Nyomozó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyomozó
Foglalkozása
Tevékenységi ágazatok
bűnügyi nyomozás
Leírás
Kompetenciák kriminológiai ismeretek, jogi ismeretek, írás- és számolási készség, érvelési és szociális készségek
Szükséges végzettség
közép- vagy felsőfokú végzettség
Mezői
foglalkoztatás
bűnüldözés vagy magánnyomozó
Kapcsolódó munkák
rendőr, magánnyomozó, fejvadász
Nyomozó
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyomozó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A nyomozó általában egy bűnüldöző szerv tagja. Gyakran gyűjt információkat a bűncselekmények megoldása érdekében tanúkkal és informátorokkal való beszélgetéssel, tárgyi bizonyítékok gyűjtésével vagy adatbázisokban való kereséssel. Ez arra predesztinálja őket, hogy letartóztassák a bűnözőket, hogy elítéljék őket a bíróságon.[1] A nyomozó dolgozhat hatóságnak vagy magánszemélyként.

Áttekintés[szerkesztés]

Rendőrségi nyomozók egy gyilkosság ügyében nyomoznak Oklahoma Cityben (Oklahoma, Amerikai Egyesült Államok)
A rendőrség nyomozóinak H osztálya, köztük Frederick Abberline (balra, bottal), a London Metropolitan Police Leman Street-i rendőrőrsén, két évvel az 1888-as Hasfelmetsző Jack sorozatgyilkos rémtettei előtt, 1886 körül

A szépirodalomban a nyomozó olyan engedéllyel rendelkező vagy engedély nélküli személy, aki a bűnözők személyazonosságának és/vagy tartózkodási helyének felderítése érdekében nyomok és személyes feljegyzések vizsgálatával és értékelésével bűnügyeket old meg.

Bizonyos rendőri osztályokon a nyomozói állást egy írásbeli vizsga letételével lehet megszerezni, miután az illető teljesíti a rendőri státusz követelményeit. Más rendőrségi rendszerekben a nyomozók polgari főiskolát-egyetemet végzett emberek, akik közvetlenül a civil életből csatlakoznak anélkül, hogy egyenruhás tisztként szolgálnának. Egyesek azzal érvelnek, hogy a nyomozók teljesen más munkát végeznek, és ezért teljesen más képzést, képzettséget, minőséget és képességeket igényelnek, mint az egyenruhások.[2] A másik oldal azt állítja, hogy csak az egyenruhásként dolgozó nyomozó magánnyomozóként fog kimagaslóan kitűnni a szokásos rendőrségi eljárások ismeretének, kapcsolatrendszerének és a tipikus problémákkal kapcsolatos saját tapasztalatainak köszönhetően.[3]

Vannak, akik nem köztisztviselők, és magánnyomozóként is ismertek, az angol népnyelvben, különösen a szépirodalomban, „magánszem”, „magánf*sz” vagy „samesz” néven emlegetik.

Szervezet[szerkesztés]

A legtöbb nagy rendőrségi ügynökség nyomozói ága több osztagra és osztályra van felosztva, amelyek mindegyike egy adott típusú bűncselekmény vagy egy bizonyos típusú titkos művelet nyomozására szakosodott, amelyek lehetnek: emberölés, rablás, helyszíni betörés, autólopás, szervezett bűnözés, eltűnt személyek felkutatása, fiatalkorúak bűnözése, csalás, kábítószer, bűnözés, bűnügyi intelligencia testi sértés, szexuális zaklatás, számítógépes bűnözés, családon belüli erőszak, megfigyelés és gyújtogatás.

Az Egyesült Államok rendőrségi osztályain a rendes nyomozó általában nyomozói rangot visel. Az őket felügyelő tisztek (akik többnyire maguk is detektívek) beosztásuk osztályonként jelentősen eltér. Egyes Brit Nemzetközösség-beli rendőrségnél a nyomozók az egyenruhásokkal egyenrangú besorolást kapnak, de a „nyomozó” szó előtt szerepel (pl. Tisztviselő nyomozó).

