Manuel de Codage

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Manuel de Codage, közkeletű rövidítéssel MDC vagy MdC, teljes nevén Manual for Encoding Hieroglyphic Text for Computer Input[1] (Kézikönyv a hieroglif szövegek számítógépre viteléhez szükséges kódolásról) egy kódolási rendszer, amely segítségével számítógépen hieroglif szövegeket lehet generálni és szerkeszteni.[2] Az MDC-ben írott szöveg egyszerű szövegfájl, amely bármilyen, ASCII szöveg kezelésére alkalmas szövegszerkesztővel szerkeszthető. Az MDC fájlok kiterjesztése rendszerint *.gly vagy *.hie. Hieroglif szöveggé alakításukhoz megfelelő értelmező program szükséges.

Az MDC célja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyiptológiával foglalkozó kutatók, oktatók, és az érdeklődő közönség számára szükséges, hogy viszonylag egyszerűen és gyorsan, tetszetős és jól olvasható hieroglif szövegeket lehessen létrehozni. Korábban a nyomtatásban kézzel rajzolt szövegeket alkalmaztak, amelyek szükségszerűen változó minőségűek voltak, mivel a nagy mennyiségű rajzot ki-ki képességei szerint állította elő. A hieroglif írásban gyakoriak a hasonló jelek, amelyek között apró részletek, diakritikus jelek tesznek különbséget, és ezek felismerhetősége jelentősen befolyásolja a szöveg olvashatóságát. Több, a mai napig használatos szakkönyv még kézzel rajzolt hieroglif szövegeket tartalmaz, amely megnehezíti a könyv használatát. Jellemzően a két legelterjedtebb egyiptomi szótár[3][4] is ilyen, ami ahhoz vezet, hogy a használatukat külön fáradságos munkával meg kell tanulni.

A számítógépes használathoz a közel hétszáz alapjelet és azok számos változatát, valamint több száz ritkább, különleges jelet átlátható formában, olvasható módon kell tárolni. Mivel a hieroglif írásban fontos szerepet kapott, hogy az dekoratív is legyen, ezért meg kell oldani a jelek egymáshoz képest változó elhelyezését, és a különféle csoportosítások, ligatúrák kezelését is.

Fontos szempont volt, hogy a létrehozott hieroglif szövegek képként való tárolása még gyengébb minőség esetén is nagy tárolókapacitást igényel, a nyomtatáshoz, kivetítéshez azonban megfelelő minőségre is szükség van. A szövegfájlok tárolása lényegesen takarékosabb, és ha azok olvashatók, és egyszerűen lehet őket újra hieroglif alakra fordítani, akkor praktikusabb is. További fontos szempont, hogy a már elkészült szöveg is bármikor módosítható, szerkeszthető legyen, ami a képként tárolt hieroglifák esetén nehézségekbe ütközik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hieroglif szövegszerkesztő programok története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hieroglif szövegszerkesztés elvi alapjait egy holland csillagász és hobbi-egyiptológus, Jan Buurman fejlesztette ki a korai hetvenes években, de az akkori számítástechnikai kapacitás még nem volt elegendő arra, hogy a rendszer a gyakorlatban is használható legyen. A nyolcvanas években jelent meg az első, már használható program VAX/VMS rendszerre. 1986-ban jelent meg az első PC-re írt változat, a Glyph, amely Ed de Moel nevéhez fűződik.

A hieroglifák számítógépes előállításának másik kulcsa, a megfelelő minőségű nyomtatás is ebben az időben oldódott meg. 1985-ben Dirk van der Plas, az Utrechti Egyetemen működő CCER részéről bemutatott egy rendszert, amely plotterrel nyomtatott hieroglifákat, lényegesen jobb minőségben, mint az akkor használatos mátrixnyomtatók.

A Glyph Windowsos továbbfejlesztése, a WinGlyph 19931994 körül jelent meg[5], fejlesztését Hans van der Berg vezette, és a munkában részt vett Jan Buurman és Dirk van der Plas is. A WinGlyph azóta számos új verziót megért, de a mögötte rejlő hatalmas munka és a viszonylag kis létszámú célközönség miatt az ára rendkívül magas.

Macintosh platformra már 1994 előtt elkészült Eric Aubourg alkalmazása, a MacScribe. Abban az évben már az 1.03-as változata jelent meg, és a fejlesztése azóta sem állt le.

1998-ban jelent meg a francia Serge Rosmorduc[6] fejlesztette TK-SESH,[7] amely textware-ként terjeszthető volt: a használatához regisztrálni kellett, egy, a fejlesztőkkel előre egyeztetett egyiptomi szöveg MDC-átiratával. Később Serge Rosmorduc szakított a TCL/TK-val, és Java alapon újraírta a programot, amely ettől fogva JSesh[8] néven jelent meg, és szabadon terjeszthetővé vált.

