Mission: Impossible

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Mission: Impossible (magyarul: „lehetetlen küldetés”), rövidítve M:I egy amerikai, kultikus, kémkedésről szóló film- és mozifilmsorozat.

Eredetileg egy akció-filmsorozat, ami nagy népszerűségre tett szert. A sorozat ötletgazdája Bruce Geller. Később még egy sorozat, majd négy mozifilm folytatta a sorozat által megkezdett kémügyeket. A filmek után könyvek és számítógépes játékok is foglalkoztak a M:I-lal.

A történetek lényege, hogy különleges titkos ügynökök egy csoportja titkos akciókat hajt végre különböző nagy formátumú, nemzetközi bűnözők, terroristák, egyéb agresszorok ellen, azok elfogására vagy ártalmatlanítására. Az ügynökök az Impossible Mission Force (IMF) nevű nem hivatalos CIA-szerv alá tartoznak.

A cselekmények menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történetek elején a csoportvezető – leggyakrabban Jim Phelps – valamely nyilvános helyen kap egy magnószalagot, később disc-et vagy más adathordozót, amit egy hétköznapi embernek tűnő közvetítőtől kap meg, egy ártalmatlannak tűnő rövid csevegés után, amivel igazolja, hogy ő a "címzett". Ezután egymaga végighallgatja az információkat az aktuális feladatról. Az üzenetben mindig szerepel, hogy „Ha neked vagy társaidnak baja esik a szervezet tagadni fogja, hogy bármit tudna az ügyről!”, valamint, hogy „Ez a szalag öt másodpercen belül megsemmisíti önmagát!”, ezután az füst kíséretében elég. A vezető ezután vázolja a csoport tagjainak a megbízás körülményeit, és kidolgozzák, hogy kinek mi lesz a feladata. Rendszerint mindenki beépül valahova az ellenség szervezetén belül, kifigyelik amit tudniuk kell, és a megfelelő speciális eszközök, kellékek segítségével a megfelelő helyen és időben úgy alakítják az eseményeket, hogy végül a célszemélyt lebuktassák, ártalmatlanítsák, esetleg el is rabolják. A feladat végeztével a csoport aztán felszívódik.

A főcímben mindig meggyújtanak egy kanócot, miközben az végigég Lalo Schifrin szintén legendás főcímzenéje szól.

Sorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti sorozat 1966 és 1973 között futott, összesen 171 epizóddal. Ez Magyarországon ezidáig soha nem került bemutatásra. Itt mutatkozott be Peter Graves, aki a csoportvezető Jim Phelps-et alakította. A hosszú idő alatt a karakter összeforrt Gravesszel. Az eredeti vezető Dan Briggs volt, akit Steven Hill alakított az első 28 epizódban, aztán Graves vette át a helyét. A csoport tagjai az első évadban: Cinnamon Carter (Barbara Bain), modell és színésznő, Barnard "Barney" Collier (Greg Morris), műszaki szakértő, Willy Armitage (Peter Lupus), súlyemelő bajnok, és Rollin Hand (Martin Landau), színész, bűvész, a különféle álcázások szakértője.

A sorozatban csak Lupus és Morris volt végig jelen, a többi színész időnként cserélődött a karakterrel együtt, például Landau helyére Leonard Nimoy érkezett később, mint Paris, aki szintén az álcázás mestere volt.

Az újabb sorozat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban, tizenöt évvel az eredeti sorozat vége után úgy döntöttek, hogy folytatják a sorozatot. Ezt a sorozatot már Magyarországon is bemutatták Szupercsoport névvel, így ekkor ismerte meg a hazai közönség is a kalandos életű ügynököket. Később M:I - Az akciócsoport címmel is futott. A sorozat anélkül is élvezhető volt, hogy a nézők bármit is tudtak volna az első sorozatról, de külföldön a sorozat nem volt túlságosan sikeres, 1990-ben 35 epizód után véget is ért. Költségcsökkentési okokból ezt a sorozatot főleg Ausztráliában készítették. Graves megmaradt Phelps karakterében, az új csapatban pedig felbukkant a régi csapat egy tagjának, Barney Colliernek a fia, Grant Collier (Phil Morris) is, aki az apjához hasonlóan a műszaki eszközök szakértője. Érdekesség, hogy apa és fia a valóságban is az volt, Phil Morris Greg Morris fia. Rajtuk kívül ott volt még Nicholas Black (Thaao Penghlis), az álcázás mestere, Max Harte (Antony Hamilton), az "erős ember", valamint Casey Randall (Terry Markwell), a csapat hölgytagja. Őt később Shannon Reed (Jane Badler) váltotta.

A sorozatban az első sorozat több korábbi szereplője is vendégszerepelt, mint például Greg Morris, aki ekkor is Barney Colliert alakította.

Mozifilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az eredeti sorozat vége után is gondolkodtak azon, hogy a mozikban folytassák az ügynökkalandokat, de az anyagi és egyéb körülmények sosem kedveztek a projekteknek. Aztán Tom Cruise, aki állítólag lelkes rajongója volt a sorozatnak megvette a Paramount Picturestől a jogokat, hogy saját cége segítségével megvalósítsa a filmváltozatot, és ő játssza a főszerepet. A film elkészülte után annak későbbi folytatásaiban is ő szerepelt, mint Ethan Hunt ügynök. A filmek jól teljesítettek a kasszáknál, minőségileg azonban már nem voltak ennyire jók, a sorozatok népszerűségét sosem érték el. A mozifilmekben Cruise-on kívül csak Wing Rhames szerepel mind a négy részben, mint Luther Stickell. A filmek a sorozatok csoportcentrikusságával szemben egy főhős előtérbe helyezéséről szólnak, ezért azzal is megvádolták Cruise-t, hogy igazából saját maga öntömjénezésére használja a franchise-t.