Magánnyomozók[szerkesztés]

Egyes országokban, a bíróságoknak és a bírósági eljárásoknak még el kell ismerniük a magánnyomozók gyakorlatát. Portugáliában a bemutatott bizonyíték elveszíti jelentőségét, amennyiben magándetektívek gyűjti be. A gyakorlatra még ilyen körülmények között is van kereslet, és azt magatartási kódex szabályozza.[4]

Polgári nyomozók[szerkesztés]

A polgári nyomozó, más néven amatőr nyomozó, olyan személy, aki idejét és szakértelmét arra fordítja, hogy segítséget nyújtson a bűncselekmények felderítésében, kártérítés vagy jutalom elvárása nélkül.[5] Az állampolgári nyomozók olyan magánszemélyek, akiknek nincs valódi szakmai kapcsolatuk a bűnüldöző szervekkel, és nincs racionális-jogi felhatalmazásuk. Az okok, amelyek miatt egy magánszemély megpróbálhat megoldani egy bűncselekményt, különbözőek lehetnek: egy barát vagy rokon igazságszolgáltatása, a bűnözés iránti erős ellenszenv és a törvény és a rend támogatása, vagy csak szabadidős elfoglaltság (pl. Don Matteo tevésorozat).

Más típusú nyomozókhoz hasonlóan a polgári nyomozók is többféle módon próbálják megoldani a bűncselekményeket, például átkutatják a helyszínt, kihallgatják a gyanúsítottakat és tanúkat, megfigyelik az érintett személyeket, bizonyítékokat gyűjtenek, helyi hírek forrásaként működnek, névtelen tippeket küldenek a rendőrségnek, sőt időnként állampolgárokat is feltartóztatnak bűncselekmény elkövetése közben. Az állampolgári nyomozók a bűnüldözést is segíthetik azáltal, hogy ügyészek tanúivá válnak, részt vesznek a helyi polgárőri csoportokban, állampolgári megfigyelőkként járnak el a bűnüldözésnél, vagy akár segítik a rendőrséget a gyanúsítottak felkutatásában és letartóztatásában. Előfordultak azonban olyan esetek, amikor az állampolgári nyomozók akaratlanul is veszélyeztetik a nyomozást, ha nem rendelkeznek valódi bűnmegoldó készségekkel, vagy akár olyan cselekményeket is elkövetnek gyanúsított bűnözők ellen, amelyek éberségnek tekinthetők.

Története[szerkesztés]

Allan Pinkerton (a képen 1861 körül) 1850-ben a chicagói rendőrség nyomozója volt, 1851-ben pedig a Pinkerton Detective Agency alapítója

A 19. század előtt kevés önkormányzati rendőrség működött, bár az elsőt Párizsban hozták létre már 1667-ben. Mivel a rendőri munkát a kijelölt emberek önkéntesek segítségével, szakemberként végzik, az elkötelezett nyomozók ötlete nem merült fel azonnal. Az első magánnyomozóirodát 1833-ban Eugène François Vidocq Párizsban alapította, aki amellett, hogy maga is bűnöző volt, egy rendőri ügynökséget is vezetett. A rendőrség nyomozói tevékenységének úttörője volt Angliában a Bow Street Runners, majd később a nagy-londoni Metropolitan Police Service.[6] Az Egyesült Államok első rendőrségi nyomozóegysége 1846-ban alakult Bostonban.[7]

Technikák[szerkesztés]

Utcai munka[szerkesztés]

A nyomozók a nyomozás lefolytatására a technikák széles skálájával állnak rendelkezésre. Az esetek többségét azonban gyanúsítotti kihallgatással és tanúkihallgatással oldják meg,[8] ami időt vesz igénybe. A nyomozók használhatják adatközlői hálózatukat is, amelyet az évek során építettek ki. Az informátorok gyakran olyan emberekkel állnak kapcsolatban, akiket egy nyomozó nem tud formálisan megközelíteni. A bizonyítékok gyűjtése és megőrzése szintén segíthet a potenciális gyanúsított(ak) azonosításában.