Az MDC története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1988-ban hivatalosan is a Manual for Encoding Hieroglyphic Text for Computer Input vált szabvánnyá. Azóta a TK-SESH és a JSesh révén kialakultak alváltozatai, amelyek elvileg csereszabatosak egymással, gyakorlatban azonban a JSesh-re írt szövegek csak komolyabb átalakítással használhatók a szabványos MDC-t alkalmazó programokon. Kisebb-nagyobb eltérések szinte minden programnál vannak, de ezek leggyakrabban a kiegészítő funkciók megléte vagy hiánya miatt jelentkeznek.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MDC jelölésrendszere lehetővé teszi a több száz hieroglifa megjelenítését, egymáshoz képesti elhelyezkedésük vezérlését, a megfelelő programokban egyedi jelkombinációk, ligatúrák használatát, miközben a lehetőségekhez mérten olvasható kódot eredményez, amelyen további munka is könnyen végezhető.

Jelölési módok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anh, udzsa, szeneb
köszöntés
S34 U28 S29

Az egyes jeleket alapvetően azok Gardiner-kódjával[9][10] lehet megadni. Ez a jelölésmód teljesen egyértelműen azonosítja az egyes hieroglifákat, de az így előállított szöveg nem olvasható, mivel az egyes jeleknek betű–szám kombinációk felelnek meg. A jelek egy jelentős részét a (feltételezett) hangértékük jelölésével is meg lehet adni. Az így előállított szöveg olvasható ugyan, de nem minden jel adható meg egyértelműen, mivel egyes jeleknek több hangértékük is van, illetve azonos hangértékek több jelet is jelölhetnének. Az MDC-ben egy-egy hangérték-jelölés mindig ugyanazt a hieroglifát jelenti, általában az adott hangértéken leggyakrabban előfordulót; az alternatív értelmezéseknek nincs helye. Azokat a hieroglifákat, amelyek nem írhatók le a hangértékükkel, csak a Gardiner-kódjukkal lehet használni. Az anh, udzsa, szeneb [11] leírása Gardiner-kódokkal „S34 U28 S29”, míg hangértékekkel „anx DA s”. Mindkét jegyzési mód a jobb oldalon látható eredményt adja. Ha egy szót több jellel kell leírni, az egy szóhoz tartozó jeleket - (kötőjel) kapcsolja össze – ennek azonban nincsen különösebb szerepe a megjelenített hieroglif szövegben, csak a kód olvasását teszi egyszerűbbé.

Az MDC-ben elvileg lehetőség van a nyelvtani szerkezetek jelölésére is, gyakorlatban ennek megvalósítása igen nehézkes. A tudományos átírásban használt pont itt nem alkalmazható, mivel az MDC-ben a pontnak más jelentése van. A = jel alkalmazható, de előtte és utána szóközt kell hagyni, ami az olvashatóságot és az értelmezést jelentősen nehezíti.

Elhelyezkedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ii em hotep
köszöntés[12]
ii i m Htp
t p

Az egyiptomi hieroglif írásnak nem csak az információ átadás volt elsődleges szerepe, de a díszítő jellege is. Hieroglifákkal elsősorban kőre, tárgyakra írtak, ahol az írás (gyakran meghatározó) része volt a dekorációnak. A tetszetős elrendezés miatt az egyiptomi írásjegyeket befoglaló négyzetekbe rendezték, és egy-egy ilyen kvadrátba kellett beleférnie egy-egy jelcsoportnak. Ennek érdekében a hieroglifák nem csak egymás után, de egymás alá csoportosítva is megjelentek, és a dekoratív elrendezés sokszor a nyelvi szempontokat is megelőzte. A tetszetős megjelenés kedvéért akár fel is cserélhettek vagy el is hagyhattak jeleket.

Mivel a külcsín ennyire fontos volt már az ókorban is, a számítógépen előállított szövegeken ezt is reprodukálhatóvá kellett tenni. Erre az MDC csoportosító jeleket használ, amelyek a matematikai jelekhez igen hasonlóan működnek. Az egymás alá rendelt jeleket : (kettőspont) kapcsolja össze, az egymás mellé rendelt jeleket * (csillag). Könnyen felismerhető a párhuzam az osztás és a szorzás szokásos jelöléseivel. Az oldalt látható példa MDC-kódja ii-i m Htp:t*p.

