Münnich Aurél

Münnich Aurél
Született	1856. május 11. Igló
Elhunyt	1906. április 28. (49 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Gyermekei	Münnich Aladár
Foglalkozása	jogász, országgyűlési képviselő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1884. szeptember 27. – 1905. január 3.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Aurél témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jánosvölgyi Münnich Aurél (Münnich Aurél Adolf, Igló, 1856. május 11. – Budapest, 1906. április 28.) jogász, országgyűlési képviselő, Budapest díszpolgára (1897).

Életpályája

Münnich Adolf bányaigazgató és Sóltz Berta fia. Szülővárosában, Kassán és a budapesti egyetemen tanult; 1880-ban jogi doktorrá avatták, 1882-ben letette az ügyvédi vizsgát és a hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884-től 1905-ig az iglói országgyűlési kerület képviselőjeként működött, 1889-től tagja volt a delegációnak, 1893-tól pedig ez utóbbinak jegyzője valamint a hadügyi albizottságnak előadója.

Budapesten önálló ügyvédi irodát működtetett, elsősorban szepességi fiatalemberek dolgoztak nála. 1887-ben házasságot kötött Sesztina Ilonával, akitől három gyereke született.

1890-ben Münnich honvéd századossá lépett elő. Tagja volt a Szabadelvű Pártnak, és a kérvénybizottságnak több ízben volt előadója; a véderő-bizottságban és a képviselőházban az 1889-ben új véderő-törvényjavaslatot, továbbá a népfölkelési és a honvédség fejlesztését célzó törvényjavaslatokat szintén ő referálta.

Kezdeményezője és egyik megalapítója volt az első katonai szolgálat esetére biztosító intézetnek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek elnöke, valamint több ipar- és közlekedési vállalatnak vezetője volt. A magyar hegymászás és turizmus úttörője, a művásárlók egyesületének elnöke volt.

1905-ben jelöltetni kívánták mind a gölnici, mind a liptószentmiklósi kerület pótválasztásán, ám Münnich nem tett eleget a felszólításoknak.

Élete utolsó hat évében minden évben Karlsbadba látogatott, hogy egészségét helyreállítsa, nyáron iglói villájában időzött, és Budapesten lakott.

A Ferenc József-rend középkeresztjével és a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki.

1896-tól 1906-ig volt az MKE elnöke, újjászervezte a magas-tátrai kalauzügyet, 1888-tól 1891-ig az MKE Budapesti Osztály választmányának volt a tagja. 1896-ban sikerült elérnie, hogy a hegységen új katonai térképészeti felmérését végezzenek és javítsák a tátrai térképeket. Az ő érdeme volt, hogy 1897-ben felépült a Zöld-tavi menedékház, valamint a tarajkai Szilágyi emlék. Az ő közbenjárására kötötték be a tátrai településeket a telefonhálózatba. Mint az MKE elnöke, jelentős mértékben kivette részét a tátrai turizmus és idegenforgalom fellendítésében. Célja volt, hogy a kincstár megvásárolja Hohenlohe herceg javorinai birtokait, majd ezen a területen nemzeti parkot létesítsen.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• https://web.archive.org/web/20080609070935/http://www.fsz.bme.hu/mtsz/mhk/csarnok/m/munnicha.htm
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Külső hivatkozások

• Művásárlók