POLD3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
POLD3
Azonosítók
JelPOLD3, p66, p68, PPP1R128
Entrez10714
OMIM611415
RefSeqNM_006591
UniProtQ15054
PDB3E0J
Egyéb adatok
Lokusz11. krom. q13.4

A DNS-polimeráz δ 3. alegysége a POLD3 gén által kódolt fehérje.[1][2] A DNS-polimeráz δ része.

Funkció[szerkesztés]

A POLD3 szükséges a genomstabilitáshoz és a telomerintegritáshoz szükséges az embrionális őssejtekben és a meiózis során. A replikációs stresszt csökkentve működik.[3] A POLD3-negatív blasztocisztákban és az inducibilisknockout-őssejtekben gyors válasz történik a DNS-károsodásra jelentős apoptózissal.[3]

Elsősorban a kettősszál-törések javításában fontos,[3] a transzléziós szintézist (TLS) a DNS-polimeráz ζ-tól függetlenül segíti.[4]

A POLD3-hiányos házityúk-DT40-B-limfociták élet- és osztódóképesek, de az osztódás a vad típusú sejtekénél 1,5-szer hosszabb az S-fázis késői szakaszában történő késés miatt. DNS-szintézisük sebessége normál, de több az egyirányú villa. Ezenkívül a POLD3-negatív sejtek számos DNS-károsító anyagra és sugárzásra érzékenyebbek. Tehát a POLD3 a mitózis megfelelő sebességét biztosítja és csökkenti a DNS-károsodást. POLD3-hiányos sejtekben az UV-besugárzás utáni jelölési alatt a DNS-szintézis átlagos hossza jelentősen csökken a több villamegállás miatt, melyeket a timindimerek okoznak. Ezenkívül a POLD3 könnyíti a bázismentes helyek utáni TLS-t.[4]

A POLD1- vagy POLD3-hiány növeli a DNS-károsodást.[5]

Klinikai jelentőség[szerkesztés]

A POLH, a DNS-polimeráz ζ és a POLD3 mutációinak kombinációja szintetikus letalitást okoz.[4]

A POLD3-hiány összefügg a súlyos kombinált immunhiánnyal, az idegfejlődési késéssel és a halláscsökkenéssel.[6]

A POLD1 és a POLD3 egyes csíravonal-mutációi vagy gyakori változatai hajlamot okoznak a colorectalis rákra.[7]

Kölcsönhatások[szerkesztés]

A POLD3 kölcsönhat a PCNA-val.[8][9] Ezenkívül asszociál a KIAA0039 és az RPA fehérjékkel is.[10] A DNS-polimeráz δ-ban a POLD3 a POLD1-gyel, a POLD2-vel és a POLD4-gyel alkot komplexet.

A REV3L-lel, a Pol ζ katalitikus alegységével kölcsönhatva segíti annak TLS-ét. A POLD1- vagy POLD3-hiányos sejtekben eltérő mértékben, de nagyobb a genominstabilitás, mely DNS-törésekben, az S-fázis előrehaladásának csökkenésében és kromoszómaeltérésekben jelentkezik. A POLD1 és a POLD3 is szükségesek a megfelelő aktívreplikációsorigó-mennyiség fenntartásában, a POLD3-hiány növeli az anafázis hídszámát és az RNS:DNS hibridektől függő genominstabilitást.[5]

