Metró 2033

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metró 2033
Dmitry Glukhovsky Metro 2033.JPG
Dmitry Glukhovsky: Metró 2033
Szerző Dmitry Glukhovsky (Дми́трий Алексе́евич Глухо́вский)
Eredeti cím Метро 2033
Ország  Oroszország
Nyelv orosz
Műfaj sci-fi regény, disztópia poszt-apokalipszis
Következő Metró 2034
Kiadás
Kiadás dátuma 2007
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 2010
Fordító Bazsó Márton
Média típusa könyv
Oldalak száma 440
ISBN 978-963-07-9139-7

A Metró 2033 (oroszul: Метро 2033) egy sci-fi regény, az orosz Dmitry Glukhovsky tollából.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy húsz évvel egy nukleáris háború után, néhány ezer ember küzd az életben-maradásért a moszkvai metróhálózat különböző állomásain élve. Az élet számukra messze nem könnyű, mert mutánsok és egyéb torz lények fenyegetik életüket.

Artyom a VDNH állomáson él nevelőapjával, Szuhojjal (Szasa bácsival). Az állomást a "feketék" ostromolják, különös, csendes, fekete bőrű mutánsok, akik lelkileg támadják az embereket, összeroppantják az önbizalmukat, és a harc feladására késztetik őket. A VDNH-tól északra lévő állomásról, a Botanyicseszkij Szadról (Botanikus Kert) érkeznek, és ha beveszik a VDNH-t, az egész metrót elfoglalhatják. Az alagutat nem robbanthatják be, mert akkor a víz az egész vonalat elárasztja. Egy nap egy Hunter nevű ember érkezik a VDNH-ra, azzal a céllal, hogy kiirtsa a feketéket. Mielőtt bemenne az alagútba, egy kapszulát ad Artyomnak, azzal, hogy ha nem térne vissza, menjen el a legendás Poliszba, a metró szívét képező hatalmas állomásvárosba, és ott keressen meg egy Melnyik nevű embert. Hunter feltétlenül bízik benne, mivel az ő lelkét még akkor sem mérgezték meg a feketék pszichológiai támadásai, amikor már a vasakaratú Szasa bácsi is feladta a reményt. Artyom tehát elindul a Poliszba, és számos veszélyen megy keresztül: elfogják a Negyedik Birodalom fasisztái, az alagutakban borzalmas szörnyekkel és őrületet keltő, megmagyarázhatatlan jelenségekkel találkozik, sőt, egy olyan állomást is megjár, amely közvetlenül összeér a felszínnel, és a mutánsoknak (akiket ott "utasoknak" hívnak) szabad lejárásuk van oda. Végül elér a Poliszba, ahol a Brahmanok Rendje küldetést ad neki: menjen fel a felszínre, és a moszkvai Nagy Könyvtárban keresse meg a Könyvet, egy hatalmas fóliánst, amelyben meg van írva a jövő. Artyom így a felszínre indul egy jólelkű brahmannal, Danyilával és Melnyikkel és még egy sztalkerrel. (A sztalker olyan ember, aki kijár a felszínre, és tűzifát, fegyvert, eszközöket visz le a metróba utánpótlásként.) A Nagy könyvtárban rajtuk ütnek az ott lakó mutánsok, a "könyvtárosok", és Danyilát megölik, aki halála előtt átnyújt Artyomnak egy papírt, amire fel van írva, hogyan menthető meg a VDNH: valahol Moszkvában el van rejtve egy rakétaállás, ahonnan elpusztítható a Botanyicseszkij Szad anélkül, hogy berobbanna az alagút. Miután nem szerezte meg a Könyvet, Melnyik attól tart, hogy Artyomot a Poliszba visszatérve a Brahmanok megyilkoltatnák, ezért a felszínen kell eljutnia a következő állomásig, a Szmolenszkajáig. Arrafelé menet becserkészi egy vadászó mutánsfalka, de sikeresen lerázza őket, és leér a metróba. Elkezdődik tehát a hajsza a D-6 után, ahol a rakéták rejtőznek...

Elő- és utóélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A könyv először 2002-ben jelent meg az interneten, majd később egy interaktív kísérletté vált, sok ezer orosz olvasó körében. 2005-ben került kiadásra könyvformában, aminek hatására Oroszország-szerte bestselleré vált.

A Metró 2033-mal 2007-ben Glukhovsky elnyerte az Európai Science Fiction Társaság Ösztöndíját egy rangos koppenhágai Eurocon versenyen.

2009-re csak Oroszországban több mint 400 ezer példányt adtak el a könyvből, s online még ötször ennyien olvasták a történetet. A könyv külföldi jogait több mint 20 országba adták el. A Metró 2033 alapján készült FPS játékot világszerte 2010 márciusában adták ki PC és Xbox 360 platformokra. A játék fejlesztője a 4A Games, kiadója a THQ volt. Glukhovsky jelenleg[forrás?] Hollywoodi stúdiókkal tárgyal a könyv megfilmesítési jogairól.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]