Amikor az alá- és mellérendelések több jelből álló csoportokat érintenek, akkor az összetartozó jeleket zárójelek közé kell tenni.

Csoportosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Ramszesz kartusai egyedi jelcsoportokkal, amelyek csak ligatúrákkal írhatók át MDC-be

A hieroglif írás dekoratív és kvadratikus jellege miatt gyakoriak a hieroglif szövegekben a rendhagyó jelcsoportok, amelyek egyszerű alá- és mellérendeléssel nem képezhetők. Ilyen esetben, ha a hieroglif szöveg generálására használt program ezt lehetővé teszi, a jelekből ligatúrát kell szerkeszteni, és azt illeszteni a szövegbe. A ligatúrákat az őket alkotó jelekkel lehet azonosítani, amelyeket & (amperstand) jelekkel kapcsolunk egymáshoz. Ezt a funkciót nem minden programban lehet használni.

Az oldalt látható példa bal oldali kártusa MDC-ben: < C12\&C2&N36-ms*s*sw > . A jobb oldali kártus középső része az ülő istennő alakja miatt csak azokban a programokban oldható meg, amelyek jelentősen kibővített Gardiner-jellistát használnak. Az alsó rész MDC-kódja ra&stp&n .

Kiegészítő formázások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hieroglif írásoknál gyakran kell jelezni, ha a szöveg valahol sérült, vagy rekonstruált. Papiruszra vagy osztrakonra írott szövegeknél sokszor előfordul az is, hogy a fekete szövegben piros tintával írott részek is vannak: bekezdések elején, kiemeléseknél, vagy – levelezések esetében – a címzett válaszánál gyakori ez a kiemelés. A tintaszínt a $R jelzéssel pirosra, a $B jelzéssel feketére lehet váltani.

A hiányzó részeket üres satírozással szokás jelezni a hieroglif szövegeken, a rekonstrukciót pedig a satírozott területre írt, rekonstruált szöveggel. Az MDC-ben erre is többféle lehetőség van, amelyek viszonylag nagy pontossággal vissza tudják adni azt is, ha egy kvadrátnak csak egy része sérült. Ha a hiány nem sérülés következménye, hanem szándékos kihagyás, akkor azt a . (pont) jelezheti. Egy pont fél kvadrátnyi helynek felel meg, egy teljes kvadrátot dupla ponttal lehet jelezni. Egy-egy kvadrátnyi szünet jelzése között szóközt kell írni, hogy a program felismerje.

Egyes szövegekben, kiváltképp nevekben előfordul, hogy a megfelelő külcsín kedvéért egyes jeleket megfordítottak. Az MDC-ben tükrözésre és 90°-onkénti forgatásra is van mód. A tükrözést a jel után álló \ (visszaperjel) jelzi, a forgatást a \rn jelcsoport, ahol az n 1, 2 vagy 3 szám lehet. A szám értéke azt jelenti, hogy hányszor 90°-ot kell forgatni a jelen az óramutató járása szerinti irányba. Függőleges tükrözésre csak a (vízszintes) tükrözés és a forgatás kombinációjával van lehetőség, de erre igen ritkán van szükség.

Maatkaré – Hatsepszut
trónneve kártusban,
<
ra mAat kA
>

Gyakran felmerülő kívánalom, hogy neveket kártusba vagy szerehbe lehessen írni. Az MDC erre is lehetőséget ad, sőt, a különleges kártusok és szerehek is megvalósíthatók. A kártus elejét <, végét > jelzi, a jel után írott szám pedig az ív fajtáját jelöli, ha az eltér az írásirányból következőtől. A szereh jelölése hasonló, a nyitó jele <H, a lezáró jele H>, ahol a H után álló szám jelölheti a szereh rendhagyó fajtáját.

A jobb oldalon látható kártus MDC-kódja: < ra-mAat-kA >. (Az írásmód a tiszteletbeli előrehelyezés elve miatt napisten nevét annak ellenére előre írja, hogy az csak a név végén szerepel.)

Új sort a sor végére írt ! (felkiáltójel) jellel lehet beszúrni, míg az új oldalt (lapdobást) a !! (dupla felkiáltójel) tud kikényszeríteni.

Szövegkritikai jelzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyszerűbb elemzés érdekében eltérően lehet jelezni, ha az eredeti szöveget az ókori írnok, vagy a jelenkori szerkesztő valamiért változtatta. A szerkesztő beszúrásait a [& és &] jelek közé kell írni. A szerkesztő törlése nyomán az eredeti szöveg hiányzó részletét a [{ és }] karakterekkel kell határolni. Az ókori írnok általi beszúrást a [' és '] jelzik, törlését pedig a [[ és ]] jelölés. A mára elveszett szövegrészeket, amelyeket korábbi kutatók még olvashattak, [" és "] jelek között lehet megadni.