A POLD3 kölcsönhat a REV1 C-terminális doménjével, ez alapján a REV1/Pol ζ-dependens TLS során polimerázcsere történhet. A REV1 C-terminális doménje önálló kötőhelyekkel rendelkezik az Y-család „beillesztő” DNS-polimerázai (Pol η, ι és κ) „nFFhhhh” szekvenciájú RIR-motívumához, ahol n N-sapka (N, D, S, T, C vagy P), míg h α-hélix-képzésre képes aminosav (a P kivételével bármely aminosav). Mivel a POLD3 rendelkezik ilyen motívummal, kapcsolódik a REV1-hez.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Hughes P, Tratner I, Ducoux M, Piard K, Baldacci G (1999. június 1.). „Isolation and identification of the third subunit of mammalian DNA polymerase delta by PCNA-affinity chromatography of mouse FM3A cell extracts”. Nucleic Acids Res 27 (10), 2108–14. o. DOI:10.1093/nar/27.10.2108. PMID 10219083.  
  2. ↑ Entrez Gene: POLD3 polymerase (DNA-directed), delta 3, accessory subunit
  3. ↑ a b c Zhou Z, Wang L, Ge F, Gong P, Wang H, Wang F, Chen L, Liu L (2018. április 20.). „Pold3 is required for genomic stability and telomere integrity in embryonic stem cells and meiosis”. Nucleic Acids Res 46 (7), 3468–3486. o. DOI:10.1093/nar/gky098. PMID 29447390. (Hozzáférés: 2024. március 25.)  
  4. ↑ a b c Hirota K, Yoshikiyo K, Guilbaud G, Tsurimoto T, Murai J, Tsuda M, Phillips LG, Narita T, Nishihara K, Kobayashi K, Yamada K, Nakamura J, Pommier Y, Lehmann A, Sale JE, Takeda S (2015. február 18.). „The POLD3 subunit of DNA polymerase δ can promote translesion synthesis independently of DNA polymerase ζ”. Nucleic Acids Res 43 (3), 1671–1683. o. DOI:10.1093/nar/gkv023. PMID 25628356. (Hozzáférés: 2024. március 25.)  
  5. ↑ a b Tumini E, Barroso S, Pérez-Calero C, Aguilera A (2016. december 15.). „Roles of human POLD1 and POLD3 in genome stability”. Sci Rep 6, 38873. o. DOI:10.1038/srep38873. PMID 27974823.  
  6. ↑ Mehawej C, Chouery E, Azar-Atallah S, Shebaby W, Delague V, Mansour I, Mustapha M, Lefranc G, Megarbane A (2023. április 6.). „POLD3 deficiency is associated with severe combined immunodeficiency, neurodevelopmental delay, and hearing impairment”. Clin Immunol 251, 109326. o. DOI:10.1016/j.clim.2023.109326. PMID 37030525.  
  7. ↑ Dunlop MG, Dobbins SE, Farrington SM, Jones AM, Palles C, Whiffin N, Tenesa A, Spain S, Broderick P, Ooi LY, Domingo E, Smillie C, Henrion M, Frampton M, Martin L, Grimes G, Gorman M, Semple C, Ma YP, Barclay E, Prendergast J, Cazier JB, Olver B, Penegar S, Lubbe S, Chander I, Carvajal-Carmona LG, Ballereau S, Lloyd A, Vijayakrishnan J, Zgaga L, Rudan I, Theodoratou E; Colorectal Tumour Gene Identification (CORGI) Consortium; Starr JM, Deary I, Kirac I, Kovacević D, Aaltonen LA, Renkonen-Sinisalo L, Mecklin JP, Matsuda K, Nakamura Y, Okada Y, Gallinger S, Duggan DJ, Conti D, Newcomb P, Hopper J, Jenkins MA, Schumacher F, Casey G, Easton D, Shah M, Pharoah P, Lindblom A, Liu T; Swedish Low-Risk Colorectal Cancer Study Group; Smith CG, West H, Cheadle JP; COIN Collaborative Group; Midgley R, Kerr DJ, Campbell H, Tomlinson IP, Houlston RS (2012. május 27.). „Common variation near CDKN1A, POLD3 and SHROOM2 influences colorectal cancer risk”. Nat Genet 44 (7), 770–776. o. DOI:10.1038/ng.2293. PMID 22634755.  
  8. ↑ Ducoux M, Urbach S, Baldacci G, Hübscher U, Koundrioukoff S, Christensen J, Hughes P (2001. december 1.). „Mediation of proliferating cell nuclear antigen (PCNA)-dependent DNA replication through a conserved p21(Cip1)-like PCNA-binding motif present in the third subunit of human DNA polymerase delta”. J. Biol. Chem 276 (52), 49258–66. o. DOI:10.1074/jbc.M106990200. PMID 11595739.  
  9. ↑ Ohta S, Shiomi Y, Sugimoto K, Obuse C, Tsurimoto T (2002. október 1.). „A proteomics approach to identify proliferating cell nuclear antigen (PCNA)-binding proteins in human cell lysates. Identification of the human CHL12/RFCs2-5 complex as a novel PCNA-binding protein”. J. Biol. Chem. 277 (43), 40362–7. o. DOI:10.1074/jbc.M206194200. PMID 12171929.  
  10. ↑ Mo J, Liu L, Leon A, Mazloum N, Lee MY (2000). „Evidence that DNA polymerase delta isolated by immunoaffinity chromatography exhibits high-molecular weight characteristics and is associated with the KIAA0039 protein and RPA”. Biochemistry 39 (24), 7245–54. o. DOI:10.1021/bi0000871. PMID 10852724.  
  11. ↑ Pustovalova Y, Magalhães MTQ, D’Souza S, Rizzo AA, Korza G, Walker GC, Korzhnev DM (2016. március 24.). „Interaction between the Rev1 C-terminal domain and the PolD3 subunit of Polζ suggests a mechanism of polymerase exchange upon Rev1/Polζ-dependent translesion synthesis”. Biochemistry 55 (13), 2043–2053. o. DOI:10.1021/acs.biochem.5b01282. PMID 26982350.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a POLD3 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