Edward Bonney amerikai fejvadász és amatőr nyomozó Iowából, aki 1845-ben beszivárgott a "Péri Banditti"-be, 1850-ben írta a The Banditti of the Prairies, vagy A gyilkos végzete című könyvet, mesét Mississippi-völgyről és a Vadnugatról, fametszet 1850-ből

Bűnügyi nyomozás[szerkesztés]

A bűncselekménnyel kapcsolatos nyomozást a rendőrség végzi, amelyek vonatkozhatnak úthasználatra, például gyorshajtásra, ittas vezetésre, vagy olyan ügyekre, mint a lopás, kábítószer-terjesztés, testi sértés, csalás stb. Amikor a rendőrség befejezte a nyomozást, a döntést arról, hogy vádat emeljenek-e valaki ellen bűncselekmény elkövetésével (a joghatóságtól függően), gyakran az ügyész hozza meg, figyelembe véve a rendőrség által csatolt bizonyítékokat.

A bűnügyi nyomozás során, ha a nyomozónak gyanúsítottja van, a következő lépés az, hogy olyan bizonyítékokat szerezzen be, amelyek megállják a helyüket a bíróság előtt. Az egyik módja a gyanúsított beismerő vallomásának megszerzése; ez általában úgy történik, hogy kapcsolatot alakítanak ki, és időnként információt keresnek az ügyvédi irodán keresztül elérhető potenciális előnyökért cserébe, mint például a használható információkért cserébe enyhébb büntetés kiszabása. Egyes országokban a nyomozók hazudhatnak, félrevezethetik és pszichológiailag rákényszeríthetik a gyanúsítottat a beismerő vallomásra. Ezt az eljárási határokon belül, erőszakkal vagy rajtuk kívül eső ígéretekkel való fenyegetés nélkül teszik. Ez nem megengedett Angliában és Walesben, ahol a gyanúsítottak és tanúk kihallgatását az 1984. évi Police and Criminal Evidence Act és annak kiterjedt gyakorlati kódexe szabályozza.

Törvényszéki bizonyíték[szerkesztés]

A nyomozásban szereplő fizikai igazságügyi bizonyítékok az ügy lezárásához vezethetnek. A törvényszéki tudomány (gyakran kriminalisztikaként rövidítve) a tudományok széles spektrumának alkalmazása a jogrendszert érintő kérdések megválaszolására. Ez történhet bűncselekménnyel vagy polgári keresettel kapcsolatban. Egy város, megye vagy állam számos jelentős rendőrőrsének van saját törvényszéki laboratóriuma, míg mások szerződést kötnek a szolgáltatókkal.

Feljegyzések vizsgálata[szerkesztés]

A nyomozók nyilvános és magán nyilvántartásokat használhatnak arra, hogy háttér-információkat adjanak egy témáról. A rendőrnyomozók az ujjlenyomat-nyilvántartások fájljai között kutathatnak. A rendőrség nyilvántartást vezet azokról az emberekről, akik bűncselekményt és néhány esetben vétséget követtek el. A nyomozók bűnügyi letartóztatásokról és elítélésekről készült feljegyzések, letartóztatott személyek fényképei, szállodai regisztrációs adatok, hiteljelentések, üzenetrögzítők, telefonbeszélgetések, térfigyelő kamerák felvételei és a kommunikációhoz használt technológia között kereshetnek.

A világban[szerkesztés]

Egyesült Királyság[szerkesztés]

2017 előtt a leendő brit rendőrségi nyomozóknak legalább két év egyenruhás tisztnek kellett lenniük, mielőtt jelentkeztek a Bűnügyi Nyomozó Osztályra. Azóta a rendőrségen kívülről érkezők közvetlenül is jelentkezhetnek nyomozó gyakornoki állásra.[9] Az Egyesült Királyság rendőrségének át kell esnie a nemzeti nyomozói vizsgán is, hogy továbbléphessen a Bűnüldözési Nyomozók Kezdeti Fejlesztési Programjának további szakaszaiba, hogy nyomozónak minősülhessen.[10]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

A nyomozó 1958-ban bekíséri Meyer Lansky gengsztert a New York-i 54. utcai rendőrőrsre

Mielőtt rendőrnyomozó lesz, el kell járnia egy rendészeti akadémiára, amely 16-24 főiskolai egységgel biztosítja a tiszt alapfokú oktatását. A rendészeti akadémia elvégzése után a tiszt a rendvédelmi szerv által meghatározott időtartamra szakmai képzésen vesz részt egy terepképző tisztnél, és egy-két év próbaidő alatt folytatja a munkát.

