Nadine Labaki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Fekist (vitalap | szerkesztései) 2019. november 8., 12:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Belső linkek)
Nadine Labaki
Született1974. február 18. (50 éves)[1]
Baabdat
Állampolgárságalibanoni
HázastársaKhaled Mouzanar
Gyermekeikét gyermek
Foglalkozása
IskoláiSzent József Egyetem (Bejrút)
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (2008)
  • Valois de l'actrice (2011)[2]
Rendezői pályafutása
Aktív évek1997-től napjainkig
Híres rendezéseiKaramell
Kafarnaum – A remény útja
A Wikimédia Commons tartalmaz Nadine Labaki témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nadine Antoine Labaki (arabul: نادين لبكي) (Baabdat, 1974. február 18. –) libanoni színésznő, forgatókönyvíró és filmrendező. Kafarnaum – A remény útja című filmjét 2019-ben Oscar-díjra jelölték.

Pályafutása

Nadine Labaki Bejrúttól mintegy 22 kilométerre keletre, a Libanoni-hegység Baabdat nevű településén született, Antoine Labaki távközlési mérnök és Antoinette Labaki háztartásbeli gyermekeként. Középiskolai tanulmányait 1993-ban fejezte be Bejrútban.[3]

Korán elhatározta, hogy filmmel fog foglalkozni, mivel a háború sújtotta Libanonban nem mindig mehetett iskolába és nem volt más szórakozási lehetőség sem, mint hogy húgával, Caroline-nal folyamatosan filmeket nézzenek a tévében.[4] Érettségi után a bejrúti Szent József Egyetemen folytatott audiovizuális tanulmányokat. Az 1997-ben készített 11 Rue Pasteur című diplomafilmjével a párizsi Arab Világ Intézetében rendezett Arab Film Biennáléján a legjobb kisfilm díját nyerte el.[3]

Filmes karrierjét 1990-ben kezdte, amikor is díjat nyert a libanoni televízió népszerű Studio el Fan tehetségkutató versenyén videóklip-rendezés kategóriában. Labaki később is rendezett klipeket az 1970-es évek közepétől a 2000-es évek elejéig futó műsorsorozat részére. A videók kiemelkedtek a mezőnyből mozgáskultúrájukkal; némelyek szexuális töltetükkel provokatívnak számítottak.[5] Olyan neves közel-keleti énekeseknek dolgozott, mint Nenszi Azsram vagy Carole Samaha, akiknek klipjeivel díjakat nyert 2002-ben és 2003-ban. A zenei videók mellett számos reklámfilmet is készített.[5]

1998-ban részt vett a párizsi Cours Florent színitanoda csoportos képzésén. Három kisfilm szereplőjének is felkérték, majd 2005-ben nagyobb feladatot kapott: a francia-libanoni rendező Philippe Aractingi kérte fel a Bosta című háborús-zenés filmjének főszerepére. Azóta is rendszeresen játszik filmekben és saját alkotásaiban is rendre feltűnik.

Rendezőként 2007-ben debütált Karamell című, francia-libanoni koprodukcióban készült nagyjátékfilmjével, amelynek forgatókönyvét egy féléves cannes-i ösztöndíjjal írta meg a Rezidencia program keretében. A vígjáték egy bejrúti szépségszalonban dolgozó nők sorsát mutatja be egy olyan országban, ahol – bár elvileg egyenjogúság van – a konzervatív hagyományok a mai napig negatívan hatnak a nők életére. A filmet a 2007-es cannes-i fesztiválon mutatták be a Rendezők Kéthete szekcióban. Az alkotást több mint 65 országban vetítették, a libanoni filmművészet addigi legnagyobb nemzetközi sikerét aratta.

2011-ben készült el újabb, a háborús háttértörténet és a vallási megosztottság miatt már komolyabb hangvitelű, egyszerre elszomorító és humoros filmje És most merre? címmel. Bemutatója a 64. cannes-i fesztiválon volt, ahol elnyerte a François Chalais-díjat, valamint az ökumenikus zsűri külön dicséretét. A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon közönségdíjat kapott, Libanon pedig 2012-ben nevezte Oscar-díjra. 2014-ben közreműködött a Rio, szeretlek! című szkeccsfilm elkészítésében, amelynek „O Milagre” szegmensét készítette Harvey Keitel főszereplésével, s olyan színészek dolgozott együtt, mint Emily Mortimer, John Turturro, Vanessa Paradis, Vincent Cassel, vagy Rodrigo Santoro..

