Napállandó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Claude Servais Mathias Pouillet
Samuel Pierpont Langely

A napállandó a Nap kisugárzott energiamennyiségének az a része, mely eléri a földi légkört. A földi légkör 1 négyzetméterére merőlegesen beeső teljesítmény 1 361 watt. Ez a mennyiség a napállandó. Ez a sugárzás sokféle hullámhosszból áll össze, így tartalma: rádióhullám, infravörös fény, látható fény, ultraviola fény, röntgensugárzás, stb. Értéke a Nap-Föld távolságából és a Napból érkező energia mennyiségétől függ. A napállandót műholdakkal mérik.

Másképpen: a Föld közepes naptávolságában a Napra merőleges 1 m²-es felületen egy másodperc alatt áthaladó energia mennyisége.

Értéke a napfoltokkal összhangban jelentősen ingadozik, ezért nem tekinthető igazi fizikai állandónak. [1]

A napállandó mérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1838-ban Claude Servais Mathias Pouillet francia fizikus egy vízzel telt edényben nyelette el a Nap sugárzását és mérte a hőmérséklet változását. Az eredmény közel járt a ma ismert értékhez.

1883-ban Samuel Pierpoint Langley amerikai asztrofizikus bolométerrel mérte és határozta meg a napállandót. [2]

1978 óta bebizonyosodott, hogy a napállandó értéke az év során hónaponként változik. Ennek oka a Nap-Föld távolságnak folyamatos változása (a Föld a Nap körül ellipszis alakú pályán kering).

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://science.nasa.gov/headlines/y2010/05feb_sdo.htm?list1076597 NASA: 'Solar Constant' is an Oxymoron
  2. Bolométer: kicsiny sugárzási energia mérésére alkalmas műszer, amit maga Samuel P. Langley talált fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]