Ugrás a tartalomhoz

Mandl Ernő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. szeptember 15., 15:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások)
Mandl Ernő
Született1924. november 14.
Arló
Elhunyt2014. február 27. (89 évesen)
Üröm
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásavitorlázórepülés
A Wikimédia Commons tartalmaz Mandl Ernő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mandl Ernő (Arló, 1924. november 14.Üröm, 2014. február 27.) magyar vitorlázó repülő, repülő, berepülő pilóta, sportoló.

Életpálya

1939-ben szerezte meg a repülési engedélyt. Középiskolai tanulmányainak idején Budapesten, a Hármashatárhegyen folytatta vitorlázórepülői szolgálatát. Visszakerülve Miskolcra oktatási feladatot kapott. 1948-tól az OMRE függetlenített oktatója. Repülőtér parancsnok: Békéscsabán, Hajdúszoboszlón, a Hármashatárhegyen és Farkashegyen. Nevelési módszereit az oktatók eredményesen alkalmazták. 1948-ban motoros repülői jogosítványt kapott. A MALÉV pilótaképzésének egyik vezetője volt. A MÉM RSZ (Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Repülőgépes Szolgálat) repülési igazgatója. Rubik Ernő EVI-1 kísérleti vitorlázógépének első berepülését 1969. szeptember 18-án végezte Esztergomban. Oktatói tevékenysége közben mindig élvonalbeli versenyző maradt.

Sportvezetőként

1962. évi II. Műrepülő Világbajnokságon a magyar műrepülő válogatott edzője volt. Sportolói egyéni és csapat világbajnoki címeket nyertek.

Sporteredmények

  • Rekordjai:
    • a kétkormányos 100 kilométeres céltávrepülés,
    • az első hazai 500 kilométeres háromszögrepülés,

Magyar bajnokság

Háromszoros vitorlázó nemzeti bajnok.

Szakmai sikerek

  • Megkapta a népi repülésért kitüntetés ezüst fokozatát.
  • Nemzetközi Repülőszövetség (franciául): Fédération Aéronautique Internationale) (FAI) 26. magyarként, az 1969-ben megtartott kongresszusán Paul Tissandier diplomát adományozott részére.

Források