Megastictus margaritatus
Megastictus margaritatus | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Megastictus margaritatus (P. L. Sclater, 1855) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Megastictus margaritatus témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Megastictus margaritatus témájú kategóriát. |
A Megastictus margaritatus a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a hangyászmadárfélék (Thamnophilidae) családjába tartozó Megastictus nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philip Lutley Sclater angol ügyvéd és zoológus írta le 1855-ben, a Myrmeciza nembe Myrmeciza margaritata néven.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Brazília, Kolumbia, Ecuador, Peru és Venezuela területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és lombhullató erdők.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 12–13 centiméter, testtömege 18–21 gramm.[3]
Életmódja[szerkesztés]
Rovarokkal táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. január 27.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. január 27.)