
• Lettre à tous les Français, 1988
• Paroles de Lillois, 1994
• Léo Lagrange, Denoël, 1997
• Refonder l’action publique locale, rapport au Premier ministre, 2000
• Mémoires - Vous mettrez du bleu au ciel, 2003
• Ce jour-là, 2012

Források

• Pierre Mauroy (francia nyelven). Gouvernement.fr. (Hozzáférés: 2015. június 23.)
• Claude Jacquemart: Mort de Pierre Mauroy, le socialiste loyale (francia nyelven). Le Figaro, 2013-06-07. (Hozzáférés: 2015. június 23.)

Kapcsolódó szócikk

• Franciaország miniszterelnökeinek listája