Migray József

Migray József (Nagykőrös, 1882. március 9. – Budapest, 1938. december 12.) költő, újságíró.

Életútja

Migray József és Zsoldos Klára fia. Pályáját kőművesként kezdte, volt lakatos művezető Budapesten, egy ideig pedig a fővárosban tanított. Később Aradra került tanárnak. Budapesten és Brassóban dolgozott újságíróként, s volt az Athenaeum nyomda korrektora is. 1897-ben szerkesztette az első ifjúmunkáslapot, az Előrét. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom kormánybiztosa, a Tanácsköztársaság alatt a földművelésügyi népbiztosság osztályvezetője volt. A Tanácsköztársaság bukását követően börtönbe került. Miután kiszabadult, a Népszava munkatársaként dolgozott. 1928-ban lépett ki a szerkesztőségből, Peyer Károllyal összekülönbözött, s így az SZDP kizárta soraiból. Próbálkozott létrehozni egy centrista pártot, ám az erre vonatkozó sikertelen kísérlete után jobbra tolódott és a Nyilas Párttal került kapcsolatba. Halálát szívizom-elfajulás okozta. Felesége Hermann Janka Dorottya volt.

Fontosabb művei

• Vörös zászló alatt (versek, Bp., 1900)
• Forrongás (versek, Bp., 1903)
• A szociális kérdések, az iskola és a tanítóság (Bp., 1911)
• Népek, nemzetek, kultúrák (Bp., 1913)
• Magasban (versek, Bp., 1918)
• A vallás válsága (antiklerikális vitairatok, Bp., 1919)
• Szocializmus és népnevelés (Bp., 1919)
• Egy keresztényszociális állam története (Bp., 1923)
• Az Internacionálé története (Bp., 1924)
• Az egyház, a munkáskérdés és a keresztényszociális szakszervezetek (Bp., 1925)
• A marxizmus csődje (Bp., 1932)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.