Moulin de Lindekemale

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Moulin de Lindekemale
Elhelyezkedése
Moulin de Lindekemale  (Belgium)
Moulin de Lindekemale
Moulin de Lindekemale
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 50′ 40″, k. h. 4° 26′ 20″Koordináták: é. sz. 50° 50′ 40″, k. h. 4° 26′ 20″
A Moulin de Lindekemale egy 19. századi képeslapon
A malom vízcstornája és vízkereke
Az étterem bejárata

A Moulin de Lindekemale (francia) vagy De Lindekemalemolen (holland) egy a 12. századból származó vízimalom a brüsszeli Woluwe-St-Lambert kerületben. A malom vízkereke ma is működőképes, a közeli Woluwe-folyó vize hajtja. A brüsszeli Uccle kerületben található Moulin de Neckersgat-al együtt csak ez a két működőképes vízimalom maradt fenn a Brüsszelben, a 19. sz. végén működött 87 vízimalom közül.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A malom első említése 1129-ből származik, a parki szerzetes Etienne de Wezembeek által írt évkönyvben található[1], ennek alapján a Brüsszel város területén valaha működött vízimalmok közül ez a legöregebb, a 12. sz. során a Woluwe-folyó völgyét uraló hűbérurak a Leuvenhez közel található, parki norbertinus apátságnak adományozták.[2]

A 12. században építették, de az idők során a változó felhasználásnak megfelelően többször is átalakították: 1611-ig csak gabonát őrölt, majd 1686-ban a malom egy részét papírmalommá alakították át. Még később dohányt, illetve pótkávéban felhasznált cikóriát dolgoztak fel itt.

A 19. század végére a malom a Woluwe-St-Lambert kerület leghosszabb ideig hivatalban lévő polgármestere, Jean Devis tulajdonába került. Ekkor a malom emeletén található szobákat kiadták, leghíresebb lakójuk Henri Thiébeau zeneszerző volt, aki 1894-ben költözött a kerületbe és itt élt 1959-ben bekövetkezett haláláig. Itt szerezte egyik legjelentősebb művét, a "La passion du Christ" c. zenedrámát, amelyek szövege Emmanuel Vossaert egyik költeményére épül. Thiébaut a brüsszeli művészvilág számos képviselőjét vendégül látta lakhelyén, mint például az impresszionista festő Jan Stobbaertst (1838-1914), aki 1914 előtt számos alkalommal megfestette a Woluwe-folyó völgyét.[3]

A malom 1955 májusában került a kerület tulajdonába, azután előbb mint kávézó, majd 1966 óta mint étterem működik. 1989-től hivatalosan is műemlék. 1994. május 11-én Georges Désir polgármester felavatta a malom új vízkerekét, amelynek átmérője 2,30 m, súlya 2800 kg.

Címe, elérhetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A malom címe: Avenue J.F. Debecker 6, 1200 WOLUWE-SAINT-LAMBERT, koordinátái é. sz. 50° 50′ 40″, k. h. 4° 26′ 20″.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]