Moszkva (folyami személyhajó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Moszkva
A Valdaj nevű hajó a Dnyeperen Kijevnél
A Valdaj nevű hajó a Dnyeperen Kijevnél
Hajótípus folyami motoros személyhajó
Pályafutása
Építő Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Üzem
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 93 t (üresen)
Hossz 38,2 m
Szélesség 6,1 m
Merülés 1,1 m
Hajtómű 2 db 3D6 vagy 3D6N dízelmotor
Teljesítmény 2×110 kW (2×150 LE)
Sebesség 23–24 km/h

Férőhelyek száma 300
A Wikimédia Commons tartalmaz Moszkva témájú médiaállományokat.

Az R–51 és R–51E tervszámú, Moszkva típusú hajó a Moszkvai Hajóépítő és Hajójavító Üzemben 1969-től az 1980-as évek végéig gyártott folyami motoros személyhajó, melyet kirándulóhajóként és vízibuszként is használnak. Legfeljebb 300 utast szállíthat. A típusból Magyarországon több mint húsz példány üzemel.

Története[szerkesztés]

A Szovjetunió Folyamhajózási Minisztériumának Központi Tervezőirodájában fejlesztették 1965-től. Az első példány 1969-ben készült el. A Szovjetunióban az egyik legelterjedtebb kirándulóhajó-típus volt, több mint 400 darabot építettek belőle. A Szovjetunión kívül több példányát állították üzembe az egykori szocialista országokban, így Magyarországon is, de néhány példánya nyugat-európai országokba is került. Magyarországon az 1970-es évek második felében jelent meg a Dunán a Mahartnál. A Szovjetunióban a hajók a Moszkva nevet és egy sorozatszámot viseltek (pl. Moszkva–1). Az 1990-es évek elejétől több hajó külön, egyedi nevet kapott. A moszkvai hajógyár mellett az ott készült részegységek alapján más szovjet hajógyárakban (pl. Rosztovban, Novoszibirszkben és Ulan-Udében) is folyt az összeszerelése. A felújítások során számos hajó kisebb-nagyobb mértékben átalakítottak (pl. zárttá alakították a felépítmény második szintjét), így napjainkban a hajótípus külső megjelenése már nem egységes. A hajók többségénél az eredeti főgépeket is lecserélték.

Magyarországi alkalmazása[szerkesztés]

A Corvin Nagymarosnál 2017-ben

A hajótípus az 1970-es évek második felében jelent meg Magyarországon. A Mahart 1976-ban vásárolta az első példányt, majd az 1982-ig összesen kilenc darabot szerzett be. 1980-ban további egy darab érkezett Magyarországra az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz. A Szovjetunió felbomlása után, az 1990-es évek elejétől további, a Szovjetunióban használt példányok kerültek Magyarországra kisebb hajózási cégekhez. Összesen 23 darabot állítottak üzembe Magyarországon, ezek napjainkban is aktívak. A hajók többnyire a Dunán működnek, egyes hajók időszakosan a Tiszán is előfordultak korábban. A magyarországi hajókban az eredeti főgépeket korszerűbb motorokra cserélték.

A Magyarországon üzembe állított példányok a gyártás idejének sorrendjében (zárójelben gyártás éve):[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]