Moszkva (folyami személyhajó)
| Moszkva | |
 | |
| A Valdaj nevű hajó a Dnyeperen Kijevnél | |
| Hajótípus | folyami motoros személyhajó |
| Pályafutása | |
| Építő | Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Üzem |
| Általános jellemzők | |
| Vízkiszorítás | 93 t (üresen) |
| Hossz | 38,2 m |
| Szélesség | 6,1 m |
| Merülés | 1,1 m |
| Hajtómű | 2 db 3D6 vagy 3D6N dízelmotor |
| Teljesítmény | 2×110 kW (2×150 LE) |
| Sebesség | 23–24 km/h |
| Férőhelyek száma | 300 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az R–51 és R–51E tervszámú, Moszkva típusú hajó a Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Üzemben 1969-től az 1980-as évek végéig gyártott folyami motoros személyhajó, melyet kirándulóhajóként és vízibuszként is használnak. Legfeljebb 300 utast szállíthat. A típusból Magyarországon több mint húsz példány üzemel.
Története
A Szovjetunió Folyamhajózási Minisztériumának Központi Tervezőirodájában fejlesztették 1965-től. Az első példány 1969-ben készült el. A Szovjetunióban az egyik legelterjedtebb kirándulóhajó-típus volt, több mint 400 darabot építettek belőle. A Szovjetunión kívül több példányát állították üzembe az egykori szocialista országokban, így Magyarországon is, de néhány példánya nyugat-európai országokba is került. Magyarországon az 1970-es évek második felében jelent meg a Dunán a Mahartnál. A Szovjetunióban a hajók a Moszkva nevet és egy sorozatszámot viseltek (pl. Moszkva–1). Az 1990-es évek elejétől több hajó külön, egyedi nevet kapott. A moszkvai hajógyár mellett az ott készült részegységek alapján más szovjet hajógyárakban (pl. Rosztovban, Novoszibirszkben és Ulan-Udében) is folyt az összeszerelése. A felújítások során számos hajó kisebb-nagyobb mértékben átalakítottak (pl. zárttá alakították a felépítmény második szintjét), így napjainkban a hajótípus külső megjelenése már nem egységes. A hajók többségénél az eredeti főgépeket is lecserélték.
Magyarországi alkalmazása
A hajótípus az 1970-es évek második felében jelent meg Magyarországon. A Mahart 1976-ban vásárolta az első példányt, majd az 1982-ig összesen kilenc darabot szerzett be. 1980-ban további egy darab érkezett Magyarországra az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. A Szovjetunió felbomlása után, az 1990-es évek elejétől további, a Szovjetunióban használt példányok kerültek Magyarországra kisebb hajózási cégekhez. Összesen 23 darabot állítottak üzembe Magyarországon, ezek napjainkban is aktívak. A hajók többnyire a Dunán működnek, egyes hajók időszakosan a Tiszán is előfordultak korábban. A magyarországi hajókban az eredeti főgépeket korszerűbb motorokra cserélték.
A Magyarországon üzembe állított példányok a gyártás idejének sorrendjében (zárójelben gyártás éve):[1]
- Aquincum (1975)
- Corvin (1976)
- Legenda (1976)
- Nagymaros (1976)
- Visegrád (1977)
- Duna Corso (1978)
- Millenium II (1978)
- Bogdány (1978)
- Rapszódia (1978)
- Gönyü (1979)
- Sailor (1979)
- Sződliget (1979)
- Mathias Rex (1979)
- Hullám (1980)
- Ister (1980)
- Monarchia (1980)
- Dömös (1980)
- Ister-Granum (1981)
- Esztergom (1981)
- Győr (1982)
- Mirage (1988)
- Szent László (1988)
- Millenium I (1990)