Nagy Ignác (püspök)
| Nagy Ignác | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Nagy Ignác |
| Született | 1733. július 25. Székesfehérvár |
| Elhunyt | 1789. december 9. Pest |
| Sírhely | Szent István-bazilika, Székesfehérvár |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Felavatás | 1752 |
| Tisztség |
|
| Hivatal | drivesti választott püspök |
| Hivatali idő | 1775–1777 |
| Hivatal | Székesfehérvár 1. püspöke |
| Hivatali idő | 1777–1789 |
| Felszentelés | 1777 július 27. |
| Elődje | nem volt |
| Utódja | Milassin Bertalan Miklós |
Séllyei Nagy Ignác (Székesfehérvár, 1733. július 25. – Pest, 1789. december 9.) teológiai doktor, az első székesfehérvári püspök.
Élete
Nagy János városi tanácsos és városbíró fia. Tanult szülőhelyén és Budán. 1751-ben Nagyszombatban végezte középiskoláit. 1752-ben a veszprémi egyházmegyében lett pap és a teológiai tudományokat Rómában hallgatta, ahol 1754. október 30-án a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke lett. 1757. december 17-én ugyanott miséspappá szenteltetett és 1758. március 14-én teológiai doktorrá avatták.
A görög nyelvben nagy jártassággal bírt. Rómából azon év április 3-án visszatért és Biró Márton veszprémi püspök titkárául fogadta. 1759. június 31-én tiszteletbeli, 1760. június 1-jén pedig valóságos kanonokká nevezték ki. 1763. március 11-én királyi táblai főpap és hantai prépost, 1774-ben egyszersmind kaposfői Szent Benedek prépostja, szentszéki ülnök és apostoli jegyző, 1775-ben drivesti választott püspök, a Hétszemélyes Tábla ülnöke lett. Kevéssel azután a magyar helytartótanácshoz tanácsossá nevezték ki.
Mária Terézia királynő 1777. február 17-én első székesfehérvári püspökké nevezte ki, melyet június 23-án erősítettek meg. Batthyány József hercegprímás-érsek július 27-én Pozsonyban szentelte őt püspökké, augusztus 20-án iktatták be Székesfehérvárott. Működése során a korábbi három esperesi kerület számát nyolcra emelte az egyházmegyében, s ezeket két főesperesi kerületbe sorolta be. Az egyházmegyei életet jogilag szabályozta. 11 plébániát alapított, ezek egyike a székesfehérvár-felsővárosi. 1788-ben megkezdte a püspöki palota építését, melyben egy helybéli kőművesmester, Feigs Ferenc Antal működött közre.
Sárkeresztúron plébániatemplomot építtetett és felszentelte azt, 1778. március 27-én pedig visszaszerezte Szent István fejereklyéjét Székesfehérvár városa számára. 1777. augusztus 22-én a budai királyi egyetem kancellárjává nevezték ki, ezen állásáról 1784-ben lemondott. Nagy Ignác volt Magyarországon az első, aki nem római katolikus doktori oklevelet aláírt, mert ezt Szabó András, a hittudományi kar igazgatója nem akarta megtenni.
Címerleírás
A pajzs kék (más ábrázoláson vörös) udvarában zöld mezőn két lábon ágaskodó, balra forduló oroszlán jobb mellső lábával kardot tart. A sisakban az oroszlán ismétlődik. A foszladék kék-arany, vörös-ezüst. A címert püspöki mitra és pásztorbot egészíti ki.
Munkái
- Lamindus Britaniusnak, avagy Muratorius Lajos Antalnak… a keresztény embernek valóságos áhitatosságáról költt munkája: Melly először olaszból deákra fordíttatott Lamé Bornard által; most pedig magyar nyelven ki-botsáttatott. Eger, 1763 és 1766. (Névtelenül.).
- Isten irgalmából első székes-fehér vári püspök azoknak a kik az atya Istenben szerelmesek, és a Krisztus Jézustól megtartattak és hivattattak. Hely és év n.
- Szent István jobbkeze tiszteletének tárgyában kiadott rendelete 1778. március 25. (Ipolyi Arnold, Magyar ereklyék. Pest, 1863. 36. l.).
- Az oltári szentséget szüntelen imádó ájtatos társaság székes-fehérvári püspökségben. Pest, 1780. (Névtelenül).
- Repraesentatio in puneto Tolerantiae Josephino-Caesareae… 1785.
- Keresztény imádságok. Fordíttattak németből a grétzi 1785. esztendőbeli nyomtatás szerént. Pozsony, 1787. (Névtelenül).
- A keresztény hit és erkölcsbeli tudomány. Pozsony, 1786.
- A szent lélek imádása. Pest, 1787. (Névtelenül).
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]
| Előde: nem volt |
|
Utóda: Milassin Miklós Bertalan |