Harmadik önálló nagyjátékfilmje, a Kafarnaum – A remény útja a 2018-as cannes-i fesztivál versenyfilmjei között mutatkozott be – sikerrel. A szíriai háborús menekült, Bejrút utcáin élő gyermekek sorsát bemutató filmdráma elnyerte a zsűri díját, az ökumenikus zsűri díját, valamint az újonnan alapított polgárjogi elismerést, a polgárság díját.[6] Számos fesztiváljelölés és -díj mellett 2019-ben Oscar-díjra jelölték a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.

A 2012-ben meghívták a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Horizont-szekciójának zsűrijébe. A 2015-ös cannes-i fesztiválon tagja volt az Isabella Rossellini által elnökölt Un certain regard-zsűrinek, 2019-ben pedig felkérték ugyanezen szekció zsűrielnökének.[7]

2008 júliusában a francia kulturális és kommunikációs miniszter a Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (Chevalier des Arts et des Lettres) címmel tüntette ki.[5]

Nadine Labaki folyékonyan beszél arabul, franciául, angolul és olaszul. Férjezett, 2007-ben kötött házasságot Khaled Mouzanar libanoni zeneszerző, dalszövegíró, producerrel. Egy fiú (Walid, 2009) és egy lány (2016) gyermekük van.

Filmográfia

Rendezőként

Forgatókönyvíróként

Színészként

  • 2003 : Non métrage Libanais, rendezte: Ghassan Koteit, Wissam Smayra (rövidfilm)
  • 2003 : Ramad, rendezte: Joana Hadjithomas, Khalil Joreige (rövidfilm)
  • 2005 : Seventh Dog, rendezte: Zeina Durra (rövidfilm)
  • 2005 : Bosta, rendezte: Philippe Aractingi
  • 2007 : Karamell
  • 2010 : Il padre e lo straniero, rendezte: Ricky Tognazzi
  • 2010 : Rsasa taycheh, rendezte: Georges Hachem
  • 2011 : És most merre?
  • 2013 : Rock the Casbah, rendezte: Laila Marrakchi
  • 2014 : A hírnév ára, rendezte: Xavier Beauvois
  • 2014 : Mea culpa, rendezte: Fred Cavayé
  • 2015 : Ya tayr el tayer, rendezte: Hany Abu-Assad
  • 2018 : Kafarnaum – A remény útja
  • 2019 : 1982, rendezte: Oualid Mouaness

Fontosabb díjak és jelölések

Oscar-díj
César-díj
BAFTA-díj
Cannes-i fesztivál
Egyéb díjak, elismerések
  • 1998 : Arab Film Biennáléja – legjobb kisfilm – 11 Rue Pasteur
  • 2007 : Stockholmi Filmfesztivál – FIPRESCI-díj – Karamell
  • 2007 : San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj; Sebastiane-díj; ifjúsági zsűri díja – Karamell
  • 2011 : Torontói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
  • 2011 : Stockholmi Filmfesztivál – Bronz ló (legjobb forgatókönyv) – És most merre?
  • 2011 : San Sebastián Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – És most merre?
  • 2018 : Calgary Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj, filmkedvelők díja – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : São Paulói Nemzetközi Filmfesztivál – közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Stockholmi Filmfesztivál – legjobb forgatókönyv – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Szarajevói Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb játékfilm – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Akádiai Nemzetközi Frankofón Filmfesztivál – legjobb játékfilm; közönségdíj – Kafarnaum – A remény útja
  • 2018 : Brit Független Filmdíj – legjobb nemzetközi független film (jelölés) – Kafarnaum – A remény útja
  • 2019 : FEST Nemzetközi Filmfesztivál – legjobb rendező – Kafarnaum – A remény útja

Jegyzetek

  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. ↑ https://filmfrancophone.fr/fr/festival/palmares
  3. ↑ a b Életrajza a Bejrúti Amerikai Egyetem honlapján.
  4. ↑ Szentgyörgyi Rita: Kis képernyős vagyok - Nadine Labaki színésznő, filmrendező. Magyar Narancs, 2008. június 12. [2015. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 20.)
  5. ↑ a b c The National beszámolója a cannes-i díjazásról.
  6. ↑ Gilles Kerdreux: Le premier Prix de la citoyenneté à Capharnaüm de Nadine Labaki (francia nyelven). ouest-france.fr, 2018. május 19. [2018. május 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)
  7. ↑ Nadine Labaki, Présidente du Jury Un Certain Regard 2019 (francia nyelven). L'Actualité. Festival-Cannes, 2019. március 26. [2018. március 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 21.)

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nadine_Labaki&oldid=21915091”