Opciós utalvány (warrant)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Opciós utalványokat (warrant-okat) általában vállalatok bocsátanak ki. Abban tér el a szokványos opcióktól, hogy lehívásának fedezetéül a vállalatnak új részvényeket kell kibocsátania, mellyel a forgalomban lévő részvények száma, így a közkézhányad is megnő. A warrant bevételt eredményez a vállalatnak amikor azt tulajdonosa kifizeti a (az opciós megállapodásban rögzített) kötési árat. Az előbbi különbségek miatt az értéke különbözik egy azonos feltételekkel rendelkező vételi opció értékétől.

Jellege[szerkesztés]

Opciós utalványok lehetnek amerikai illetve európai eredetűek. Az amerikai warrantot a lejárat napjáig bármikor le lehet hívni, míg az európait csak a lejárat napján.

Típusai[szerkesztés]

A warrantoknak két típusa van; vételi (call) illetve eladási (put).

Fajtái[szerkesztés]

  • Eladási: Olyan pénzügyi elszámolási opciós utalvány, amely a mögöttes befektetési eszköznek (derivatívának) a warrant kibocsátója részére előre megadott árfolyamon történő értékesítésre vonatkozó jogosultságot jelenít meg.
  • Fedezetlen: Olyan opciós utalvány, ahol a warrant kibocsátója azonos a mögöttes befektetési eszköz jogosultjával.
  • Fedezett: Olyan opciós utalvány, ahol a warrant kobocsátója nem azonos a mögöttes befektetési eszköz jogosultjával.
  • Vételi: Olyan pénzügyi elszámolású warrant, amely a mögöttes befektetési eszköznek a warrant kibocsátójától előre megadott árfolyamon történő megvásárlásra vonatkozó jogosultságot testesít meg.

Források[szerkesztés]

  • Czékus Mihály: Tőzsdelexikon
  • Brealy-Myers: Modern Vállalati pénzügyek