Marczibányi-díj
A Marczibányi-díj egy 1815–1944 között a magyar tudományos és irodalmi munkák, nyelvtudományi pályázatok jutalmazására odaítélt, Marczibányi István mecénásról elnevezett díj volt.
Története
A díjat a Marczibányi István végrendeletének értelmében birtokai jövedelméből 1815. április 20-án létrehozott 50 ezer forintos alapítványból ítélték oda magyar tudományos és irodalmi munkák, valamint nyelvtudományi pályázatok jutalmazására. Az eredeti alapítvány összegét a későbbiekben Marczibányi István unokaöccse, Marczibányi Antal és a Marczibányi-család több más tagja is növelte.
Az alapítványt 1847-ig a Marczibányi Intézet, a későbbiekben, egészen a díj 1944. évi utolsó odaítélésig a Magyar Tudományos Akadémia kezelte. Első elnöke József nádor volt, őt követték, többek közt, Teleki László, Podmaniczky József, Cziráky Antal és Mailáth György.
A díjkiosztásra 1815 és 1830 között a Magyar Nemzeti Múzeum éves közgyűlésén került sor. 1831-től 1845-ig nem osztották ki a díjat. 1846-1944 között a Magyar Tudományos Akadémia évi két, egy ötven és negyven arannyal járó díjat ítélt oda. Az utolsó átadás 1944-ben történt.
Díjazottak
- Kisfaludy Sándor (1820)[1]
- Tóth Lőrinc (1853)[2]
- Arany János (1859)[3]
- Molecz Béla (1898)[4]
- Ponori Thewrewk Emil (1889)[5]
Jegyzetek
Források
- Marczibányi István (magyar nyelven) (HTML). Múlt-kor történelmi magazin, 2010. november 19. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
- Magyar Életrajzi Lexikon: Marczibányi István (magyar nyelven) (HTML). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
- Pallas Nagy Lexikona (magyar nyelven) (HTML). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