Sok esetben szükséges az eredeti szöveg soraira hivatkozni. Ezt a sor elején felső indexbe írt sorsszámmal szokás jelezni. Az MDC-ben erre a | (függőleges vonal, „pipe”) jel után van lehetőség. A sor elejére kell kitenni a | jelet, majd a szükséges hivatkozást. Minden, ami a | jel és a következő - (kötőjel) közé kerül, hivatkozásként a sor elején felső indexbe írva jelenik meg:

Ptahhotep 26.

 
 
D35
n
ms s i i B3 s Aa18 A w A2


|Ptahhotep 26. -D35:n ms-s-M17A-B3 s-Aa18-A-w-A2 ![13]

Egyéb írásmódok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szükségessé válhat a hieroglif szöveg közé tudományos átírással, vagy latin betűkkel megjegyzéseket beiktatni. Erre is van lehetőség, az MDC-ben ugyanis az írásmódok a +t (transzliteráció, azaz tudományos átírás), +l (normál latin betűk), +b (félkövér, azaz bold latin betűk), és +s (sima hieroglif szöveg) jelzéssel átválthatók. Amelyik program képes a kopt szövegek előállítására is, azoknál a kopt módra a +c (coptic (angolul)) vált át. Megjegyzéseket, kommenteket a ++ (dupla összeadás) jelekkel kell kezdeni. A megjegyzéseket az MDC forráskódban megjelenítik a programok, de a hieroglif szövegbe nem írják bele.

MDC-t használó programok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az MDC-t használó fontosabb programok:[14]

  • Glyph
  • WinGlyph / WinGlyph Basic (850 Gardiner-jel)[15]
  • WinGlyph Pro (több mint 6900 Gardiner-jel)[15]
  • InScribe (korlátozott a használata, 347 Gardiner-jel)[15]
  • MacScribe (Macintoshra)
  • TK-SESH (több platformra, „textware”)
  • JSesh (több platformra, Java-alapú, ingyenes)
  • mdc2html (Perl script HTML oldalak kialakítására GIF képekből)
  • AEL Viewer
  • Hierowriter
  • Glyphomat (web-alapú alkalmazás MDC kódból hieroglif PDF írására, ingyenes)
  • Wikipédia

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Jan Buurman, Nicolas Grimal, Jochen Hallof, Michael Hainsworth és Dirk van der Plas, Informatique et Egyptologie 2, Párizs, 1988
  2. A szócikk jelentős része a WinGlyph program dokumentációjában és Súgójában található ismertetőn, és a KEMET = Az Ókori Egyiptom oldalon megjelent, Hieroglif szövegszerkesztők - az Istenek Szavai a Gépben íráson alapszik.
  3. Raymond O. Faulkner: A Concise Dictionary of Middle Egyptian, Griffith Institute, Oxford, 1962. ISBN 0900416327 (angolul)
  4. szerk.: Erman, Adolf & Grapow, Hermann: Wörterbuch der Aegyptischen Sprache., Im Auftrage der Deutschen Akademien (óegyiptomi és német nyelven), Berlin: Akademie Verlag (1971)  (németül)
  5. Ez a bizonytalan keltezés a program fejlesztőitől származik.
  6. http://webperso.iut.univ-paris8.fr/~rosmord/
  7. A TK-SESH nevében TK a TCL/TK platformra, a sesh a , azaz írnok óegyiptomi szóra utal.
  8. http://jsesh.qenherkhopeshef.org/
  9. Sir Alan Gardiner: Egyptian Grammar – első kiadás: 1927, harmadik, javított kiadás: Griffith Institute, Ashmolean Museum, Oxford, 1957, (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 090041635 (– nyomdahiba, helyesen ISBN 0900416351) (angolul)
  10. Gardiner jellista a Wikipédián: en:Gardiner's Sign List(angolul)
  11. Jelentése: Élet, üdv, egészség! – gyakori köszöntő formula
  12. jj m ḥtp - kb. békével jöttem - gyakori köszöntő formula - Gardiner, op. cit. p550.
  13. Ptahhotep: A tanítás kezdete. Hieroglif átírás és transzliteráció: Kurt Sethe
    nn ms.j sA.w - nen meszi szau, jelentése: „Senki sem születik bölcsnek.
  14. http://hieroglyphs.net/000501/html/000-048.html - sajnos csak 2001-ig tartalmazza a listát (angolul)
  15. ^ a b c http://www.sefkhet.net/Oxford-Net-Res.html (angolul)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]