Neugebauer Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Neugebauer Tibor
Született1904. május 30.[1]
Budapest
Elhunyt1977. január 8. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • egyetemi oktató
  • elméleti fizikus
IskoláiMagyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1928, matematika, fizika)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (37/2-1-161)[2][3]
Tudományos pályafutása
Szakterület
Tudományos fokozat
  • doktorátus (1931, Ortvay Rudolf)
  • habilitáció (1935)
  • a fizikai és matematikai tudományok doktora (1952, Magyar Tudományos Akadémia)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem
  • egyetemi tanársegéd (1930–1940)
  • egyetemi docens (1950–1953)
  • egyetemi tanár (1953–1977)
Hatással voltak ráMarx György, Nagy Károly
Sablon • Wikidata • Segítség

Neugebauer Tibor (Budapest, 1904. május 30. – Budapest, 1977. január 8.) magyar Kossuth-díjas elméleti fizikus, matematika–fizika szakos tanár, a fizikai tudományok doktora (1952), az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanára. A fő kutatási területe a kvantummechanika atomfizikai, molekulafizikai és szilárdtestfizikai problémákra történő alkalmazása[4].

Életút[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait a Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Itt szerzet diplomát, mint matematika-fizika szakos tanár 1928-ban.

1930-ban az egyetem Elméleti Fizikai Intézetének egyetemi tanársegédje lett, amely állásában[5] 1940-ig maradt. 1931-ben megvédte bölcsészdoktori értekezését, témavezetője Ortvay Rudolf volt, értekezésének címe: "A Kerr effektus elmélete a hullámmechanika alapján".[6] 1935-ben habilitál, és a budapesti egyetemen magántanári címet szerez a kvantummechanika tárgyból.

Tudományos kutatásainak témája ekkor a nemrég kialakult kvantummechanika atomfizikai alkalmazásaival kapcsolatos. 1936-ig 16 önálló dolgozata jelenik meg, ennek nagy része a Zeitschrift für Physik neves német tudományos lap oldalain jelenik meg. A publikációk témái: a NO molekula-spektroszkópiája[7], a Kerr-effektus, a kettőstörés kvantummechanikája[8], a KCl rácsállandója, a HCl-molekula tulajdonságainak kvantummechanikai magyarázata, a polarizációs energia számítása kristályokban.

Különc, nehéz természetű emberként rossz volt a kapcsolata Ortvayval, ezért nem maradhatott az intézetben[9]. 1940-ben a József Nádor Műszaki Egyetem könyvtárában kapott állást. Itt további dolgozatai születtek kvantummechanika gyakorlati alkalmazásairól. Ekkor kezdett el két olyan témakörrel is foglalkozni, amely a fővonalas fizikától távol esett: egyrészt érdeklődött a gömbvillám problémaköre iránt, másrészt bizonyos biológiai kérdések fizikai értelmezése iránt. A gömbvillám szerkezetében is lényeges szerepet tulajdonított a kvantummechanikai effektusoknak. Elképzelése szerint ezek csökkentik le a teljesen ionizált plazmagömbben a rekombinációt és teszik lehetővé a plazmagömb pár másodperces fennmaradását. A biológiában a vírusok szaporodására próbálta a kvantummechanika eredményeit alkalmazni[10].

A második világháborút követően 1950-ben, Novobátzky Károly meghívására, az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékére került, mint egyetemi docens. Tudományos munkája ugyanebben az évben megkapta Kossuth-díjjat. 1952-ben addigi tudományos munkája alapján, egyszerűsített eljárásban megszerezte a fizikai tudományok doktora fokozatot. 1953-ban egyetemi tanár lett. Ebben a minőségben dolgozott élete végéig. Életében kétszer jelölték akadémikusnak, de a címet nem sikerült megszereznie.

Az egyetemen az elektrodinamika és az optika azon fejezeteinek tanításáért lett felelős, amelyek közvetlenül kapcsolódtak közel két évtizeden át folytatott kutatásaihoz. Ennek a tanári munkának lett az eredménye az új elektrodinamika tankönyv[11], melyben Novobátzky írta az általános Maxwell-elméletek részt, Neugebauer pedig az anyag- szerkezeti és optikai fejezeteket. Ez a mű több kiadást is megért, 1957-ben megjelent német nyelven is a Deutscher Verlag der Wissenschaften kiadásában. Legfontosabb eredményét, a kétszeres frekvenciájú fényszórást, ami a nemlineáris optika egyik alapvető jelensége, 1959-ben publikálta.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC10888/11244.htm, Neugebauer Tibor, 2017. október 9.
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  4. ↑ https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/n-ny-76F7D/neugebauer-tibor-770E1/. (Hozzáférés: 1024. február 4.)
  5. ↑ Nagy Károly (2004). „Neugebauer Tibor (1904-1977)”. Fizikai Szemle 54 (10).  
  6. ↑ Doktori értekezése katalógusi elérhetősége. (Hozzáférés: 2024. február 8.)
  7. ↑ T. Neugebauer, R . Schmid, D. Farkas und S. Barabás (1930). „Die Gültigkeit der Hill- und Van Vleckschen Intensitätsformeln für die NO- Banden.”. Zeitschrift für Physik 65 (541).  
  8. ↑ Neugerbauer Tibor (1931). „Theorie des Kerreffektes in der Wellenmechanik”. Zeitschrift für Physik 73 (386).  
  9. ↑ https://mta.hu/data/11_Osztaly/Dokumentumok/Fizika_1945-1959_2021_szeptember.pdf. (Hozzáférés: 2024. február 4.)
  10. ↑ Marx György, Nagy Károly (1977). „Búcsú Neugebauer Tibortól”. Fizikai Szemle 27 (3), 114-115. o.  
  11. ↑ Neugebauer, Tibor, Novobátzky Károly. Elektrodinamika és optika [1951] 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Neugebauer_Tibor&oldid=26888527”