Palermo-skála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Palermo-skála (másik nevén Palermo Gyakorlati Becsapódásveszély Skála) egy olyan logaritmikus skála, melynek segítségével a csillagászok felmérhetik a földközeli objektumok becsapódásának valós veszélyét. Két adatból számolja ki a veszélyfaktort:

A 0 érték jelentése háttérveszély, amely általános rizikófaktort jelent: az objektum által fennálló veszély átlagos mértéke megegyezik a háttérveszéllyel (az esetleges becsapódás dátumáig megjelenő, ugyanakkora vagy nagyobb méretű objektumok általi kockázattal). Egy +2-es besorolás azt jelenti, hogy a veszély 100%-kal nagyobb mint egy véletlen háttérveszély. A -2 értéknél kisebb számok olyan eseményeket jelentenek, melyeknek nincs valószínű következménye, míg a -2 és 0 közé eső objektumok a Palermo-skála szerint gondos figyelmet érdemelnek. A földközeli objektumok által fennálló veszély mérésére hasonló rendszer a Torino-skála, mely a nyilvánosság számára egyszerűbb rendszert alkalmaz a veszély megfogalmazását illetően.

A skála a felfedezett lehetséges becsapódás valószínűséget hasonlítja össze a találkozás időpontjáig előforduló ugyanolyan vagy nagyobb mértű objektumok által fellépő átlagos veszéllyel. A véletlenszerű ütközések átlagos veszélyfaktorát háttérveszélynek nevezzük. A Palermo-skála P értéke definíció szerint a pi becsapódási valószínűségből valamint a háttérvalószínűség és az esemény bekövetkezéséig eltelt (években mért) idő szorzatából képezett hányados 10-es alapú logaritmusa:

P = \log_{10} \frac {p_i} {f_B T}

Az éves becsapódási háttérveszély gyakorisága az alábbi módon kerül meghatározásra:

f_B = 0,03 E^{-0.8} \;

ahol az E, energiaküszöb megatonnában mérendő.

A NASA által felfedezett (89959) 2002 NT7 volt az első földközeli objektum, mely pozitív, 0,06-os értéket kapott a Palermo-skálán, ezzel jelezve hogy a rizikó nagyobb mint a háttérveszély. Az értéket későbbi mérések alapján lecsökkentették, mivel a mérések szerint az objektum már nem jelent veszélyt a Földre.[1]

2006 szeptemberéig a legmagasabb pozitív háttérveszély értéket a (29075) 1950 DA aszteroida tudhatta magának: 0,17 értékkel. A feltételezett találkozás 2880. március 16-án történne.[2]

2004 decemberében rövid ideig az 99942 Apophis (akkor még csak a 2004 MN4 ideiglenes névvel) kisbolygó 1,10-es értéket kapott a Palermo-skálán (az ütközést 2029-re feltételezték). Ez az 1,10-es érték azt jelenti, hogy a becsapódás esélye 12,6-szor nagyobb, mint egy véletlen háttérveszély: tehát az esély 1 a 472-höz, 1 a 37-hez helyett. Későbbi megfigyelések elvetették a 2029-es becsapódást, de a 2009-es összesített skálaérték −2.97-et jelez, jórészt egy esetleges 2036-os találkozás miatt.[3]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A NASA listája a veszélyt nem jelentő objektumokról. (Hozzáférés: 2009. november 18.)
  2. http://neo.jpl.nasa.gov/1950da/. (Hozzáférés: 2009. november 18.)
  3. http://neo.jpl.nasa.gov/risk/a99942.html. (Hozzáférés: 2009. november 18.)
  • Chesley: "Quantifying the risk posed by potential Earth impacts" et al., Icarus 159, 423-432 (2002).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]