Markus Gyula

Markus Gyula (Besztercebánya, 1825. szeptember 7. – Budapest, 1893. május 30.) esztergomi kanonok és választott püspök.

Életútja

A gimnáziumot Besztercebányán és mint az Emericanum növendéke Pozsonyban, 1842-től a bölcseletet Nagyszombatban, a teológiát Pesten a központi papnevelőben végezte. 1849. március 21-én fölszenteltetett és Nádasdra küldték segédlelkésznek. 1859-ben a fővárosba helyezték át a józsefvárosi plébániára mint segédlelkészt, ahol 1865-ig működött és szerepet vitt a városi közügyekben is, mire bő alkalma nyílt néki, mert városi bizottsági tag is volt. 1865-ben Scitovszky János hercegprimás szentszéki jegyzőnek hívta meg. 1866. március 3-án érseki titkár lett. 1873-ban esztergomi tiszteletbeli kanonok, 1874. október 3-án valóságos kanonok. 1875 februárjában hercegprímási irodaigazgató, 1878. április 18-án a budapesti központi papnevelő kormányzója, július 1-jén a Szent Keresztről nevezett telki címzetes apát, 1884-ben a pápa főpapja, 1886. szeptember 4-én barsi főesperes, 1890. május 19-én dulcinói címzetes püspök. Az országos katolikus segélyalap központi bizottságának elnöke és a Szent László Társulat alelnöke volt. Szülővárosában árvaházat alapított és erre vágrendeletében is nagyobb összeget hagyományozott.

Az országos katolikus tanítói segélyalap központi bizottságának évenkinti gyűléseit beszéddel nyitotta meg, melyek különböző tanügyi lapokban és önállóan is megjelentek. Több cikket, útleírást, könyvismertetést sat. írt a lapokba. A Religio 1855. évfolyamában a külföldi szemle rendes rovatvezetője volt. Cikkei a pesti növendékpapság Munkálataiban (1846. fordítás); a Családi Lapokban (1852. A fűzfa szomorúsága, ballada francziából, 1853. A katakombák szelleme); a Religióban (1855. II. Az egyházügy Bajorországban, Mit nyert az állam az egyházi birtok elkobzása által Spanyolországban?)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  
• Magyar katolikus lexikon

További információk

• Uj Magyar Sion 1886. 828. l.
• Zelliger Alajos, Egyházi írók Csarnoka. Nagyszombat, 1893. 317. l.
• Magyar Állam 1898. 124. szám.
• Pallas Nagy Lexikona XII. 347. l.
• Kollányi, Esztergomi kanonok. Esztergom, 1900. 504. l.