  • Nomura N, Miyajima N, Sazuka T, Tanaka A, Kawarabayasi Y, Sato S, Nagase T, Seki N, Ishikawa K, Tabata S (1995). „Prediction of the coding sequences of unidentified human genes”. DNA Res 1 (1), 27–35. o. DOI:10.1093/dnares/1.1.27. PMID 7584026.  
  • Zeng XR, Jiang Y, Zhang SJ, Hao H, Lee MY (1994). „DNA polymerase delta is involved in the cellular response to UV damage in human cells”. J. Biol. Chem. 269 (19), 13748–51. o. DOI:10.1016/S0021-9258(17)36709-1. PMID 7910606.  
  • Longley MJ, Pierce AJ, Modrich P (1997). „DNA polymerase delta is required for human mismatch repair in vitro”. J. Biol. Chem. 272 (16), 10917–21. o. DOI:10.1074/jbc.272.16.10917. PMID 9099749.  
  • Ducoux M, Urbach S, Baldacci G, Hübscher U, Koundrioukoff S, Christensen J, Hughes P (2002). „Mediation of proliferating cell nuclear antigen (PCNA)-dependent DNA replication through a conserved p21(Cip1)-like PCNA-binding motif present in the third subunit of human DNA polymerase delta”. J. Biol. Chem. 276 (52), 49258–66. o. DOI:10.1074/jbc.M106990200. PMID 11595739.  
  • Ohta S, Shiomi Y, Sugimoto K, Obuse C, Tsurimoto T (2002). „A proteomics approach to identify proliferating cell nuclear antigen (PCNA)-binding proteins in human cell lysates. Identification of the human CHL12/RFCs2-5 complex as a novel PCNA-binding protein”. J. Biol. Chem. 277 (43), 40362–7. o. DOI:10.1074/jbc.M206194200. PMID 12171929.  
  • Pohler JR, Otterlei M, Warbrick E (2006). „An in vivo analysis of the localisation and interactions of human p66 DNA polymerase delta subunit”. BMC Mol. Biol. 6, 17. o. DOI:10.1186/1471-2199-6-17. PMID 16000169.  
  • Takemura M, Yoshida S, Akiyama T, Kitagawa M, Yamada Y (2006). „Role of the second-largest subunit of DNA polymerase alpha in the interaction between the catalytic subunit and hyperphosphorylated retinoblastoma protein in late S phase”. Biochim. Biophys. Acta 1764 (9), 1447–53. o. DOI:10.1016/j.bbapap.2006.06.015. PMID 16935576.  
  • Olsen JV, Blagoev B, Gnad F, Macek B, Kumar C, Mortensen P, Mann M (2006). „Global, in vivo, and site-specific phosphorylation dynamics in signaling networks”. Cell 127 (3), 635–48. o. DOI:10.1016/j.cell.2006.09.026. PMID 17081983.  
  • Masuda Y, Suzuki M, Piao J, Gu Y, Tsurimoto T, Kamiya K (2007). „Dynamics of human replication factors in the elongation phase of DNA replication”. Nucleic Acids Res. 35 (20), 6904–16. o. DOI:10.1093/nar/gkm822. PMID 17932049.  
 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=POLD3&oldid=27005716”