A próbaidő alatt a tisztet bizonyítékok felkutatásával bízzák meg. Ez idő alatt a tisztet több éves tapasztalattal rendelkező őrmester felügyeli és mentorálja. Egyes rendőrök egy két- vagy négyéves főiskolára vagy egyetemre járnak, hogy büntető igazságszolgáltatásból vagy a büntető igazságszolgáltatás irányításából szerezzenek diplomát. Egyes főiskolákon összefonódást vagy bizonyítványt kaphat a bűnügyi nyomozás szakterületén.

Több éves munkahelyi képzés vagy főiskolai képzés során a tisztek versenyvizsgán vehetnek részt, felmérhetik tudásukat, készségeiket és képességeiket a bűnügyi nyomozás, a büntetőeljárás, a meghallgatás és a kihallgatás, a házkutatás és a lefoglalás, a bizonyítékok gyűjtése és megőrzése, a nyomozás területén. jelentésírás, büntetőjog, bírósági eljárás és tanúvallomás a bíróságon. A versenyvizsgákat kiválasztott vezető rendészeti tisztviselők végzik. A tesztelést követően az osztály biztosítja az eredmények listáját. Az osztály döntése szerint a listán szereplő tisztek egy része vagy mindegyike nyomozói rendfokozatot kap. Egyes osztályokon vannak olyan nyomozóosztályok, amelyek a sikeres tapasztalat után növelik a nyomozó rangját.

A magánnyomozókat az az állam engedélyezi, ahol dolgoznak (egyes államok nem igényelnek engedélyt, de a legtöbb igen). A magánnyomozói engedélyre vizsgázóknak az államvizsga mellett szigorú követelményeknek is meg kell felelniük, amelyek magukban foglalják a főiskolai végzettséget, a két-négy éves teljes munkaidős nyomozási gyakorlatot, valamint a lefolytatott büntető- és polgári jogi háttérvizsgálat sikeres elbírálását. állami nyomozók által. A magánnyomozók abban az államban rendelkeznek engedéllyel, hogy polgári és bűnügyi nyomozást folytassanak, és az adott állam törvényei védik őket. Az engedélyköteles államokban a törvények tiltják, hogy engedély nélkül bárki bűnügyi nyomozást folytasson, kivéve, ha a törvény felmentést ad rá (azaz bűnüldöző tisztek vagy ügynökök, ügyvédek, jogi képviselők, követeléskezelők ).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bryce: Detective (Bureaus) - NYPDS. New York Police Department. City of New York. (Hozzáférés: 2018. január 25.) „Detective work is highly specialized, usually encompassing the examination and evaluation of evidence to apprehend suspects and to build solid cases against them.”
  2. How to Become a Private Investigator | (amerikai angol nyelven). PoliceOfficer.org. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  3. thebrandleader: Do Former Police Officers Make Better Private Investigators? | Becoming a P.I. (amerikai angol nyelven). NITA, 2018. október 2. (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  4. Codigo deontologico (pt). DetectivePrivado.com.pt (Archived copy).. [2012. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 4.)
  5. Citizen Detectives and Crowdsolving
  6. The First English Detectives - History Today. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  7. The incredible untold story of America's first police detectives - The Boston Globe. The Boston Globe. (Hozzáférés: 2016. október 29.)
  8. Adekola: A Majority Of Cases Are Solved By Detectives Interviewing Suspects And Material Witnesses (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. február 17.)
  9. Grierson. „Wanted: London detectives – no policing experience necessary”, The Guardian, 2017. május 31. (Hozzáférés: 2020. április 26.) (brit angol nyelvű) 
  10. West Yorkshire Police - West Yorkshire Police

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Detective című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap