Mead (ital)
A mézsör, méhsör vagy mézbor mézes vízből erjesztett alkoholos ital. A múltban Európa-szerte széles körben fogyasztottak mindenhol, ahol a méz hozzáférhető volt. A mézsör készítése végigkísérhető a középkor évszázadaiban, mint a sörfőzés egyik ága. A mézsör fogyasztása Magyarországon mára feledésbe merült, az 1800-as évek végének adatai is már csak Angliában, Skandináviában és a keleti szláv országokban említik meg.
A mézsör vagy mézbor a neve ellenére sem a sörök, sem a borok közé nem tartozik. A sör és a bor a nyugati civilizáció legrégebbi alkoholos italai voltak, ezért gyakran egyéb italokat is elneveztek róluk, például a gyömbérsört, a pálmabort vagy a rizsbort.
A szó eredete
A méhsör formája valójában a germán meth-sör formából származik, nem a mi méh szavunk rejtőzik benne.
A márc és a mézsör
- Bár gyakran keverik a márccal, a két ital nem azonos. Míg a mézsör sörélesztővel erjesztett mézlé volt felfőzve, addig a márc gyakorlatilag szőlőtörkölyön (vagy más gyümölcsön) megerjesztett mézes levet jelentett. A márc szó etimológiája bizonytalan, talán köze van a murci szóhoz, aminek szintén kérdéses az eredete.
- Az Árpád-korból fennmaradt oklevelek említették a márcadót. 1138-ban II. Béla király is felsorolta adománylevelében a dömösi prépostsághoz tartozó 59 község adókötelezettségeit, mely "tartozmányok" között többek között évenként 175 akó mézsör is fel volt sorolva.
- A középkori Magyarországon a búcsúk kedvelt üdítőitala volt: egy sajtár mézet két sajtár vízben felforraltak, csillagánizst adtak hozzá, majd erjesztették. Mind a mézsör, mind a márc előállítása az Árpád-kori Magyarországon fontos tevékenység, a szolgálónépek által űzött foglalkozások egyike volt, ami az udvar, a királyi udvarházak italellátásában játszott szerepet.
|
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |