Münnich Aurél

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Münnich Aurél
Münnich Aurél 1889-12.JPG
Született 1856. május 11.
Igló
Elhunyt 1906. április 28. (49 évesen)
Budapest
Foglalkozása jogász, országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Aurél témájú médiaállományokat.

Dr. jánosvölgyi Münnich Aurél (Münnich Aurél Adolf, Igló, 1856. május 11.Budapest, 1906. április 28.) jogász, országgyűlési képviselő, Budapest díszpolgára (1897).

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münnich Adolf bányaigazgató és Sóltz Berta fia. Szülővárosában, Kassán és a budapesti egyetemen tanult; 1880-ban jogi doktorrá avatták, 1882-ben letette az ügyvédi vizsgát és a hazai első takarékpénztár ügyésze lett. 1884-től 1905-ig az iglói országgyűlési kerület képviselőjeként működött, 1889-tól tagja volt a delegációnak, 1893-tól pedig ez utóbbinak jegyzője valamint a hadügyi albizottságnak előadója.

Budapesten önálló ügyvédi irodát működtetett, elsősorban szepességi fiatalemberek dolgoztak nála. 1887-ben házasságot kötött Sesztina Ilonával, akitől három gyereke született.

1890-ben Münnich honvéd századossá lépett elő. Tagja volt a Szabadelvű Pártnak, és a kérvénybizottságnak több ízben volt előadója; a véderő-bizottságban és a képviselőházban az 1889-ben új véderő-törvényjavaslatot, továbbá a népfölkelési és a honvédség fejlesztését célzó törvényjavaslatokat szintén ő referálta.

Kezdeményezője és egyik megalapítója volt az első katonai szolgálat esetére biztosító intézetnek és a belvárosi takarékpénztárnak, mely intézeteknek elnöke, valamint több ipar- és közlekedési vállalatnak vezetője volt. A magyar hegymászás és turizmus úttörője, a művásárlók egyesületének elnöke volt.

1905-ben jelöltetni kívánták mind a gölnici, mind a liptószentmiklósi kerület pótválasztásán, ám Münnich nem tett eleget a felszólításoknak.

Élete utolsó hat évében minden évben Karlsbadba látogatott, hogy egészségét helyreállítsa, nyáron iglón villájában időzött, és Budapesten lakott.

A Ferenc József-rend középkeresztjével és a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki.

1896-tól 1906-ig volt az MKE elnöke, újjászervezte a magas-tátrai kalauzügyet, 1888-tól 1891-ig az MKE Budapesti Osztály választmányának volt a tagja. 1896-ban sikerült elérnie, hogy a hegységen új katonai térképészeti felmérését végezzenek és javítsák a tátrai térképeket. Az ő érdeme volt, hogy 1897-ben felépült a Zöld-tavi menedékház, valamint a tarajkai Szilágyi emlék. Az ő közbenjárására kötötték be a tátrai településeket a telefonhálózatba. Mint az MKE elnöke, jelentős mértékben kivette részét a tátrai turizmus és idegenforgalom fellendítésében. Célja volt, hogy a kincstár megvásárolja Hohenlohe herceg javorinai birtokait, majd ezen a területen nemzeti parkot létesítsen.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Aurél témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]