Mission: Impossible[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első mozifilmet 1996-ban mutatták be, Brian De Palma rendezésében. A film közepes alkotásnak bizonyult, sokaknak nem tetszett az újfajta történetvezetés, ahogy az sem, hogy Jim Phelpsből árulót csináltak. Maga Graves is tett sértett hangú nyilatkozatot emiatt. Bevétel tekintetében azonban jól profitált.

A filmben szintén feltűnik Jim Phelps, de itt Jon Voight alakítja és látszólag minden úgy kezdődik mint máskor: Jim meghallgatja a szalagot, majd közli a csapatával, aminek a tényleges főszereplő, Hunt ügynök (Cruise) is a tagja, hogy mi a teendő. Ezúttal egy orosz férfit kell elkapni, aki egy listát akar eladni, rajta különböző titkos ügynökök adataival. A csapat akcióba lép, de mire Hunt észbe kap minden ügynöktársa meghal, neki viszont sikerül megmenekülni. Hamar rá kell azonban jönnie, hogy az akció célja valójában egy áruló leleplezése volt, és mivel ő maradt életben, a felettesei őt gyanúsítják. Ezek után egyedül maradva lendül ellentámadásba, de résen kell lennie, mert sokan nem azok akiknek mutatják magukat...

Mission: Impossible II[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második mozifilm 2000-ben került mozikba, ezt John Woo rendezte. Az első rész konspiratív cselekménye után ez egy lineáris, egyszerű akciómozi lett. Ezzel együtt ez a film is közepesre vizsgázott, habár anyagilag ez is nagyon nyereséges volt.

A filmben egy orosz tudós segítséget kér Hunttól, hogy az általa készített új vírusnak, a Kimérának a biztonságos célba juttatásában segítsen. A gépen azonban egy vakmerő akcióval a magát Huntnak kiadó Sean Ambrose ex-ügynök (Dougray Scott) megöli a tudóst, és elrabolja a vírust. Hunt feladata ezután már "csak" annyi, hogy szerezze vissza azt az elrablójától. Az akció hamar Hunt és Ambrose személyes párbajává válik, főleg miután Ambrose volt szeretője, a profi tolvaj Nyah (Thandie Newton) Hunt mellett köt ki. Hunt főnökét ezúttal Anthony Hopkins alakította.

Mission: Impossible III[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A harmadik mozifilm 2006-ban lett bemutatva, a rendezői székbe ezúttal J. J. Abrams került, akinek amúgy ez volt az első filmrendezése is. A harmadik rész a második rész akcióvonulatát követi, de kicsit másképp. Bevétel szempontjából ez a rész is sikeresnek mondható, de bizonyos szempontból már-már önmaga paródiájává is vált.

Hunt visszavonult az IMF-től, eljegyezte barátnőjét is, aki semmit sem tud ügynökmúltjáról, ám egy régebbi ismerőse a szervezettől felhívja a figyelmét, hogy korábbi pártfogoltja fogságba esett egy Owen Davian (Philip Seymour Hoffman) nevű nemzetközi fegyverkereskedő által. Hunt némi hezitálás után elindul kiszabadítani, de a védence meghal. Viszont küldött Huntnak postán egy mikrochipet, aminek segítségével kiderítik, hogy Davian legközelebb a Vatikánban lesz, ez jó alkalom az elrablására. Sikerül is elrabolni, később azonban a csatlósai kiszabadítják, és a bűnöző aztán menyasszonyát elrabolva annak életével zsarolja Huntot: ha nem szerez meg neki 48 órán belül egy bizonyos "nyúlláb" nevű eszközt Shanghai-ból a lány meghal. Hunt így belevág, de meglepetések még ezután is érhetik, ráadásul a mostani IMF főnök (Laurence Fishburne) is nehezíti a dolgát...

Mission: Impossible - Fantom protokoll[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A negyedik film premierje 2011-ben volt, ami a Fantom protokoll alcímet viseli. A film rendezője Brad Bird, aki korábban csak rajzfilmeket rendezett. Ezt a részt is vegyesen fogadták, de többen dicsérték a film humoros beütéseit, ami ezúttal is jelentős anyagi hasznot hozott. A film érdekessége, hogy a nyitányban Budapest is szerepel.

Hunt a kaland elején egy orosz börtönben időzik, amikor társai kiszabadítják, hogy utána mindjárt a Kremlbe hatoljon be egy fontos információért, de hamar kiderül, hogy az akció egy átverés része, ami mögött az őrült atomfizikus, Kurt Hendricks (Michael Nyqvist) áll. Hendricks atombombát akar indítani, amitől atomháború törne ki, ehhez pedig az oroszok atomtölteteit használná, aminek az indítószerkezetét a Kremlből lopja el, bűnbaknak pedig Huntékat használja, főleg miután a nyomai eltüntetésére és a hatás fokozására a Kreml egy részét is felrobbantja. A robbantással mindenki az IMF-et gyanúsítja, amivel szemben életbe lép a „Fantom protokoll”, aminek értelmében a szervezetet felszámolják. A magára maradt Huntnak és csapatának ezután már csak egy feladata lehet: megtalálni Hendricks-et és megakadályozni pusztító tervét.

Tárgymutató[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorozat A képernyőn Epizódok száma
Mission: Impossible (1.) 19661973 171
Mission: Impossible (2.) 19881990 35

Mozifilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Film Bemutató
Mission: Impossible 1996. június 6.
Mission: Impossible 2 2000. május 24.
Mission: Impossible III 2006. május 4.
Mission: Impossible - Fantom protokoll 2011. december 13.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]