Miskolc nembeli I. Füle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Miskolc nembeli I. Füle
Elhunyt1249
Foglalkozása
Tisztségeprépost
Sablon • Wikidata • Segítség

Miskolc nembeli I. Füle (vagy File, latinul: Phyle, ? – 1249. január 20. előtt) a Miskolc nemzetségből származó magyar főnemes, a nemzetség Mikolai ágának alapítója. 1231-ben Kálmán herceg jegyzője, 1237-től 1241-ig pedig kancellárja volt,[1] majd 1237-1245 között zágrábi prépost.

Családja[szerkesztés]

Füle testvérei Tamás és Péter voltak, akik közül Tamás ispán nevét „Comes de Chay” néven írták. Ő az Abaúj vármegyei Csájon (ma Alsó- és Felsőcsáj) lakott, de 1259-körül már Valkó vármegyében élt, mivel ekkor már az ide való Kórógyi család becsüseként említették.[2] Unokaöccsei, II. Füle és I. Lőrinc vitézül harcoltak a dürnkruti csatában, illetve Rohrau mellett az osztrák herceg ellen. A nemzetség tagjaiból Borsod vármegyei ispánok is lettek. Füle zágrábi prépost fivérének, Tamás ispánnak fia, I. vagy Szőke Miklós 1265 előtt megszökött azzal a 300 márka ezüsttel, amelyet István ifjabb királytól kapott, hogy átadja rokonának, Panyitnak a tatárokhoz menő követség céljaira. István ezért megfosztotta a mikolai ágat eredeti birtokaitól, és 1268-ban Panyit fiainak adományozta őket. Ettől az időponttól a mikolai ágbeliek szerepe megszűnt Miskolc vidékén. Tamás fiai és testvére Valkó vármegyében húzták meg magukat. Később utódaik a Dunántúlon szereztek nagyterjedelmű birtokokat, és dunántúli nemesekké váltak.[1]

Élete[szerkesztés]

Füle 1231-ben tűnik fel először a korabeli forrásokban, amikor Kálmán herceg jegyzőjeként ő írja a Valkóvárnak kiváltságot adó oklevelet.[3] 1236-tól a zágrábi káptalan (kaptol) feje és egyben (1241-ig) Kálmán herceg kancellárja volt.

Füle birtokait először Miskolc környékén szerezte, majd 1237-től Valkó vármegyében, főleg a Valkó folyó mellett. 1234-ben a Miskolc nembeli Miklós fia Mikó örökölt földjét, Mályit 60 márkáért File mesternek és Farkaspataki comesnek zálogosítja el.[2][4] Kálmán herceg 1237-ben egyes magyarországi birtokaikért cserébe neki és testvérének, Tamásnak adományozta a Valkó megyei Heyrik (Heyrek) és Lidrovci (Luder) birtokokat. Az adományozást 1244. október 29-én IV. Béla király megerősítette.[3] 1239-ben Füle néhány Pakrác környéki földet elcserélt Ábrahám marócai ispánnal. [3] 1242. október 3-án testvéreivel, Tamással és Péterrel IV. Bélától új Valkó megyei birtokokat kapott. A Mikola (Mycola) és Marince (Maria) nevű birtokok a mai Vukovár melletti azonos nevű falu területén feküdtek és még Kálmán herceg ígérte őket Fülének, azoknak a földeknek a szomszédságában, amelyeket Füle még 1237-ben kapott, és ahol 1244 elején a Halmos nevű birtokot is vásárolta.[3] 1244-ben File zágrábi prépost, továbbá Tamás és Péter, mindannyian a Miskolc nemből, egyezséget kötnek, hogy ha Jakab a Muhor fia a tatár fogságból kikerül, a mályi birtokban részt kap.[2][5] 1245-ben az egri káptalan bizonyságlevele szerint Ponit fia Ponit Miskolcon levő birtokát File zágrábi prépostnak adja el.[2] 1247-ben testvéreivel együtt a várjobbágyoktól vár építésére megvásárolta Dédest. 1254-ben az időközben elkészült várnak már az Ákos nembeli Ernye volt a birtokosa. Füléék korábban eladták többi borsodi birtokukkal együtt és inkább Valkó megyében próbálták megvetni a lábukat.[6] A 13. század első felében a bódvai bencés monostor kegyúri jogait is Füle birtokolta.[7]

1244-ben hadvezéri képességeit is bizonyítani kellett, amikor a fellázadt Spalato elleni hadjáratban a Türje nembeli Dénes bán vezette királyi had egyik, a várost ostromló seregrészét vezette. Fülét, mint parancsnokot külön is megemlíti leírásában Tamás spalatói főesperes „Historia Salonitanorum Pontificum atque Spalatensium” című történeti művében.[3] Amikor a spalatóiak a több napos ostrom után (július 12–19.) megadták magukat, Füle a békekötés mellett foglalt állást. [1] 1245-ben Füle képviselte IV. Bélát, amikor új birtokosként Miklós és Tamás ispánok fiait bevezette Rakovac birtokába, 1247-ben pedig a zágrábi káptalan küldöttségét vezette a királyhoz azzal a kéréssel, hogy a káptalannak adományozzon földet a zágrábi Gradec-hegyen, hogy azon várat építhessen a káptalani birtok védelmére.[3] A király még az év szeptember 11-én kiadta az adománylevelet a kért területre, és azon fel is épült a toronyvár, mely a „Popov toranj” nevet kapta. Ugyanekkor a király megerősítette a káptalannak 1225-ben kiadott adománylevelét egy, a mai Varasdfürdő területén fekvő birtokra.[3]

Fülét utoljára egy, a zágrábi káptalan, mint hiteleshely előtt kötött 1249-es adásvételi szerződés említi, amelyben Fülét egyes horvát történészek (Ivan Kukuljević Sakcinski, Nada Klaić) Fülöp zágrábi püspökkel azonosítják. 1249. január 20-án a király a mai Vukovár melletti Szvinyarevce területén fekvő Mikola („terra Micola”) és Szentmárton („terra sancti Martini”) birtokokat adományozza a néhai Füle („Fila quondam Zagrabiensis prepositus csontmemorie”) testvéreinek, Tamásnak és Péternek.[3] Tehát ekkor Füle már nem volt az élők sorában.

Az 1237 és 1249 között Fülének és testvéreinek adott Valkó vármegyei összes birtok, valamint a Tamás leszármazottai által szerzett birtokok, melyet a Valkó (Vuka) és a Báza (Bosut) folyók közötti területen helyezkedtek el, ennek a nemzetségnek a tulajdonában maradtak egészen annak kihalásáig, 1427-ig, amikor valamennyi itteni birtok a Garaiaké lett.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Leveles 203. o.
  2. ↑ a b c d Wertner
  3. ↑ a b c d e f g h i Biografski leksikon
  4. ↑ Leveles 201. o.
  5. ↑ Leveles 205. o.
  6. ↑ Kiss 289. o.
  7. ↑ Leveles 202. o.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Biografski leksikon: Tatjana Radauš - Hrvtaski biografski leksikon: Filip. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1998) (Hozzáférés: 2021. december 30.)
  • ↑ Leveles: Leveles Erzsébet: Miskolc város megváltása. Történelmi és Régészeti Közlemények (Miskolc város múltjából és Borsod vármegye múltjából), III. évf. 1–2. sz. (1928) Hozzáférés: 2021. december 31.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Miskolc_nembeli_I._Füle&oldid=24592113”